Nem tekinthető ugyan jobbnak egyik nyugdíjrendszer sem a másiknál, ám ideális, ha az egyes országok megoldásai diverzifikáltak. Ilyen tekintetben márpedig a magyar rendszer nem tekinthető ideálisnak, hiszen csak egyetlen lábon áll, a feltőkésített pillér nálunk nem igazán létezik vagy ha meg is vannak bizonyos részei a rendszerben, akkor azok nagyon gyengék – mondta Süle-Szigeti Bulcsú nyugdíjszakértő a Pogi Podcast legújabb adásában. (Az előző podcastrészről pedig itt írtunk.)

Magyarországon szinte kizárólag a folyó finanszírozású, felosztó-kirovó pillérre támaszkodik a nyugdíjrendszer. Ezzel szemben sok más országokban sokkal kiegyensúlyozottabb a két pillér, helyenként az is előfordul, hogy 50-50 százalék arányban támaszkodnak a két lábra.

A felosztó-kirovó rendszerek nagy hátránya a demográfiai folyamatoknak való kitettség. Az, hogy az aktívak tartják el az időseket, csak egy olyan korfa esetén működhet jól, ahol az idősek kevesen vannak, az aktív munkavállalók pedig nagyon sokan.

A tőkefedezeti rendszer esetében pedig sok esetben az az erőfeszítés, amit az emberek észszerűen meg tudnak tenni annak érdekében, hogy valamiféle tőkét képezzenek maguknak, nem elegendő ahhoz, hogy érdemi nyugdíjkiegészítést biztosítson számukra.

Vegyük például az önkéntes nyugdíjpénztári tagokat! Az ő egy főre jutó átlagos vagyonuk – amit a nyugdíjpénztári számlájukon kezelnek – nagyjából másfél millió forintra tehető

– mondta Süle-Szigeti Bulcsú.

Hozzátette, nyilván kor szerint is vannak ebben különbségek, de hatvan éves korukra is az önkéntes nyugdíjpénztári tagok 2,5-3 millió forinttal rendelkeznek. Ez körülbelül bő egy évnyi tartaléknak tekinthető.

„Magyar viszonylatban tehát kijelenthető, hogy ez a rendszer nem tud magas kiegészítő jövedelmet biztosítani.”

Pogátsa Zoltán közgazdász mindet azzal egészítette ki, hogy a tőkefedezeti rendszer másik nagy ellensége az infláció. A generációk nélküli transzferek nélkül tehát, ha mindenki csak arra támaszkodhat, amit magának félretesz, megtörténhet, hogy végül borzasztóan elértéktelenedik a pénze.

Fenntartható a magyar nyugdíjrendszer?

Franciaországban a közelmúltban éppen a nyugdíjrendszer fenntarthatatlanságára hivatkozva emelték a nyugdíjkorhatárt 62 évről 64 évre. A lépéssel pedig tüntetés- és sztrájksorozatot robbantott ki a kormány és Emmanuel Macron francia elnök.

Pogátsa Zoltán szerint egyébként önmagában az, hogy egy adott rendszer keretein belül a nyugdíjkorhatár emelésére van szükség, nem annak a jele, hogy fenntarthatatlan maga a rendszer. Bár az kétségtelen, hogy politikailag nehezen eladható egy ilyen lépés.

Süle-Szigeti Bulcsú azonban hangsúlyozta, meg kell különböztetni ebben az esetben a működtethetőség és a fenntarthatóság fogalmát. „Ha lenne egy veszteséges vállalkozásunk, de a tulajdonos belepótol további tőkét, az mennyire fenntartható?” – tette fel a kérdést.

Bár Magyarországon már most is az látszik, hogy emelni kellene a nyugdíjkorhatárt annak érdekében, hogy egyensúlyba lehessen hozni a nyugdíjkassza bevételeit és kiadásait. Ennek ellenére nem emelik a korhatárt, hanem az állam más bevételeiből kipótolják

– mutatott rá.