A vízveszteség aránya az elmúlt években folyamatosan nőtt. Ennek két oka van: egyrészt a csővezeték-hálózat állapota folyamatosan romlik, másrészt az értékesített víz mennyisége csökken - idézi Kovács Károlyt a rádió portálja.

Mivel így elvész a víztermeléshez, a víztisztításhoz és a szállításához szükséges energia egy része, jelentős költségveszteséggel jár az üzemeltető számára. A hibák folyamatosan növekvő száma pedig a hibaelhárítás költségeit növelik.

Kapcsolódó

"A vízvezeték-hálózat, a vízellátó-rendszer közel felét a 60-as 70-es években fektetett azbesztcement csövek teszik ki - amelyek az építésükkor tervezett és várható élettartamuk vége felé közelednek - kora lassan már az 50 évet eléri" - hívta fel a figyelmet a szakember.

Mivel a prognózisok szerint ezek a következő egy-két évtizeden belül el fogják érni az élettartamuk végét, a cseréjük biztosan szükséges lesz. Ám a vízvezetékhez az utat fel kell bontani, és egy-másfél méter mélyre le kell ásni, adott esetben a forgalmat is terelni kell, esetleg talajvizet süllyeszteni, dúcolni, ezért nagyon jelentős költségről van szó.

"Nagyságrendileg több mint tízezer milliárd forint a teljes víziközmű-rendszer pótlási értéke. Ennek viszonylag jelentős hányada pedig a közeljövőben pótlásra szorul " - mondta az elnök.

Ha vízdíjakban nem történik jelentős változás, akkor állami vagy önkormányzati forrásokra lesz szükség. A viszonylag sürgősen elvégzendő infrastrukturális beruházási szükségletek összértéke 3 ezer milliárd forint körül van, míg a víz- és szennyvízszolgáltatás árbevétele évente körülbelül 250 milliárd forint.

"Még ha ezt tíz évre el is osztjuk, akkor is éves szinten 300 milliárd forintra lenne szükség, ami meghaladja a teljes víziközmű-szolgáltatás éves árbevételét" - magyarázta Kovács Károly.

A kiszivárgott kormányzati tanulmányról itt olvashat.