– Közel két évtizeden keresztül dolgozott mint hotelier és szaktekintélynek ismeri el a szakma ma is. Nem bánta meg az 1990. évi váltást? – Nem. Mindkét területen a vendég elégedettségét szolgáló személyes szolgáltatás a működés titka. Ezt igyekeztem annak idején megvalósítani a Hotel Forumban és ugyanezt teszem jelenleg a Gundelben is. Sikerült kreatív hozzáállással és nagyon sok munkával visszahoznunk a múltból a kifinomult magyar kosztot és egyidejűleg megjelentetnünk az étlapon a modern világkonyha kreációit is. A Gundelt – mint Láng György mondta – „sikerült felébresztenünk Csipkerózsika-álmából", a turizmus egyik fő vonzereje lett ismét. II. Erzsébet, a brit uralkodó nálunk ebédelt Budapesten jártakor, miként II. János Pál pápa is a Gundel főztjét ette Pannonhalmán, hogy csak néhány példát ragadjak ki a sok közül. – Nemcsak a Gundel, hanem a házias, „cucina mamma" jellegű Bagolyvár étterem is az irányítása alatt működik, nem is szólva a kiterjedt catering tevékenységről, amely egyebek közt az Operabál szupéját is szolgáltatja. Ilyen széles áttekintés birtokában nyilván egyaránt ismeri a magyar vendéglátóipar pozitívumait és gyenge pontjait is. – Világviszonylatban is kiváló nyersanyagokkal rendelkezünk és kitűnő a magyar vendéglátóiparban dolgozók szaktudása is. De vannak hiányosságok, amelyeket ki kellene küszöbölni. Például sok helyen nem elegendő a kreativitás a konyhákban, ennek következtében az étlapok nem eléggé változatosak. A felszolgálásban sokszor önbizalomhiány érződik, aminek többnyire a pincérek gyenge idegennyelv-tudása az oka. Számos étterem nem hosszú távra dolgozik, és a minőség ennek következtében nem egyenletes. Mindezen javítani kellene. – Az utóbbi időben sok szó esett magyar éttermek létesítéséről a világ több nagyvárosában. Mi a véleménye erről az elgondolásról? Ha helyesli, akkor tervezi-e a Gundel részvételét? – Feltétlenül helyeslem. Egyrészt azért, mert a külföldi magyar éttermek színvonalas, sikeres működése valóban értékes hozzájárulást jelentene a jó értelemben vett „imázsteremtéshez" és növelhetné az ország turisztikai vonzerejét. Másrészt hozzátehetem azt a prózai kiegészítést is, hogy megfelelő struktúrában létrehozva és jól vezetve ezek az éttermek nyereséget hoznának. – Van erre vonatkozóan konkrét elképzelése? – Úgy gondolom, hogy a legjobb volna néhány jól megválasztott külföldi nagyvárosban a helyi adottságokhoz alkalmazkodó franchise formájában létrehozni és működtetni ezeket az éttermeket, a befogadó ország igényeihez és étkezési szokásaihoz igazítva azokat. A Gundel már igen nagy sikerrel vendégszerepelt a világ sok nagyvárosában, New Yorktól Tokióig. Az ENSZ székhelyén például olyan sikeresen, hogy háromszor is visszahívtak bennünket. Ezek után azt hiszem, joggal ígérhetem, hogy nemcsak a magyar vendéglátást külföldön népszerűsítő nevét és páratlan kapcsolatrendszerét tudná hozzáadni a Gundel, hanem szakácsait, know-how-ját is. Az éttermek elképzelésem szerint gondosan megválogatott magyar áruk, hungaricumok terjesztésének eszközei is lehetnének. – Visszatérve a „hazai mezőkre", milyen irányban látja a vendéglátóipar fejlődésének perspektíváit? – Ami a szállodákat illeti, elsősorban a boutique hotelek szerepének növekedését tudnám prognosztizálni az előttünk álló időkre. Az egész vendéglátóiparra érvényes, hogy szerintem fokozott mértékben megrendelő-centrikusnak kell lennünk, gyorsan és az eddiginél is árnyaltabban kell kielégítenünk a vendégek igényeit. Bővíteni kell a konferenciaturizmus fogadásához szükséges kapacitást, amely jelenleg nem kielégítő. A jelenleginél sokkal szélesebb körben kell megvalósítani olyan – talán részletkérdésnek tűnő, de valójában igen fontos – újításokat, mint például az e-mail útján való asztalfoglalást az éttermekben. El kellene érni, hogy a jelenleginél sokkal rövidebb határidőre tudjunk vállalni rendezvényeket. – A jövőből a jelenbe visszatérve, mi motiválta, hogy legutóbb – meglehetősen váratlanul – Gundel Művészeti Díjjal léptek a nyilvánosság elé? – Mint Láng György a díjak átadása előtti beszédében elmondta: azt akartuk demonstrálni a díjjal, hogy a Gundel nemcsak egyik színhelye, de aktív résztvevője is kíván lenni a magyar kulturális életnek. A kamarakoncertek után – amelyeken Kocsis Zoltán és más kiváló művészek léptek fel az Erzsébet bálteremben – most a Gundel Művészeti Díjak is újból ezt tanúsítják. Egyébként pedig van még néhány ehhez fogható meglepetés a tarsolyunkban. Halász Zoltán