Az OECD tagállamainak egy része továbbra is erőteljesen protekcionista politikát folytat az agrártermékek többségét illetően - jelentette ki a szervezet genfi sajtóértekezletén Gerard Viatte, a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari osztály vezetője. Egyes országok élelmiszer-biztonsági szempontokra és a vidék megőrzésére hivatkozva utasítják vissza más országok agrárexportőreinek felszólítását, hogy csökkentsék a termelőknek nyújtott támogatásokat. Az OECD-tagok egy része nemcsak a nyersanyagok, hanem a feldolgozott termékek esetében is gátolja a fejlődő országokból származó agrárbevitelt. A sajtóértekezleten az OECD titkárságának felkérésére végzett agrárpolitikai kutatások eredményét ismertették. Az egyik kutatás, amelyik azt vizsgálta, hogyan hajtották végre a szervezet tagországai a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) elődszervezete, a GATT égisze alatt 1994-ben kötött globális mezőgazdasági megállapodást, arra a megállapításra jutott, hogy nem következett be az agrárkereskedelem várt fellendülése. A vizsgált megállapodás az 1986 és 1993 között zajlott úgynevezett uruguayi forduló eredményeként született általános kereskedelemliberalizálási egyezmény részét képezte és részben azt a célt szolgálta, hogy ellentételezze a fejlődő országok által más területeken tett engedményeket. Az OECD egyes tagállamai a jelentés szerint olyan eszközöket alkalmaztak, amelyek elvben jogszerűek voltak, a fejlődő országok gyenge piacvédelme miatt mégis aránytalanságokat eredményeztek a mezőgazdasági kereskedelemben. A WTO keretében egyébként hamarosan új tárgyalási forduló kezdődik az agrárkereskedelem liberalizálásáról. A másik tanulmány az agrárpolitika multifunkcionalitását vizsgálta. A tagállamok egy része - köztük az EU-tagországok, Norvégia, Svájc, Japán és Dél-Korea - ugyanis arra hivatkozva tér ki az elől, hogy a WTO-megállapodásoknak megfelelően megkurtítsa az exportárak leszorítását lehetővé tevő agrártámogatásokat, hogy azok nélkülözhetetlenek az agrárnépesség és a vidék megőrzéséhez, illetve a stratégiai élelmiszer-tartalékok felhalmozásához. A tanulmány megkérdőjelezi azt az állítást, hogy az agrártermelés a vidék és a biodiverzitás megőrzésének egyetlen eszköze. (NAPI)