Akár tízezer uniós állampolgárt, de különösen a briteket sújthatják azok az abszurd eljárások, amelyek a Ciprus északi, török megszállás alatt lévő részein ingatlant vásárlókat érhetik. Miután az Európai Unió (EU) a törököket nem büntetheti meg, mivel ők nem tagjai az EU-nak, azokat az angolokat vagy más uniós állampolgárokat érhetik meglepetések, akik a sziget északi részén vettek telket vagy nyaralót. (Hasonló meglepetés más mediterrán térségekben is érheti a vásárlókat: a horvát tengerparton például korábban a szerb menekültek ingatlanjaihoz lehetett olcsón hozzájutni, de ezeknek a telkeknek, nyaralóknak a tulajdoni helyzete igencsak zavaros.) Észak-Cipruson ma is olcsón kínálják hatalmas hirdetőtáblák az eladó telkeket. Ezen ingatlanok jelentős része egykor görögöké volt, akiket elűztek a sziget északi részének 1974-es török megszállásakor vagy azóta. Az EU-ba belépett Ciprust azonban az unió egészében ismeri el, nem veszi tudomásul, hogy északon a törökök uralkodnak. Így ha valaki olyan tulajdont vesz meg, azaz foglal el, amelynek eredete bizonytalan, sőt bizonyíthatóan görög nemzetiségű ciprusié volt korábban, számíthat arra, hogy vagy le kell bontania az általa a szigeten épített ingatlant vagy akár otthoni vagyonát is elkobozhatják. Ez történhet a brit Orams házaspárral is, akik két éve vettek telket Észak-Cipruson és azóta egy álomszerű villát húztak fel azon. Minthogy a telek 1974 előtt egy görögé volt, a nicosiai (ciprusi görög) bíróság úgy ítélkezett, hogy Oramséknek le kell bontaniuk a villát, minthogy a hellén tulajdonos jogait nemcsak Ciprus déli része, hanem immár az EU is elismeri. Ha nem bontják le a kétemeletes nyaralót, akkor otthoni, angliai ingatlanjukat is elkoboztathatja immár a ciprusi bíróság. Az Orams házaspár esete nem egyedi: brit újságok, így például az Observer szerint legalább tízezer külföldi vásárolt ingatlant Észak-Cipruson az elmúlt években – jogi és pénzügyi szempontból azonban ez katasztrofális befektetésnek bizonyulhat. Észak-Cipruson ugyanis a terület 82 százaléka egykor görög birtokosok kezében volt, akiket jórészt elűztek földjükről. Mintegy 200 ezer görög távozott északról és 1974 után a helyükre délről 40 ezer török jött, illetve a „szárazföldi” török területekről, vagyis Törökországból további 150 ezer betelepülő. Ezek egy része jó pénzért eladta a könnyen szerzett ingatlant és visszament hazájába, Törökországba. A görögök jogait azonban a genfi konvenció értelmében (hiszen a török megszállásra tulajdonképpen a hadijog is alkalmazható) az európai bíróságok elismerik, így a törökök ugyan jól járhattak, amikor ingatlancégekre ruházták át „ebül szerzett” birtokukat, de azok a nyugati vásárlók, akik e közvetítőcégekhez fordultak és tőlük vettek üdülőt, sokat veszíthetnek. Több bíróság, így az Emberi Jogok Európai Bírósága a görög ciprióták jogait ismerte el korábban. Ciprus EU-csatlakozásával megnőtt a ciprusi bírósági ítéletek végrehajtásának a kivitelezhetősége az EU-tagállamokban, így a brit hatóságok akár el is vehetik Oramsék angliai ingatlanát.