A felelősség alapja A közlekedési baleseteknek szinte kivétel nélkül részese valamilyen gépi erővel meghajtott jármű. A jelenlegi joggyakorlat teljesen egységes abban, hogy az ilyen járművek üzemeltetését típusukra való tekintet nélkül fokozott veszéllyel járó tevékenységnek minősíti. Korábban a segédmotoros kerékpár vonatkozásában volt némi vita, amely - álláspontunk szerint nagyon helyesen - úgy dőlt el, hogy ezen járműfajta használatát is a veszélyes üzem kategóriájába sorolták. A fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatója objektív felelősséggel tartozik a tevékenységéből eredő kárért. Ez azt jelenti, hogy a felelősség megállapításához nem szükséges, hogy a károkozó vétkessége megállapítható legyen, pusztán annyit kell bizonyítani, hogy a kár a fokozott veszéllyel járó tevékenységből ered. A gyakorlatban gondot okozott annak az eldöntése, hogy a leállított jármű veszélyes üzem jellegűnek minősül-e. Ebben a körben a Legfelsőbb Bíróság úgy foglalt állást, hogy a veszélyes üzemi jelleg nem szűnik meg annak folytán, ha a forgalomban részt vevő járművet bármely okból, de a továbbhaladás szándékával átmenetileg leállítják. Ez a helyzet forgalmi akadály vagy rendőri intézkedés esetén, de akkor is, ha meghibásodás miatt kényszerül megállásra a jármű, egészen addig, amíg az út szélére vagy a forgalomtól félreeső helyre nem állítják. Ugyanakkor a parkoló gépkocsi nem veszélyes üzem akkor sem, ha tilos helyen állították le. Nem állapította meg továbbá a bíróság annak az üzembentartónak az objektív felelősségét, aki tehergépkocsijával egy lejtős utcában parkolt. A jármű ismeretlen okból elszabadult, és megrongálta az utcában parkoló többi járművet. Ebben az esetben az üzembentartó felelőssége csak akkor lett volna megállapítható, ha bizonyítható lett volna, hogy a gépkocsit nem megfelelően állította le (például a kéziféket nem húzta be). A szigorú felelősségi szabályok csak akkor alkalmazhatók, ha fennáll az okozati összefüggés a kár bekövetkezése és a tevékenység veszélyes jellege között. Így például az álló helyzetben lévő villamosra való le- és felszállás közben elszenvedett balesetekért a BKV csak akkor felel, ha azok miatt vétkesség (például a karbantartás elmulasztása) terheli. Ugyanez a helyzet akkor, ha valaki a megállóban vagy a sínek között megbotlik és elesik. Ugyanakkor a bíróság megállapította a MÁV szigorú felelősségét akkor, amikor a mozdonyból kipattanó szikra okozott az utasnak kárt, vagy amikor az állomáson áthaladó szerelvény ablakát egy széndarab betörte és ez okozott balesetet, sőt még akkor is, amikor a vonatot egy felüljáróról kővel dobálták meg és az egyik kődarab egy utast talált fejen. Mentesülés Az üzembentartó kizárólag két tényező együttes bizonyításával mentesülhet a felelősség alól. Bizonyítania kell, hogy a kárt olyan ok idézte elő, amely a veszélyes üzem tevékenységi körén kívül esik, és ez az ok objektíve elháríthatatlan volt. Amennyiben tehát a balesetet olyan ok idézte elő, amely a jármű üzemeltetésével összefügg, annak üzemi körén belüli, akkor az üzembentartó nem mentesül a felelősség alól. Ez a helyzet a jármű műszaki hibája (fékhiba, defekt stb.) esetén, de a bírói gyakorlat üzemi körön belülinek minősíti a gépjármű vezetőjének elalvását, vagy hirtelen rosszullétét is. Egy egészen friss ítéletében a veszélyes üzem tevékenységi körén belüli oknak minősítette a bíróság azt, amikor az elmebetegségben szenvedő elkövető a károsultat a megállóból éppen elinduló villamos alá lökte. Ítéletében a bíróság kifejtette, hogy a villamos tömegközlekedési igényeket elégít ki, ebből következően az üzemeltető tevékenységi köre kiterjed arra is, hogy biztosítsa a szerelvény megközelítésének lehetőségét. Éppen a tömegközlekedési jellegből következik, hogy az üzembentartó nem válogathatja meg a szerelvényeit megközelítők körét. Így viszont levonható az a következtetés, hogy az üzembentartó tevékenységi köre kiterjed mindazon személyekre, akik a villamos működéséhez és működtetéséhez szükséges területre belépnek. Az ekként értelmezett tevékenységi körbe viszont beletartozott az elmebeteg elkövető is, így az ő magatartása nem minősül a veszélyes üzem tevékenységi körén kívül eső oknak. Az elháríthatatlanság bizonyításához nem elegendő önmagában az a tény, hogy a károkozó ellen indult büntető vagy szabálysértési eljárásban felmentő határozat született, vagy az eljáró hatóság azt állapította meg, hogy a károkozó nem sértette meg a közlekedési szabályokat. A leggyakrabban a kérdés a gyalogos-gázolások esetében merül fel. Ezekben az esetekben igen gyakori az a károkozói védekezés, hogy a járművezető a megengedett sebességgel szabályosan haladt, a gyalogos pedig féktávolságon belül lépett elé. A töretlen bírói gyakorlat szerint önmagában ez a károkozó mentesüléséhez nem elegendő. Vizsgálni kell azt, hogy a baleset összes körülményeit mérlegelve számítania kellett-e a jármű vezetőjének a gyalogos feltűnésére, és az egyébként megengedett és szabályos sebesség megfelelő időben történő csökkentésével elkerülhető lett volna-e a baleset. Így például ha a járművel kijelölt gyalogátkelőhelyet közelítenek meg, vagy ha tömegközlekedési eszközre fel- vagy leszállni készülő utasok, játszó, hancúrozó gyerekek, bizonytalan mozgású idős emberek láthatók az út szélén, akkor a vezetőnek számítania kell arra, hogy bármelyik pillanatban váratlanul valaki a járműve elé kerülhet. Ha ilyenkor az elvárható körültekintést elmulasztja, akkor a gyakorlat szerint abban az esetben sem mentesül a felelősség alól, ha egyébként a megengedett sebességgel haladt és a gyalogos féktávolságon belül lépett elé. Kármegosztás Amennyiben a kár bekövetkezésében a károsult vétkes magatartásával maga is közrehatott, úgy a kárt részben nem kell megtéríteni. Ez lehet az eredménye például az előző pontban tárgyalt gyalogos szabályszegéseknek. Következetesen kármegosztást alkalmaz a gyakorlat annak az utasnak a terhére, akinek tudomása van arról, hogy a járművezető italozott, mégis beül mellé az autóba, illetve aki a biztonsági övet nem használta a balesetkor. Természetesen a felróható magatartásnak okozati összefüggésben kell állnia a bekövetkezett károsodással, tehát ha megállapítható, hogy a baleset olyan súlyos volt, hogy a biztonsági öv használata mellett is éppoly komoly sérülések keletkeztek volna, akkor kármegosztás alkalmazására nincs mód. A kármegosztás aránya a felróható károsulti magatartás súlyához, illetve a károsodás mértékét befolyásoló hatásához igazodik. Veszélyes üzemek találkozása Az eddigiekben azokat az eseteket tárgyaltuk, amikor valamilyen jármű gyalogosnak vagy utasnak okoz kárt, vagyis egy veszélyes üzem egy nem veszélyes üzemmel találkozik A közlekedésben a leggyakrabban két vagy több jármű összeütközése fordul elő, amikor a fenti szabály nem alkalmazható, hiszen az összes résztvevő elvileg objektív felelősséggel tartozna egymás felé. Ilyenkor kimentési lehetőség híján mindenki a másiknak okozott kárt lenne köteles megtéríteni, ami rendkívül ésszerűtlen eredményre vezetne. Ebben a helyzetben a felelősség kérdését egy lépcsőzetes szabály alapján kell eldönteni. Elsősorban azt kell vizsgálni, hogy felróható-e valamelyik részes félnek a baleset bekövetkezése. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy amelyik fél megszegte a KRESZ szabályait, az felelős a balesetért polgári jogilag is. Természetesen előfordulnak olyan balesetek is, ahol mindkét fél felelőssége részben megállapítható, ekkor a kármegosztás ismertetett szabályai alkalmazandók. Amennyiben a felróhatóság alapján egyik fél felelőssége sem állapítható meg, akkor azt kell vizsgálni, hogy volt-e valamelyik jármű tevékenysége körében olyan rendellenesség, amely a balesetet okozta. Ha például valamelyik járművezető rosszul lesz, az autó defektet kap vagy a balesetet fékhiba okozza, akkor az az üzembentartó lesz felelős a balesetért, akinek a járművével kapcsolatban az adott rendellenesség felmerült. Sokáig vitatott volt a gyakorlatban és a jogtudományban is a felpattanó kő esete. Az egyik álláspont szerint az egyik jármű kerekeiről felpattanó és a másik jármű szélvédőjét összetörő kő az első autó tevékenységi körében felmerülő rendellenesség, és így annak üzembentartója felel a bekövetkezett kárért. A másik álláspont szerint ez az autózással szükségképpen együtt járó kockázat, nincs szó rendellenességről, így nem állapítható meg az első autó felelőssége. A közelmúltban a Legfelsőbb Bíróság pontot tett a vita végére, amikor egy publikált ítéletében kimondta, hogy a gépkocsija kerekei alól felpattanó kő károkozásáért felelősséggel tartozik az üzembentartó. Indoklásában kifejtette, hogy szoros okozati összefüggés van a kár bekövetkezése és a tevékenység veszélyes üzemi jellege között, hiszen az úton fekvő kődarab önmagában nem veszélyes. Azt csak az arra haladó gépjármű által éri olyan erőhatás, amelynek révén jelentős károkat tud okozni. Ebből következően a veszélyes üzem működésére igenis szükség van ahhoz, hogy a baleset bekövetkezzen. Másik oldalról megközelítve: amennyiben a kődarab nem heverne az úton és a gépkocsi "normál üzemmódban" haladna el, akkor szintén nem következne be a baleset, ezért aztán az egész folyamatot a veszélyes üzem normál működésétől eltérő rendellenességnek kell értékelni. Végezetül szólnunk kell arról az esetről is, amikor a veszélyes üzemek összeütközése kívülálló személynek okoz kárt. Ez fordul elő akkor, amikor valamelyik balesetet szenvedett gépkocsiban ülő vétlen utas sérül meg, vagy amikor az ütközés következtében egy vétlen járókelő károsodik. Ebben az esetben az összeütköző járművek üzembentartói a vétlen károsult felé egyetemleges felelősséggel tartoznak, vagyis a sérült bármelyiküktől követelheti a teljes kára megtérítését. Egymás között pedig az üzembentartók a korábban részletezett szabályok alapján rendezhetik le a kárukat. Dr. Bata Zoltán Bata Zoltán 1989-ben szerzett diplomát az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. Ezt követően a Pesti Központi Kerületi Bíróságon dolgozott fogalmazóként, majd 1990-ben a Generali Budapest Biztosító Rt.-hez került jogi előadónak. Egy évvel később már osztályvezetőként irányította a Generali Budapest Biztosító Rt. általános felelősség-, gépjármű- és jogvédelmi biztosítási ágazatát. 1995-től biztosítási szakjogász, 1997 januárjától egyéni ügyvédként dolgozik. Gyakorlatában polgári jogi, ezen belül is biztosítási és kártérítési ügyek szerepelnek.