Nagyjából fél évszázada Svédország gazdasági céljául tűzte ki, hogy egyik fő exporttermékét, a Volvót a világ legkülönbözőbb pontjaira is eljuttatja. Az autómárka 144-es típusú robusztus, dobozos szedánjai kelendőek voltak, a skandináv ország pedig egy ígéretes új piacot szúrt ki magának, a kommunista Észak-Koreát.
A 70-es években az ázsiai ország gazdasági mutatói nem festettek rosszul, legalábbis papíron. A koreai háborút követően Észak-Koreát újraépítették, így működő ipari országgá válhatott. Az adott körülményeket figyelembe véve egyáltalán nem tűnt az ország rossz befektetésnek svéd szempontból – írja a hellomagyar.hu.
Svédország több mint 70 millió dollár értékben szállított oda termékeket: köztük nehéz bányagépeket és 1000 darab Volvo 144-est.
Olyan léptékű volt az észak-koreai invesztíció, hogy a svéd exportcégek arra bátorították a külügyminisztériumot, hogy küldjön oda egy diplomatát a hosszabb távú jó viszony kiépítése érdekében. 1975-ben Svédország lett az első nyugati ország, amely nagykövetséget nyitott Észak-Korea fővárosában.
Phenjan fizetésképtelen volt
A Kim Ir Szen által vezetett ország azonban képtelen volt Svédország felé teljesíteni pénzügyi kötelezettségvállalásait. Így az importált gyári berendezések, beleértve az ezer Volvót is, kihasználatlanul és kifizetetlenül hevertek az észak-koreai raktárakban.
Észak-Korea adóssága mindennel együtt 322 millió dollárra nőtt, ennek ellenére a Svéd Nagykövetség maradt az országban. Ennek elsődleges oka, hogy a diplomáciailag mindig is közvetítő szerepet vállaló nyugat-európai állam fontosnak tartotta, hogy a nyugati államok képviselőjeként jelen legyen a kiépült diktatúra fővárosában.
