A megrendelő és a mélyépítési vállalkozó rendszeres munkakapcsolatban álltak egymással. A megrendelő távhővezetékhez kért mélyépítési munkát, amit írásbeli szerződésbe foglaltak. A mélyépítő cég a feladata végeztével kiállította a 13 millió forintos számlát, amit a megrendelő nem fizetett ki. Két év múlva utalt a vállalkozónak 10 millió forintot, ami ugye kevesebb volt a szerződött összegnél. A vállalkozó a négy évvel korábbi, de ki nem fizette munkára 8 millió forintot számolt el a 13 millióból, így fenn maradt még 11 millió tartozás a második munka díjából. A megrendelő újból utalt ugyan 5 milliót, de a tartozása még így is 6 millió forint maradt. A mélyépítő vállalkozó ezt követelte tőle a bíróságon. A megrendelő azt állította, hogy nem tartozik semmivel, sőt 4 millió forint túlfizetése van, azt kérte vissza a vállalkozótól.

Az elsőfokú bíróság megítélte a vállalkozónak a kért 6 milliót. A probléma az volt, hogy az első munkára - amire a vállalkozó a 8 milliót elszámolta - nem volt írásbeli szerződés. Szóban állapodtak meg és a megrendelő azt állította, hogy a vállalkozó nem végzett neki semmit, de előkerült egy teljesítés igazolás, amit a megrendelő műszaki ellenőre állított ki, sőt a bíróság előtt is tanúsította a munka elvégzését.

Kapcsolódó

A megrendelő nem volt rest, fellebbezett, de a másodfokú bíróságon is veszített. Újra a teljesítés igazolás és a műszaki ellenőr tanúvallomása volt a döntő. A megrendelő ezek után kért felülvizsgálatot a Kúriától, de a legfőbb bírói fórum is megállapította, hogy a szóbeli szerződés alapján a vállalkozó valóban elvégezte a munkát, így a megrendelőnek ki kell fizetni azt.