Az ingatlanjogban felmerülő fogalom a túlépítés, amely azt fedi, hogy valaki a saját telkén kezdi az építést, de az épület átnyúlik a szomszéd telkére is. A ráépítő ezzel szemben egészében más telkére épít. A beépítés pedig azt fedi, amikor valaki más anyagából építkezik a saját telkén. Túlépítésnél a törvény különbséget tesz a jóhiszemű és a rosszhiszemű túlépítő között. Jóhiszemű a túlépítő akkor, ha nem tudta - és a körülmények miatt nem is kellett tudnia - azt, hogy saját földje határain túl építkezett. Rosszhiszemű a túlépítő akkor, ha tudta, illetve kellő gondosság mellett tudnia kellett, hogy a földje határain túl építkezett. Rosszhiszemű továbbá a túlépítő akkor is, ha a szomszéd - az egyébként jóhiszeműnek induló túlépítés ellen - olyan időben tiltakozik, amikor az eredeti állapot helyreállítása nem okozott volna aránytalan károsodást. A jóhiszemű túlépítés következményei: a kártalanítás, a beépített rész megvásárlása (feltéve, hogy a föld a telekalakítási szabályok alapján megosztható), illetve az egész föld megvásárlása (ha a föld fennmaradó része használhatatlanná vált, a földdel kapcsolatos valamely jog vagy foglalkozás gyakorlása lehetetlenné vagy számottevően költségesebbé vált). A rosszhiszemű túlépítőtől - a jóhiszemű túlépítés jogkövetkezményein felül - igényelhető, hogy saját földjét és az épületet bocsássa (gazdagodása megtérítése ellenében) a szomszéd tulajdonába. Az elszámolás tehát nem a piaci áron, hanem a gazdagodás megtérítése ellenében történik. A másik igény: a túlépítő az épületet bontsa le. Ez utóbbi csak nagyon kivételes esetben követelhető, főleg akkor, ha ez az okszerű gazdálkodás követelményeivel nem ellenkezik. A bontás költségét mindig a túlépítő viseli, a kibontott anyagokat azonban elviheti.