A  Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és a Fiatal Kutatók Akadémiája (FKA) 2025 nyarán indított közös felmérést, a kutatás a magyarországi és az országhoz kötődő kutatók helyzetét térképezte fel ötezer kutató válaszai alapján. 

A felmérés legfontosabb megállapításai: 

  • A 40 év alatti kutatóknak csak 21 százaléka gondolja azt, hogy a kutatói életpályamodell kiszámítható.
  • A válaszadók kétharmada (66 százalék) szerint a hazai pályázati rendszer nem kiszámítható.
  • A kutatók nagyobb része (57 százalék) nem érzi magát társadalmilag megbecsültnek.
  • A tudományos pálya elhagyásának gondolata a kutatók felében már felmerült, a 40 év alattiaknak pedig közel kétharmadában.
  • A női kutatók csaknem fele számolt be hátrányos megkülönböztetésről.
  • A kutatók pszichés jólléte jelentősen alacsonyabb, mint a teljes hazai népességé.
A kutatás eredménye egy pillanatfelvétel. Egy átfogó kép arról, hogyan érzik magukat ma a kutatók, milyen kihívásokkal, problémákkal néznek szembe, és hol látják a fejlődés lehetőségét

 – mondta a felmérés kapcsán Freund Tamás, az MTA elnöke.

Hozzátette, nemzetközi viszonylatban ugyan voltak már hasonló kutatások, amelyek keretében kutatók, egyetemi oktatók, PhD-hallgatók mentális egészségét vizsgálták. Hazánkban ez teljesen újszerű: Magyarországon kutatók körében korábban még nem vizsgálták a mentális egészséget, főleg nem reprezentatív mintán. A kiégést sem vizsgálta idehaza országos reprezentatív mintán senki, kutatók körében pedig végképp nem – mondta Freund Tamás. 

Az Akadémia elnöke elmondta, hogy az MTA igyekszik levonni a következtetéseket a felmérés eredményeiből. A felmérés viszont akkor válik igazán hasznossá, ha ezt mások is megteszik. Ezért arra biztatta a magyar tudományosság intézményeit, kutatóhelyeit, egyetemeit, kutatócsoportokat, hogy saját szempontjaik alapján elemezzék a felmérést és ha tudják, használják fel akár arra is, hogy ötleteket, javaslatokat fogalmaznak meg saját maguk vagy mások számára.

Leterheltség, pályaelhagyás

A munkaterheléssel kapcsolatban a felmérés azt mutatja, hogy a kutatók által ténylegesen ledolgozott átlagos óraszám jóval több a munkaszerződésekben meghatározott hivatalos heti óraszámoknál, és jelentősen meghaladja a heti 40 órát. A bölcsészet- és társadalomtudományi területeken szignifikánsan magasabb az oktatási terhelés, mint a természettudományok terén – mondta Koltai Júlia szociológus, lendületes kutató, az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatóprofesszora, az ELTE Társadalomtudományi Karának habilitált egyetemi docense.

Sokkolónak tartja, hogy a 31–35 éves korosztályban tízből hét kutatóban már felmerült a kutatói pálya elhagyásának gondolata.

A válaszadók egészét nézve is a kutatók több mint felénél merült már fel a tudományos pálya elhagyása.

A jövedelmi viszonyokról szólva Koltai Júlia elmondta, hogy a felmérési eredmények alapján a jövedelmek jelentősen eltérnek nem, életkor, tudományterület, tudományos intézmény, valamint hazai és külföldi kutatói munkák szerint. Az eredmények arra is rámutatnak, hogy a kutatói közösség tagjai gyakran több forrásból kénytelenek biztosítani jövedelmüket, ami különösen a fiatal kutatókra jellemző. A kizárólag magyarországi affiliációval, vagyis intézményi hovatartozással rendelkező kutatók medián-összjövedelme nettó 550 ezer forint.

Kapcsolódó

A felmérés alapján korosztályok és tudományterületek szerint is jelentősen eltér a tudományos aktivitás. Az életkort tekintve a fiatalabbaknak (30 év alattiaknak) jelent meg a legkevesebb folyóirat cikke az elmúlt öt évben – ami nem meglepő, mivel még tudományos pályájuk elején járnak –, azonban a legnagyobb arányban ők publikálnak nemzetközi és tudományos lapokba.

A felmérés szerint a kutatók jólléte közepes, a kiégés szintje pedig változó, de nem elhanyagolható – erről Kun Bernadette pszichológus, az ELTE PPK Pszichológiai Intézetének habilitált egyetemi docense beszélt.

A legfeljebb 30 éves korosztály érte el a pszichés jóllétet mérő legalacsonyabb átlagos összpontszámot, amely a WHO által javasolt 50 százalékos határérték alatt marad, így ez alacsony pszichés jóllétre utal.

A magyarországi és a Magyarországhoz kötődő kutatók pszichés jólléte jelentősen alacsonyabb szintű, mint a teljes népességé. A nők körében magasabb a kiégés szintje, mint a férfiak között

 – emelte ki.

A külföldi intézményekben dolgozók jobb mentális állapotról és alacsonyabb szintű kiégésről számoltak be, mint a magyarországi intézmények munkatársai. A válaszadó kutatók 8,4 százaléka él Magyarországon kívül, ennek a csoportnak legalább 27 százaléka határon túli magyar.

A külföldre költözés indokai elsősorban a jobb munkafeltételek, másodsorban anyagi és családi okok voltak. A külföldön élők – a határon túli magyarokat itt nem számítva – 64,6 százaléka nem tervezi a hazaköltözést, közülük a Magyarországra költözést a legtöbben akkor fontolnák meg mégis, ha változna a politikai légkör, ha találnának olyan tudományos intézményt Magyarországon, amely megfelelően támogatja a szakmai előmenetelüket, illetve ha a hazaköltözéssel nem csökkenne a fizetésük. 

Irány egy másik ország!

A jelenleg Magyarországon élők 38 százalékában az utóbbi 3 évben felmerült, hogy munkahelyet váltsanak, és külföldön keressenek állást, 24 százalékuk pedig párhuzamos külföldi affiliáció felvételén (is) gondolkozott. A motivációk között leggyakrabban a magasabb anyagi juttatásokat, a jobb munkafeltételeket és a kutatók nagyobb megbecsülését említették.

A női kutatók majdnem fele nyilatkozott arról, hogy hátrányba került a szakmájában, mert nő. A legalább fél évet gyermekgondozási szabadságon töltők 38,7 százaléka került hátrányba a pályáján. Ez nagyobbrészt a nőket érinti a férfiakat kevésbé. 

A több mint ötezer válasz alapján átfogó kép rajzolódott ki a hazai tudomány jelenlegi állapotáról – tette hozzá Kollár László, az MTA főtitkára Az előzetes feltételezéseket – például az alacsony jövedelmek, a kutatóintézetek publikációs fölénye, a nők tudománymetriai hátrányai, valamint a külföldi tapasztalat teljesítménynövelő hatása – a felmérés eredményei visszaigazolták. Ugyanakkor világossá vált, hogy számos jelenség kevésbé volt egyértelmű: ilyen például a 45 évesnél fiatalabb kutatók általános kimerültsége és kiábrándultsága, illetve a külföldre költözés erős szándéka.

Az MTA tevékenységével kapcsolatos várakozások továbbra is magasak: a kutatói közösség fontosnak tartja az Akadémia nyelvi és kulturális szerepét, a tudományos minőség őrzését, a kutatás feltételeinek támogatását, valamint a tudományos eredmények társadalmi közvetítését. Bár ezeknek a küldetésbeli pontoknak az elfogadottsága kiemelkedő, az MTA nyilvános megszólalásainak gyakoriságával és a köztestület megítélésével kapcsolatos elégedettség csak közepes.

Megrázónak nevezte Kollár László a kutatói életpálya megítélésével kapcsolatos véleményeket. Utalt arra, hogy a válaszadók szerint a hazai tudományos pálya nem biztosít kiszámítható előrehaladást, társadalmi megbecsültsége alacsony, a pályázati rendszer pedig kiszámíthatatlan. 

Különösen a 40 év alattiak körében súlyos az elégedetlenség. A tudományos pálya elhagyásának gondolata a fiatalok kétharmadánál már felmerült, és külön aggasztó, hogy a női kutatók közel fele számolt be hátrányos megkülönböztetésről. A kutatói pszichés jóllét mutatója rosszabb, mint a hazai átlagpopulációé, ami strukturális problémákra utal.

A pozitívumok között említette, hogy a kutatók nagy része jó munkahelyi légkört és önálló kutatási lehetőséget tapasztal, a szakmai bírálatokat pedig többségében korrektnek ítélik. Az MTA testületei közül a köztestület működését érte a legtöbb kritika, és az MTA Doktori Tanács munkáját értékelték a legpozitívabban. Arról, hogy az MTA doktora cím az egyetemi tanári kinevezés előfeltétele legyen, megoszlik a kutatók véleménye. Kollár László szerint a felmérés alapján a problémák láthatók. Az MTA köztestülete és az MTA doktora cím kapcsán pedig mindenképpen lépni kell.