Egész Európában lakhatási válság van, amelynek egyik fontos eleme, hogy az építőipar nem elég hatékony, drága és kevés innovációval dolgozik. Nem véletlenül az Otthon Start Program is "plafonárakkal" dolgozik, vagyis a költséghatékonyság fontos kulcselem. Hogyan látja, valóban nem elég hatékony a szektor?

Van benne igazság, a tapasztalat azt mutatja, hogy a projektek nagy része még mindig késik, és gyakran túllépi a költségkeretet – részben azért, mert a munkafolyamatok széttagoltak, és az információáramlás akadozik. A probléma nem az innováció hiánya, hanem az, hogy a piaci szereplők nagyon eltérő ütemben alkalmazzák a hiányosságok kiküszöbölését szolgáló korszerű digitális eszközöket. Ahol viszont beépülnek a mindennapi működésbe – legyen szó hibakezelésről, minőségbiztosításról vagy a felek közötti kommunikáció egyszerűsítéséről –, ott már most jól mérhetően csökkennek a költségek és a csúszások, javul a minőség, ami hosszabb távon a lakhatási válság enyhítéséhez is hozzájárulhat.

Kapcsolódó

Többek között a szakképzett munkaerő és az innováció a kulcsszavak a jövőre nézve. A nagy építőipari vállalatok a munka meghatározó részét alvállalkozók részére továbbítják, akik nehezen találnak megfelelő készségekkel rendelkező munkavállalókat. Ezek a kisebb cégek alacsony termelékenységgel dolgoznak, ráadásul nem feltétlenül rendelkeznek olyan anyagi háttérrel, amely lehetővé tenné számukra, hogy digitális eszközökbe vagy képzésekbe fektessenek, költséghatékonyabbá téve a kivitelezést. Itt mi a jövő útja?

A jövő útja az, hogy a digitalizáció és a hatékonyságjavítás ne csak a nagyvállalatok „luxusa” legyen, hanem az alvállalkozói láncba, a közepes és kisebb méretű cégek szintjére is elérjen. Ma a munkaerőhiány és az alacsony termelékenység ugyanannak a problémának a két oldala: ha kevés a képzett szakember, akkor muszáj úgy szervezni a projekteket, hogy ugyanazzal a létszámmal többet lehessen elvégezni – ebben tudnak segíteni az egységes, egyszerűen használható digitális eszközök. 

A kisebb cégeknek nem feltétlenül többmilliós beruházásokra van szükségük, hanem olyan megoldásokra, amelyekhez elég egy okostelefon vagy tablet, az alapvető betanulás csak néhány órát vesz igénybe, és máris ki lehet váltani a kockás füzetet, a telefonhívásokat, a bonyolult táblázatokat, az e-maileket vagy a papíralapú hibalistákat. 

A pénzüket kockáztató beruházók, valamint a nagy generálkivitelezők szerepe itt kulcsfontosságú: ha egységes digitális platformot használnak a projektekben, és azok alkalmazását az alvállalkozóktól is megkövetelik, akkor a kisebb cégek is gyakorlatilag „belépőjegyet” kapnak a digitalizációba nagyobb beruházás nélkül. Hosszabb távon az jelent versenyelőnyt, ha a megfelelő szakembereket megfelelő eszközökkel is ellátják és biztosítják számukra a digitalizációs ismeretek elsajátítását, alkalmazását.

Hogyan képes csökkenteni a digitalizáció az építőipari költségeket?

A digitalizáció ott hozza a legnagyobb megtakarítást, ahol ma a legtöbb pénz „szivárog el”: az utómunkáknál, a csúszásoknál és az adminisztrációnál. Nemzetközi felmérések alapján a rossz kommunikációból, a hiányos dokumentációból fakadó javítások és pótmunkák átlagosan az eredeti költségvetés nagyjából 10–11 százalékát vihetik el, miközben egységes, digitális hibakezeléssel és minőségbiztosítással ezt a veszteséget a felére lehet csökkenteni. Ha minden érintett hozzáfér a számára fontos adatokhoz az ütemtervekben, a feladatok és módosítások valós időben nyomon követhetők, kevesebb a félreértés, kevesebb a felesleges helyszíni szemle és a hagyományos csatornákon zajló üzenetváltás – ez mind idő- és bérköltség. 

Mekkora költségcsökkenést lehet realizálni, ha nagyságrendekben gondolkodunk?

Ha egy cég következetesen digitalizálja a munkafolyamatokat, akkor akár már az indulásnál néhány százalékos összköltség-csökkenéssel számolhat, ami többmilliárdos nagy projekteknél óriási összeg. Fontos megjegyezni: nem a „digitális kütyü” spórol, pénzt azzal spórolunk, hogy átláthatóbbá válik tőle a projekt, és hamarabb kiderül, hol szaladhatnak el a költségek, illetve hol lehet például az adminisztrációs terhek enyhítésével időt és ezáltal pénzt megtakarítani. A kisebb cégeknél az a gond, hogy a többségüknek nincsenek megfelelő eszközeik a hatékonyságuk pontos mérésére, így azt sem igazán látják át, hogy a digitalizáció milyen közvetlen anyagi előnyökkel járna számukra. De ez a hozzáállás is változóban van, egyre többen ismerik fel, hogy a váltás elkerülhetetlen az eredményes működéshez.

Kép: Economx

Egyáltalán hol tart most a digitalizáció az építőiparban és az ingatlanpiacon? Meddig jutottunk el? Hiszen már egyre többen ismerik a BIM-et és egyéb szoftverek, robotok is előtérbe kerültek.

Ma ott tartunk, hogy a digitalizáció már nem „újdonság”, egyre inkább mindennapi rutinná válik a korszerű eszközök használata, bár a kép vegyes.  A nagyobb fejlesztőknél és kivitelezőknél a BIM, a digitális tervmegosztás, dokumentáció, a hibajegy-kezelő rendszerek vagy akár az AI-alapú elemzés már megjelent a gyakorlatban, miközben a lánc végén álló alvállalkozók egy része még mindig papírral, telefonhívásokkal és Excel-táblákkal dolgozik. A nemzetközi felmérések azt mutatják, hogy szinte mindenki növelni tervezi a digitális kiadásait, de a valódi különbség nem abban lesz, ki mennyi szoftvert szerez be, hanem abban, hogy ki tud egységes, következetesen használt rendszert felépíteni, ami a projektek teljes életciklusában jól használható. Az irány jó, a technológia rendelkezésre áll, most az a kérdés, milyen gyorsan tudja ezt a mindennapi működésbe beépíteni az ágazat. Becslésem szerint 5-10 év, és megtörténik az átállás.

Ha nem csak egy adott építési projektet vizsgálunk, hanem városfejlesztési nagyságrendben gondolkodunk, akkor mi lehet a digitalizáció vívmánya, hol segíthet és hol avatkozhat be?

Városfejlesztési léptékben a digitalizáció igazi értéke az, hogy össze tudja kötni, egységes rendszerbe tudja foglalni a fejlesztéseket: tervekkel, költségadatokkal, üzemeltetési információkkal. Így a települések sokkal pontosabban látják, hol, milyen minőségben, milyen költséggel valósulnak meg a beruházások, és mire lesz szükség az üzemeltetésben, illetve 10–20 év elteltével a karbantartásban, felújításban. A digitális eszközök segíthetnek abban is, hogy átláthatóbb legyen a pénzfelhasználás, jobban tervezhető legyen az infrastruktúra-terhelés, a közlekedés, az energiaigény. Hosszabb távon az a cél, hogy ne csak „okos épületeink”, hanem tudatosan menedzselt városaink legyenek.

Ma már egyre több szó elé odabiggyesztik, hogy smart, legyen az lakás, város vagy éppen technológia. De vajon az önök munkájában ez hogyan érvényesül?

A rendelkezésre álló és folyamatosan fejlődő eszközök „okos” alkalmazásában érvényesül, ami alapvetően nem a technológián, hanem a felhasználókon múlik. A mi munkánkban ez leginkább abban jelenik meg, hogy a projektekben keletkező adatok nem vesznek el, a folyamatok nyomon követhetőek, utólag is pontosan meg lehet állapítani, hogy ki, mikor, milyen feladatot végzett el, hol tért el a kivitelezés a tervtől, mi indokolta a változtatásokat. Ha ez megvan projekt-szinten, akkor egy fejlesztő vagy üzemeltető már tényleg „okosan”, fenntartható módon tudja tervezni a karbantartást, az energiahasználatot vagy a hosszú távú költségeket.