A Tisza Párt hétvégén bemutatott programja számos olyan gazdaság- és társadalompolitikai vállalást tartalmaz, amelyek érdemben növelik az állami kiadásokat, illetve csökkentik a költségvetési bevételeket. A tervek között szerepel többek között a minimálbér adókulcsának 15 százalékról 9 százalékra csökkentése, a mediánbér alatti keresetek kedvezőbb adóztatása, valamint célzott áfacsökkentések a vényköteles gyógyszereknél, egyes alapélelmiszereknél és a tűzifánál. Ezek az intézkedések közvetlenül érintik a költségvetés legnagyobb bevételi forrásait, az szja-t és az áfát.

A program emellett jelentős szociális és nyugdíjkiadások fenntartását, illetve bővítését is vállalja. Megmaradna a 13. és 14. havi nyugdíj, bevezetnék a nyugdíjas SZÉP-kártyát akár évi 200 ezer forintos kerettel, valamint minimum 120 ezer forintos nyugdíjgaranciát ígérnek, rendkívüli emelésekkel a legalacsonyabb ellátásoknál. Ezzel párhuzamosan nőnének az otthonápolási díjak, és duplázódna az időskorúak járadéka is – ezek már tartósan beépülő, strukturális kiadásokat jelentenének az államháztartás számára.

Mindez egy olyan gazdaságpolitikai környezetben kerül elő, ahol a Tisza egyszerre vállalja a 3 százalék alatti költségvetési hiányt, az államadósság GDP-arányos csökkentését, az infláció és a kamatszint letörését, valamint az euró bevezetésének előkészítését is. A program így óhatatlanul felveti a kérdést: milyen plusz forrásokra, milyen időtávon és milyen feltételezések mellett építhető fel ez a vállalási csomag, és hogyan illeszthető össze a fiskális fegyelemmel és a konzervatív makropályával.

Hogyan lesz minderre pénz? 

– már a több mint kétszáz oldalas programban is így teszik fel a kérdést, hozzátéve, hogy a párt vállalásainak a megvalósítása sokba kerül, de „a működő és emberséges Magyarországot jól működő gazdaság, hatékonyság és folyamatos gyarapodás jellemzi majd, amely képes kitermelni a szükséges kiadásokat”.

A párt szakértőinek várakozása szerint az első időszakban egyszerre indítják be a gazdaságot, valamint indítják el az adócsökkentési, nyugdíjemelési és szociáliskiadás-növelési programjukat, illetve az ágazati béremeléseket. 

Magyarország elfogadott költségvetése 2026-ban valamivel kevesebb mint 43,8 ezer milliárd forint, a GDP-je pedig várhatóan 90-92 ezer milliárd forint körül alakulhat – „ki lehet ebből mindezt fizetni?” – teszik fel a kérdést saját maguknak, majd meg is válaszolják, „igen”. A Tisza szerint

„ha egy egész ország úgy dönt, hogy valamire szeretne pénzt áldozni, annak meg lehet találni a forrását”.

Hozzáteszik, hogy „ha a politika célja nem a lopás, hanem az ország fejlesztése tisztességes módszerekkel, felelős gazdálkodással, akkor nagy dolgokat lehet elérni”. 

De mégis miből?!

A Tisza programja szerint a korrupció felszámolása, a propaganda-kiadások leállítása, valamint az indokolatlan állami presztízsberuházások és túlárazott közbeszerzések megszüntetése évente akár több ezer milliárd forintnyi megtakarítást eredményezhet a költségvetésben. Mint írják, ezek a források ma nem közszolgáltatásokra, hanem hatékonyságot nem növelő állami kiadásokra mennek el.

A program számol a befektetői bizalom helyreállásának pénzügyi hatásaival is: a hitelesség javulásával és a kockázati felárak csökkenésével mérséklődhetnek az államadósság kamatterhei, ami a tervek szerint már az első időszakban 150–200 milliárd forintos kiadáscsökkenést hozhat, néhány év alatt pedig évi 1000 milliárd forintot meghaladó megtakarítást is jelenthet.

A bevételi oldalon...

  • A Tisza jelentős szerepet szán a Magyarországnak járó, de jelenleg befagyasztott uniós forrásoknak, amelyeket összesen mintegy 8000 milliárd forintra becsülnek.
  • Emellett a következő uniós költségvetési ciklus forrásainak sikeres lehívása 2028–2029-től évente mintegy 2000 milliárd forinttal járulhat hozzá a gazdasági növekedéshez.
  • További bevételt jelenthet – a program szerint – az 1 milliárd forint feletti vagyonokra kivetett vagyonadó, valamint az „ellopott közvagyon” visszaszerzéséből és hasznosításából származó összegek, száz- vagy akár ezermilliárdos nagyságrendben.

A dokumentum hangsúlyozza: a gazdasági növekedés beindulásával tovább bővülhet az állam mozgástere. Számításaik szerint minden 1 százalékpontnyi GDP-növekedés 400–450 milliárd forinttal növeli a költségvetési bevételeket, míg 3–4 százalékos növekedés esetén ez évi 1200–1800 milliárd forintos többletet jelenthet.

A fenti tényezők együttesen a program szerint a GDP 3,5–4,5 százalékával, vagyis évente 3400–4300 milliárd forinttal növelhetik egy jövőbeni TISZA-kormány fiskális mozgásterét.

A párt következtetése szerint a célok megvalósítása nem elsősorban pénzügyi, hanem politikai akarat kérdése.

A programban szereplő vállalásokkal kapcsolatban megkerestük a pártot is. Válaszuk esetén a Tisza gazdasági ígéreteiről és azok költségvetési hatásairól újabb cikkben számolunk be.

Kapcsolódó