Saugmandsgaard Øe főtanácsnok a Segro és a Horváth egyesített ügyekben ismertette indítványát.

A magyar országgyűlés még 2013 decemberében egy törvényt fogadott el, amely 2014. május 1-jei hatállyal vagyoni kompenzáció nélkül megszüntette a gazdálkodó szervezetek és az ingatlantulajdonos közeli hozzátartozójának nem minősülő természetes személyek javára mezőgazdasági ingatlanokat terhelően bejegyzett haszonélvezeti és használati jogokat.

Egy német állampolgárok tulajdonában álló magyar cég, illetve egy osztrák állampolgár, amelynek/akiknek magyarországi szántókon állt fenn haszonélvezeti joga, a Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt vitatják az említett szabályozásnak az uniós joggal való összhangját.

A főtanácsnok véleménye nem köti a bíróságot - a gyakorlatban azonban igen nagy arányban dönt hasonlóan a bíróság. A bírák most kezdik meg az ügyben a tanácskozást. Az ítéletet későbbi időpontban hozzák meg.

A magyar bíróság azt kérdezte az Európai Bíróságtól (EB), hogy a haszonélvezeti és használati jogok megszüntetése és/vagy e jogok vagyoni kompenzáció nélküli törlése sérti-e az uniós alapszabadságokat. (Lényegében ugyanezen tárgyban az Európai Bizottság a közelmúltban kötelezettségszegési eljárást is indított Magyarország ellen az Európai Bíróság előtt, amely eljárás szintén folyamatban van.)

Két ügy fut

A ma ismertetett indítványában az EB dán Saugmandsgaard Øe főtanácsnoka úgy foglalt állást, hogy a vitatott magyar szabályozás a tőke eredetén alapuló hátrányos megkülönböztetést valósít meg.

A főtanácsnok szerint annak valószínűsége, hogy valaki egy magyarországi ingatlantulajdonos közeli hozzátartozója legyen és ezáltal továbbra is jogosult legyen egy ilyen ingatlanon haszonélvezeti vagy használati jog fenntartására, nagyobb a magyar állampolgárok körében, mint valamely más tagállam állampolgárai között. E hatást ráadásul csak felerősíti az a tény, hogy korábban kizárt volt a külföldiek számára a magyarországi termőföldek tulajdonjogának megszerzése, amely helyzet arra ösztönözte az ilyen földbe befektetni kívánó külföldi állampolgárokat, hogy azokon haszonélvezeti vagy használati jogosultságot szerezzenek.

Emiatt nincs igaza a magyar kormánynak

A hátrányos megkülönböztetés igazolására a magyar kormány által előadott érvekkel kapcsolatban a főtanácsnok megállapítja: a vitatott szabályozás által okozott jogsérelem előidézése nem alapozható arra a körülményre, hogy az érintett személyek - a kormány álláspontja szerint - a magyar jog által megkövetelt devizahatósági engedély nélkül szerezték meg a kérdéses haszonélvezeti és használati jogokat. A főtanácsnok szerint ugyanis e jogok megszüntetése aránytalan a devizagazdálkodásra vonatkozó nemzeti rendelkezések megsértésének szankcionálása jelentette célkitűzéshez képest.

Hasonló okokból a főtanácsnok úgy véli, hogy a magyar kormány azon érve sem elfogadható, amely szerint a vitatott szabályozást a visszaélések elleni küzdelem, azaz a termőföld tulajdonjogának megszerzésére vonatkozó tilalom kijátszásának megakadályozására vonatkozó célkitűzés igazolja. E szabályozás ugyanis - az arányosság elvével ellentétes módon - nem ad lehetőséget a nemzeti bíróságoknak arra, hogy objektív bizonyítékokat alapul véve esetről esetre megvizsgálják a visszaélésszerű magatartás tényleges fennállását.

Végül a főtanácsnok a magyar kormány azon érvét is elveti, amely szerint a kérdéses szabályozás azzal a közérdekű céllal igazolható, hogy a termőföld csak az azt megművelő természetes személy tulajdonában lehessen. A dán főtanácsnok szerint a haszonélvezeti és a használati jogok fennmaradása megengedhetőségének a közeli hozzátartozók számára való fenntartása nem alkalmas a célkitűzés elérésére, mivel semmi sem zárja ki, hogy e hozzátartozók is ingatlanspekuláció céljából szerezzenek ilyen jogokat, illetve hogy közeli hozzátartozónak nem minősülő személyek ténylegesen mezőgazdasági tevékenység végzése céljából szerezték meg azokat.

Mindezek miatt a főtanácsnok úgy véli, hogy a vita tárgyává tett magyar szabályozás ellentétes a tőke szabad mozgásának az elvével.