Az euró kereskedése az új év első hetén úgy indult, ahogy tavaly befejeződött, azaz a közös pénz általános erősödésével, ami a dollárhoz és a jenhez képest újabb magasságokba repítette az árfolyamokat. Ahogy az erős trendeknél általában jellemző, a piaci résztvevők nem különösebben zavartatták magukat az egyre inkább túlvett állapotot mutató technikai indikátoroktól. (A korrekciót persze technikai szempontból egyebek mellett éppen ez a túlvettség válthatja ki.) A fundamentális tényezők meglehetősen egyértelműen az euró irányába mutattak. Hiába derült ki kedden, hogy az eurótérségben tovább lassult a feldolgozóipari aktivitás növekedése, ez csak igen rövid időre erősítette a dollárt, mivel az USA azonos mutatója már az ötödik egymást követő hónapban a szektor teljesítményének zsugorodását jelezte. Ennek közlése után az euró/dollár jegyzés a 0,94-es régió aljáról rövid idő alatt valamivel 0,95 dollár fölé emelkedett és szerdán már az utoljára fél évvel ezelőtt látott 0,957 dolláros szint jelentette a maximumot. Az innen lefelé tartó kereskedésben azonban gyökeres fordulat állt be, a New York-i részvényárfolyamok száguldásnak indulásával párhuzamosan a jegyzés perceken belül 0,927 dollárra esett, azaz az euró történetének eddigi egyik legnagyobb napi zuhanása következett be. Ennek a Fed teljesen váratlan, 0,5 százalékpontos kamatcsökkentése volt az oka, amellyel 6,5-ről 6 százalékra vitte lejjebb az irányadó egynapos kamatot és 25 bázisponttal, 5,75 százalékra a diszkontkamatot. Azt a piacok biztosra vették, hogy a szigorítási ciklus véget ért, de általában e hónap végére, a nyíltpiaci bizottság (FOMC) rendes ülésére időzítve várták a kamatvágást. Ezt megelőzően az FOMC két meghirdetett ülése között, az 1998. őszi általános pénzügyi válság során csökkentett kamatot, de az akkori három döntés egyenként 25 bázispontos mérséklést jelentett. A döntés amiatt is különlegesnek számít, hogy a fokozatosság elvét sokszor hangsúlyozó Fed utoljára 1992 közepén csökkentett egyszerre 50 bázisponttal. Az indoklás szerint tovább gyengült a termelés, a kereskedelmi forgalom, a fogyasztói bizalom, a vásárlóerő, és feszültségek mutatkoznak a pénz- és tőkepiacok egyes szegmenseiben. Egyesek viszont a részvénypiaci események által kiváltott Greenspan-pánikot emlegettek, hiszen alig három hete ülésezett az FOMC, amely akkor még nem nyúlt a kamathoz. Most azonban a közgazdászok közgazdásza, a világ pénzügyi ura igen rövid távú célok érdekében cselekedett, nevezetesen a tőzsde irányát kívánta megfordítani, hiszen a kamatcsökkentés hatása a gazdaságban legkorábban fél év múlva jelentkezik, és emiatt bőven ráért volna még három hetet várni. Politikai motivációt is felfedezni véltek a kommentárok, mondván, hogy még a Bush-adminisztráció hivatalba lépése előtt nyilvánvalóvá kívánta tenni, minden tőle telhetőt megtesz a gazdaság további lassulásának megakadályozása érdekében. Tény, hogy csütörtökön a Fed a diszkontkamatot további 25 bázisponttal, 5,5 százalékra mérsékelte, ezzel nem sok kétséget hagyva afelől, hogy kész az irányadó kamat újabb csökkentésére. Az amerikai részvénypiac erre árfolyameséssel reagált, ami természetes korrekciónak tűnt az emelkedés után. Mindenesetre a dollárt az euróval szemben nem erősítette tovább a lépés, az euró/dollár jegyzés pénteken reggel már a 0,96 dollárt is megérintette. A délután közzétett amerikai foglalkoztatási adatok közzététele után az euró/dollár árfolyamban nem alakult ki egyértelmű tendencia. A látványos kamatvágás semmit sem változtatott azon, hogy az amerikai GDP éves összehasonlításban kilenc éve a legkisebb utolsó negyedéves bővülést, a becslések szerint 2,7 százalékot mutat, ami kevesebb mint harmada az 1999 azonos időszakára kimutatott 8,3 százaléknak. Ugyancsak egyre kevésbé kérdőjelezhető meg az a nézet, hogy az amerikai gazdaság és az eurózóna országainak növekedési üteme közötti különbség csökken, hiszen ezt éppen a Fed lépései támasztják alá. A tavaly sokat szidott Európai Központi Bank (ECB) eközben egyre kényelmesebb helyzetbe kerül, és ennek megfelelően nem is változtatott az eurózóna jelenleg 4,75 százalékon álló irányadó kéthetes repokamatán, és ez semleges hatással volt a devizapiacra. Ugyanakkor a Fed kamatcsökkentése a japán gazdaság szempontjából megkésve érkezett, mivel a legnagyobb exportpiacot jelentő amerikai gazdaság nagyobb sebességi fokozatra kapcsolására még jócskán várni kell. Eközben a tokiói pénzügyi vezetés számára jóformán az exportvezérelt növekedés fenntartása maradt az egyetlen eszköz a törékeny és igencsak kérdőjeles fellendülés biztosítására. Pénteken Mijadzava Kiicsi pénzügyminiszter verbális intervencióval tette egyértelművé, amit egyébként már sokan sejtettek: Japán nem aggódik a jen gyengülése miatt, sőt az kedvező számára, mert segíti az export fellendülését. Ezzel meghirdette a gyengejen-politikát. A hatás nem maradt el, a dollár/jen jegyzés azonnali reakcióként 116,9 jenre, közel másfél éves magasságba szaladt fel, míg az euró/jen 111,74-es szintje közel egyéves csúcspontot jelentett. B. P. A.