Ettől a rossz szokástól az 1990 utáni piacgazdasági környezetben egyszer sikerült eltérnünk. A még a 2000. februártől az első Orbán-kormány által indított otthonteremtési programnak köszönhetően 2004-ben 44 ezer új lakás épült, azóta a lakásépítés nem képes sem mennyiségi, sem minőségi szempontból elérni az akkori szinteket.

A 2014-ben indult új lakáspolitika pedig már indulásakor több sebből vérzett: nem volt felelős állami gazdája, nem volt megvitatott és kiérlelt stratégiája, féloldalas eszközöket alkalmazott, mert kizárólag a keresletet erősítette, a kínálatot nem, ezért eleve inflációt gerjesztett. Nem hangolták össze a területpolitikával, a közlekedési fejlesztésekkel, az építőipar és az építőanyag-ipar beruházásaival, valamint a szakképzéssel. Nem volt zöld, nem adott esélyt a bérlésnek, csak a tulajdonnak, és egyetlen sikeres nemzetközi példát sem vett figyelembe. Ennek lett a következménye a mai fenntarthatatlan lakáspolitikai és ingatlanpiaci helyzet - foigllat össze a helyzetet Matolcsy György, az MNB vezetője a Növekedés.hu-n.

Kapcsolódó

Szavai szerint a kizárólag a kereslet élénkítésére fókuszáló, jószándékú családpolitikai intézkedések száguldó ingatlanpiaci inflációt eredményeztek, elégtelen új lakáskínálat mellett. A lakásállomány megújulási rátája pedig 0,4 százalékra csökkent a kívánatos 1 százalék, valamint a Bécsben tapasztalható 1,5 százalék helyett. A helyzet Budapesten a legrosszabb, de nagyvárosainkban sem sokkal jobb.

A kudarc egyértelmű

- fogalmazott írásában Matolcsy. A változtatás érdekében pedig azt mondja: kell egy vízió, egy stratégia és egy fenntartható lakáspiacot eredményező kormányzati szervezet. Úgy látja, hogy kormányzati és szakmai közmegegyezés kell a lakáspolitikáról.