A jogi piac átalakulásához hozzájárult, hogy több magyar jogász is beletanult a legjövedelmezőbb jogterületté vált gazdasági jogba, ugyanakkor ráébredtek, hogy a piac jelentős részét megszerezték a külföldiek, és a nagy tranzakciókért járó nagy pénzeket ők viszik haza, ez ellen pedig tenni kellene. Az 1998-ban életbe lépett új ügyvédi törvénynek megfelelően a képviseletként működő irodák már nem adhatnak tanácsot a magyar jogban, külföldi ügyvédek csak más országok jogában adhatnak tanácsot. Ezzel megváltoztak az erőviszonyok. Korábban több nagy "law firm" képviselete egyénenként alkalmazott magyar jogászokat, amit a hazai ügyvédek gyarmatosító modellnek neveztek, a törvény hatályba lépésével azonban csak magyar ügyvédi irodákkal vagy ügyvédekkel társulva folytathatták magyarországi praxisukat. Ez jelentősen megerősítette a magyar ügyvédek pozícióit a piacon, a külföldi irodák partnereket kerestek, akik általában helyi partneri, néhány esetben - például Martonyi János, Kajtár Géza vagy Berecz Csaba - nemzetközi partneri státust és szilárd pozíciót szereztek maguknak az átalakult irodákban. Ettől eltérő utat csak néhány magyarok által dominált ügyvédi iroda járt be. A Nagy és Trócsányi a magyar irodába vett fel külföldi ügyvédeket és amerikai partnert, majd együttműködést alakított ki a Coudert Brothersszel. A néhány jelentős, független, tisztán magyar kézben lévő iroda legnagyobbika, a Gárdos Benke, Mosonyi & Tomori, 9 ügyvédet foglalkoztat. Ám a nagy megbízások teljesítéséhez szükséges kapacitás mérete, a sokszor 5-6, néha 20 országban egy időben zajló tranzakciók és a szakosodás többnyire szükségessé teszik a hálózathoz csatlakozást. A magyar piacon az azonos típusú ügyletek nem ismétlődnek tömegesen, az ügyvédi irodák nem rendelkeznek minden jogterületen (M&A, projektfinanszírozás, adójog stb.) és minden iparágban (energiaipar, telekom, pénzintézetek) specialistákkal, ezért a helyi ügyvédek mellé a konkrét megbízás tárgyában jártas specialistákat hoznak Magyarországra. A méretnövelés és a nemzetközi hálózat keresése motiválta a vezető magyar irodák közötti első nagy fúziót is, amelyből létrejött a legtöbb ügyvédet - 40 főt - foglalkoztató Dezső, Réti & Antall. Réti László szerint a piac további koncentrációja várható, 1-2 éven belül kialakul Magyarországon öt-hat, 60-70 ügyvédet foglalkoztató ügyvédi iroda. A 25 millió fontra becsült 25-30 jelentős iroda által uralt piac a gazdasági jogi kiadások kétharmadát fedi le. Ennek az összegnek 4-5 százalékára becsülhető a Magyarországon képviselettel nem rendelkező nagy jogi cégek által - például befektetési bankok megbízására - teljesített megbízások értéke. A nagy irodák óradíjai általában 50-380 dollár közöttiek, az alsó határ az ügyvédjelöltek, a felső határ a külföldi partnerek tarifája. A forgalom felbecsüléséhez a 150 dolláros átlagos óradíjat a legtöbb cég reálisnak tartja. A vezető ügyvédek évi 1800, sőt 2000-nél több órát is ki tudnak számlázni, átlagosan azonban ügyvédenként kiszámlázható és az ügyféllel elfogadtatható 1000 óra jó becslésnek számít. Ormai Gabriella, az utóbbi évben az élmezőnybe került Cameron McKenna vezető partnere másokhoz hasonlóan úgy látja, hogy egyre több nagy jogi cég van a piacon, a verseny erősödése pedig lenyomja az árakat. Az ügyvédeket tendereztető megbízók 150 dollár alatti óradíjat is el tudnak érni. A piac növekedése és a verseny élesedése mellett piaci átstrukturálódás is tapasztalható. A privatizációs korszak után a nagy bevételt hozó megbízások élvonalába a tőzsdei kibocsátások kerültek, amelyeknél mindenki megfizeti a Cityben szokásos 300-400 fontos óradíjakat, ellentétben például a vállalati fúziókkal, ahol nagyon nagy a szórás, vannak jól fizető és garasoskodó ügyfelek - mondta Déri Béla, akit a kibocsátások egyik magyarországi specialistájaként ismernek. A nagy elsődleges kibocsátások piacán azonban szintén apály van, mostanában csak néhány kisebb cég ment tőzsdére, ezen kívül csak a kisebb bevételt hozó másodlagos kibocsátások jelentik a piacot. A legnagyobb értékű megbízásokat ma a növekvő számú és a jövőben várhatóan növekvő értékű M&A tranzakciók és projektfinanszírozási megbízások jelentik. A nagy projektfinanszírozási megbízásokból több vezető jogász szerint néhány nagy telekomos és ingatlanberuházási projekttől eltekintve szintén nincs bőség a piacon, Berecz Csaba azonban úgy látja, nagy számban vannak átlagosan 100 ezer dolláros, de a legnagyobbak esetében 500-600 ezer dollárt is elérő projektfinanszírozási megbízások, mindössze az történt, hogy ezek 2-3 nagy irodánál koncentrálódtak. Az ingatlanügyletek megbízható jövedelemforrást jelentenek a nagy irodáknak is, és ennek a tendenciának a folytatódását várják például a Clifford Chance-nél és a Landwellnél is. Az új területek közül, amelyeknek megtanulásába érdemes befektetni, legtöbben az uniós jogot és az izgalmas kihívásnak tartott e-businesst említették, de van olyan vezető iroda, amely a versenyjogot és a Kereskedelmi Világszervezettel (WTO) kapcsolatos ügyekben a kormánynak nyújtandó jogi tanácsadást látja a legígéretesebbnek. Köves Péter, a Köves Clifford Chance Pünder névadó partnere, ezen kívül a peres ügyek számában is növekedést vár, amint a magyar jogalkalmazás kiszámíthatóbb lesz, és a nagy cégek bíróság elé merik vinni azt, amit ma biztonságosabbnak tartanak peren kívül elintézni. Berecz Csaba arra számít, hogy a jogi cégek az adótanácsadásban jelentős területeket hódíthatnak el a Big Five-tól is. (NAPI) **** KERETBEN **** Törzsfejlődés Az "ősrobbanás" idején, a kilencvenes évek elején nem volt elég felkészült gazdasági jogász Magyarországon. A nagy privatizációs ügyletekhez, valamint a világbanki és PHARE-projektekhez a nemzetközi irodák ügyvédei Londonból vagy Amerikából repültek ide, és esetenként 500-700 dolláros óradíjakat is el tudtak érni. Több, nagy tranzakciókra szakosodott jogi cég képviseleti irodát is nyitott Budapesten, a privatizációs boom elmúltával azonban többen fel is számolták a képviseletet, és kivonultak a piacról, estenként maguk után hagyva néhány külföldi ügyvédet, akik más irodákban dolgoztak tovább. Kivonult a Skadden Arps, a Shermann & Sterling - amelynek korábbi partnere, a Bán S. Szabó és Társai - egy újonnan bejövő kisebb amerikai irodával tervez társulást, az Arent Fox, Stroock & Stroock & Lanvan ügyvédei a Squire Sanders & Dempseynél dolgoznak tovább, a Réti & Antall-lal sokáig sikeresen együttműködő kanadai Stikemann Elliot pedig, amely néhány éve még 70 ügyvédet foglalkoztatott, 1998-ban távozott. Akik továbbra is jelen vannak a piacon, azok kiterjesztették tevékenységüket más jogi munkákra is, újabban pedig a térségben több nagy cég is terjeszkedik. A Linklaters az idén jelent meg Magyarországon a Clifford Chance-ból kivált, banki, pénzügyi és vállalatfelvásárlásokra szakosodott Berecz és Andrékó ügyvédi irodával társulva. Több cég olyan országokban - Romániában, Szlovákiában, Oroszországban - is irodákat nyit a régióban, ahol a megtérülés csak később várható. x Fúziós hullám A globális vállalatok megjelenésére és a jogi piac leggyorsabban növekvő és legjövedelmezőbb üzletágává vált nemzetközi vállalatfelvásárlások robbanásszerű terjedésére az Atlanti-óceán két partján alapvetően eltérően reagáltak a jogi cégek. A világ legnagyobb jogi piacán működő New York-iak kerülik a bonyolult, kockázatos - gyakran a cég szétesésével fenyegető - fúziókat, és abban bíznak, hogy a nagy New York-i befektetési bankokkal kialakult szoros kapcsolataik, valamint az hogy a világ legnagyobb tőkepiacának városában működnek, továbbra is biztosítja számukra a legnagyobb megbízásokat. A kisebb piacon dolgozó londoni jogi cégek többsége ezzel szemben globális terjeszkedésbe kezdett. A fúziós hullám elsősorban a brit és a kontinentális európai cégekre terjed ki. Különösen a legnagyobb kontinentális piacot jelentő németek körében nagy a pezsgés, ami a londoni és a frankfurti tőzsde fúziójával s a német jogi cégeknek a gyorsan fejlődő közép- és kelet-európai piacokon megszerzett erős pozícióival magyarázható. A londoni jogászok távlati célja azonban az, hogy megvessék a lábukat az amerikai piacon is. Az eddigi egyetlen jelentős transzatlanti fúzió a londoni Clifford Chance és az amerikai Roger Wells között jött létre, s csatlakozott hozzá a német Pünder, Volhard, Weber Axster is, létrehozva ezzel a világ legnagyobb - egymilliárd dollár feletti forgalmat elérő - jogi cégét. A New York-i jogi cégek viszont kétségkívül jövedelmezőbbek. A korábbi egyesülési kísérleteket meghiúsító feszültségforrások egyike az eltérő jövedelemelosztási rendszer. Míg az európaiaknál a szenioritáson és a beosztáson alapuló rendszer sokkal kisebb jövedelemkülönbségeket tesz lehetővé, addig az amerikaiaknál az ügyfélkör nagyságán alapuló "ha elejted a prédát, a tiéd" rendszerben a legjobbak néhány millió dollárt is hazavisznek évente. Az amerikaiak jövedelmét növeli, hogy 8-10 ügyvédjelölt is dolgozik a kezük alatt, így évente 2000-2300 órát is el tudnak számolni, míg az európaiak 5-6 jelölttel évi 1500 órát teljesítenek.