Napi rendszerességgel fordult elő az elmúlt hetekben, hónapokban, hogy Donald Trump nyomás alá helyezi a Fed elnökét, Jerome Powellt.

A cél egyértelmű, a jelenlegi 4,25-4,5 százalékos kamatsáv helyett sokkal alacsonyabb kamatokat tartana indokoltnak Donald Trump, szerinte 300 bázispontos vágást is végrehajthatna a központi bank, az amerikai gazdaság állapota mindezt lehetővé tenné.

Kapcsolódó

Powell azonban a jelek szerint csak nem áll kötélnek, a legutóbbi kamatdöntés után is szigorú üzeneteket fogalmazott meg, az infláció ugyanis még nincs a gyors monetáris lazítást lehetővé tevő szinten. A piacok el is bizonytalanodtak és már egyáltalán nem vehető biztosra, hogy a szeptemberi ülésen megtörténik a várva-várt kamatvágás. 

Trump más módszereket is bevetett, ide sorolható például a Fed épületegyüttesének állítólag túlárazott felújításának a bírálata, ami jelen állás szerint 2,5 milliárd dollárnál tart. A napokban az elnök látogatást tett a Fednél, majd kamerák előtt próbálta kellemetlen helyzetbe hozni Powellt, bemutatva egy számítást, miszerint a rekonstrukció már 3,1 milliárd dollárnál tart. A Fed első embere igyekezett gyorsan korrigálni Trumpot, az extra költség ugyanis egy 5 évvel ezelőtt elkészült épületrészhez kapcsolódott. 

Powell mandátuma 2026-ban jár le, egy esetleges előbbi eltávolítása valószínűleg súlyos zavarokat eredményezne a globális pénz- és tőkepiacokon. 

Kevesen emlékeznek rá, de volt példa durvább konfliktusra is, amely egészen a fizikai inzultusig fajult. Az eset 1965-ben történt Lyndon B. Johnson elnök texasi birtokán. Itt az elnök állítólag fizikailag is megragadta a Federal Reserve elnökét, William McChesney Martint – azért, mert nem volt hajlandó a Vietnami háború és a hazai szociális programok árát finanszírozni.

A hivatalban lévő elnök ekkor már súlyos politikai és pénzügyi nyomás alatt állt: miközben egyre mélyebben vonta be az Egyesült Államokat a vietnámi konfliktusba, párhuzamosan próbálta felépíteni saját politikai örökségét is – a „Great Society” szociális reformprogramjával.

A háború és a jóléti intézkedések viszont egyaránt óriási költségvetési terhet róttak a gazdaságra. Johnson viszont el akarta kerülni az inflációt kiváltó megszorításokat vagy adóemeléseket, és ezért elvárta, hogy a Fed laza monetáris politikával segítse az állami költekezést. A Fed azonban – Martin vezetésével – egyre inkább az infláció jeleit érzékelte, és

nem akart politikai utasításra kamatcsökkentést végrehajtani.

Ekkor történt a legendás jelenet: több forrás szerint Johnson szó szerint „a falhoz szorította” Martint, miközben azt mondta neki:

Bill, te veszed el tőlem az elnökséget! Nem fogod tönkretenni ezt az országot csak azért, mert aggódsz az infláció miatt.

A fizikai kontaktus mértéke vitatott – egyesek szerint csak „megragadta a zakóját” –, de a politikai nyomás ténye nem. Johnson nyers stílusa és határozottsága nem volt ritka, ám ez a történet  élesen világít rá arra, mekkora feszültséget jelenthet a jegybank függetlensége a politikai hatalom számára.

Martin végül nem engedett a nyomásnak. 1966-ban a Fed kamatemeléssel reagált az inflációs kockázatokra, ami komoly feszültséget keltett a Fehér Házban. A történet pedig azóta is hivatkozási alapként szolgál a Fed – és általában a jegybanki függetlenség – védelmezői számára.