Egy délutáni kirándulás helyett a konyhapultnál a villany- és a telefonszámla várja, hogy befizessék, a gyerek tornacipője már nem bírja tovább, muszáj újat venni, és még egy váratlan fogászati kiadás is érkezik, ami nem tűr halasztást az irdatalan fájdalom miatt. Sok család számára ezek nem egyszerűen bosszantó események, amire időt és energiát kell szánni, hanem azt jelenti elsősorban, hogy a havi költségvetést pillanatok alatt át kell rendezni, már ha lehet miből.

Amikor valakinek a bevételei ingadoznak vagy folyamatosan alacsony szinten vannak, a döntéshorizont rövidül, és a „takarékoskodjunk a jövőre” szándékot felülírja a „ma megoldjuk valahogy” logika. Ez a rövid távú túlélés azonban gyakran drágább: költségesebb hitelekhez, kedvezőtlen konstrukciókhoz és nem utolsó sorban csökkenő pénzügyi mozgásterhez vezet.

Kapcsolódó

Ki érintett és mekkora a baj?

A Provident korábbi felmérésből kiderült, hogy a magyar lakosság csaknem fele (47,7 százalék) legfeljebb jövedelme 20 százalékát tudja félretenni hónap végén.

27,1 százalékuk ráadásul egyáltalán nem tud félretenni, fizetéstől fizetésig él. Ez az arány folyamatosan emelkedik: 2022-ben még „csak” 21,1 százalék volt, 2023-ban és 2024-ben ez már meghaladta a 25 százalékot, idén pedig elérte a 27,1 százalékot a megtakarítani képtelenek aránya.

Provident
Adatok: Provident

A szegénység uniószerte nagy problémát okoz, az Eurostat adatai szerint Szlovákiában a legmagasabb a rendes étkezésre nem képes személyek aránya (39,8 százalék), őket követi Bulgária (37,7 százalék) és szorosan ezután Magyarország következik 37,3 százalékkal.

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legutóbbi, 2023-as adatai szerint a lakosság 14,3 százaléka relatív jövedelmi szegénységben él, ide tartoznak azok a háztartások, ahol az egy egységre jutó jövedelem kisebb, mint a nettó mediánjövedelem 60 százaléka.

  • A nők esetében rosszabb a helyzet (15,1 százalék), míg a férfiak esetében 13,4 százalékot jelez a mutató.
  • A korosztályi adatokból még szomorúbb következtetést vonhatunk le a hazai helyzetről: a 0–17 éves kor közöttiek körében 17,4 százalék él relatív jövedelmi szegénységben, míg a 18–64 éves korosztályban 12,8 százalék, az időseknek (65+ év) pedig 16,1 százaléka van ilyen helyzetben.

Jól látszik tehát, hogy a gyermekek és nyugdíjasok szegénysége a legnagyobb probléma ma itthon, de persze ugyanígy érintett lehet a többi korosztály is, na meg persze a kiskorú gyermekeken keresztül rengeteg szülő is érintett.

A 2024-es magyar statisztikai évkönyv adatai szerint az ország legszegényebb ötödébe tartozók úgy vélik, hogy egy személy számára havonta 218 ezer forintra van szükség a „jó”, és 329 ezer forintra a „nagyon jó” megélhetéshez. Ez háztartásonként értendő, tehát egy négytagú család esetében ennek a négyszeresével kellene számolni.

A leggazdagabb ötödbe tartozók már magasabb összegeket tartanak reálisnak: szerintük egy jó életszínvonalhoz fejenként 423 ezer, egy nagyon jóhoz pedig 641 ezer forint szükséges havonta. A létminimum, vagyis az a szint, amely mellett még épphogy meg lehet élni, a legszegényebbek szerint 89 ezer, míg a leggazdagabbak szerint 173 ezer forint havonta, személyenként.

Mi történik, amikor jön a hullámvölgy?

Amikor a bevétel kiszámíthatatlan – például alkalmi munkákból, ingadozó műszakpótlékokból vagy szezonális jövedelemből él valaki – a családok nagyobb valószínűséggel választanak gyors, de költséges megoldásokat.

Ilyenkor felmerül a likviditás, azaz fizetőképesség hiánya és az azonnali szükségletek dominanciája, hiszen például a villanyszámlát be kell fizetni a határidőig. Sokkal kevésbé az lesz a fókuszban, hogy kevesebb kávét iszok és félreteszem a fizetésem egy részét – hiszen, mint látjuk erre a lakosság jelentős része egész egyszerűen képtelen.

És mit csinál ilyenkor egy hétköznapi ember, aki ilyen helyzetbe kerül? Többségük nem fér hozzá kedvező pénzügyi termékekhez, mert nem hitelképesek, ezért a részletfizetést vagy gyorskölcsönt választják.

Mindez pedig könnyen adósságspirálhoz vezet, ugyanis úgy érzékeli az ügyfél, hogy meg tudja vásárolni az adott terméket/szolgáltatást anélkül, hogy az a vásárlás pillanatában bármibe kerüljön neki. Utólag azonban sokszor 1,5-szer annyit is vissza kell fizetni.

Az alábbiak tipikus eszközök, amelyek rövidtávon mentik meg a helyzetet, de közép- és hosszútávon megterhelik a családi költségvetést:

  • Gyorskölcsönök: kicsi összeg, rövid futamidő, magas effektív kamat. Ezek a termékek rendkívül gyorsan hozzáférhetők, de sokszor már a lejárat előtt újabb, magas költségű finanszírozást tesznek szükségessé.
  • Áruhitelek és részletfizetések: nagyobb tárgyak, berendezések (mosógép, hűtő, bútor) „elérhetővé” válnak részlettel, de a teljes visszafizetendő összeg sokszor jelentősen meghaladja a készpénzes fizetés árát. Itt az egyre gyakrabban elérhető 0 százalékos hitel helyett is drágább konstrukciókat, például személyi kölcsönöket választanak a kevésbé edukált ügyfelek.

Nem beszélve arról, hogy hányan fordulhatnak olyan kölcsönökhöz, amelyeket nem hivatalos pénzügyi szolgáltatók biztosítanak, hanem például uzsorások.

Nem csak matematikai kérdés, hiányzik a tudás is

A megtakarítási képesség folyamatosan romlik itthon, a fizetések reálértéke sem nevezhető tarthatónak, miközben csökken a pénzügyi tudatosság is, különösen a társadalmilag sérülékeny csoportok körében.

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) legutóbbi mérése alapján a pénzügyi műveltség mintegy 60 százalékos szinten áll Magyarországon (12,3 pont a 21-ből) Ezzel a 26 országot tömörítő szerveződésben a középmezőnyben, a 14. helyen állunk.

Az összes felnőtt mindössze fele válaszolt helyesen az egyszerű kamatra, és 18,3 százaléka a kamatos kamatra vonatkozó gyakorlati kérdésekre, életszerű példákra, miközben ezek olyan kulcsfontosságú fogalmak, amelyek kihatnak az alapvető pénzgazdálkodásra és a megtakarítási, hitelfelvételi döntésekre is.

Jól látszik tehát, hogy a lakosság jelentős része nem rendelkezik a megfelelő pénzügyi műveltséggel ahhoz, hogy kellő eredményességgel foglalkozzon a mindennapi pénzügyeivel.

A pszichológia is szerepet kap természetesen, a folytonos anyagi stressz csökkenti a kognitív kapacitást, kevésbé jut idő és energia a költségvetés tervezésére – mindez növeli a rövid távú megoldások iránti hajlamot. Több elmélet szerint ráadásul a szegénység mentális terhe maga is drágítja az érintettek döntéseit.

Mit lehet (és érdemes) tenni?

A rövid távú túlélési stratégiák pénzügyi költsége több szinten jelentkezik: az egyénre, a közösségre és a gazdaságra nézve is. Egy társadalomban, ahol sok ember kényszerül drágább megoldásokra a mindennapokban, nő az egyéni sérülékenység és csökken a gazdasági rugalmasság.

A megoldás nem egyszerűen jótékonykodás kérdése: határozott szabályozás, okos piaci termékek és célzott pénzügyi oktatás együtt képesek visszafordítani a spirált.