Érdekes, de néhány évtizede ez még nem volt olyan fontos kérdés: gondoljunk csak a parasztházakra, régi villákra.
     Az előbbieknél, legfeljebb csak a konyha nyílott a kertre, ill. hát az udvar felé. Ne ámítsuk magunkat, a régiek házait csupán a mesekönyvek illusztrációi helyezik romantikus, rózsabokros, muskátlis környezetbe. A valóságban ezek a sáros, kopár gazdasági udvarokra néztek, ahol jó, ha a "főútvonal"  volt nagyobb kövekkel kirakva. Legtöbbször a vaskályhából kiszedett és elterített salak volt a járófelület - már, ahol volt vaskályha. A kemence hamuja még erre sem volt jó...
A villákkal meg az volt a helyzet, hogy a kertből - majdnem mindig -, néhány lépcsőfok után jutottunk a fogadó hallba, vagy később: az előszobába. Az épület másik fertályán legtöbbször ugyan találkoztunk erkélyekkel, teraszokkal, de ezek térben, magasságban - a kerttől magától -, elég szeparáltak voltak.
Nagyjából ezt a trendet követték az első hétvégi házak, de még a közelmúltban, és a ma épülő családi házak többségében is.
Később aztán, a felkelő nap országából, majd Angliából, de leginkább a mediterrán vidékektől kezdtük megtanulni, hogy mennyire máshogy is lehet. Láthattuk fotókon, megtapasztalhattuk személyesen: milyen is az, amikor valósággal a nappali folytatása a kert, milyen is az, amikor nyaranta a család, szinte csak aludni tér be a házba.
Ehhez, persze kedvező lökést adott a belső struktúra megváltozása is, hiszen a konyháink a perifériáról beköltöztek az epicentrumba, sőt, maguk váltak azzá.
A telek adottságai sajnos nem mindig kedveznek az ideális (nappali-fedett terasz-nyitott terasz-kert) kialakításnak. Olykor - pl. lejtős területen - a bejárat még kertszinten van, de az ablakok - az épület túloldalán - már több méter magasan találhatóak.
Nos, ha nem is "olyant", de azért némi leleményességgel, építész-kertépítő kreativitással lehet nagy dolgokat alkotni. És érdemes is!
     Igazán őszinte meggyőződésem, hogy a jól átgondolt és megteremtett kertkapcsolat, nem egyszerűen csak más, de jobb, élhetőbb környezetet is jelent.

Kedves olvasó, ha észrevétele, hozzászólni valója lenne az írással kapcsolatban úgy a szerző nevére kattintva, egy neki megcímzett levél ablaka nyílik meg, ahová bátran írhat!