Az alperes és a felperes között előfizetői szerződések jöttek létre, amellyel az alperes a felperes mobiltelefon-szolgáltatási rendszeréhez csatlakozott, vállalva, hogy 12, illetőleg 24 hónapon belül a saját oldalán felmerülő okból a szolgáltatás felfüggesztésére nem kerül sor, illetőleg az előfizetői szerződést nem mondja fel. Az előfizető oldalán felmerülő okként megjelölték a felek azt a lehetőséget is, ha a felperes számlatartozás miatt függeszti fel a szolgáltatását. Az alperes tudomásul vette, hogy az általa igénybe vett feltételes kedvezmények elveszítése esetén annak teljes összegét köteles a felperesnek megfizetni. Az alperes az előfizetői szerződéshez kapcsolódó díjakat egy bizonyos határnapig kiegyenlítette, ezt követően azonban fizetéseit megszüntette. A felperes kimutatása szerint jelentős összegű díjtartozása halmozódott fel, ezért a szolgáltatást előbb korlátozta, majd felfüggesztette, és kiszámlázta a feltételes kedvezmény időarányosan meghatározott összegét. Keresetében a felperes az elvesztett akciós kedvezményt illetően a Polgári törvénykönyv (Ptk.) 199. §-a alapján, illetve a meg nem fizetett díjakat illetően a Ptk. 201. §-a szerint kérte követelése teljesítését. Az elsőfokú bíróság a felperes kereseti kérelmét részben megalapozottnak találta, és megállapította, hogy a hírközlésről szóló 2001. évi XL. törvény 16. § (2) bekezdése értelmében is az előfizetői szerződésből eredő igények egy év alatt elévülnek. A Ptk. szerint az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik, és az elévülést a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás, a követelés bírósági úton való érvényesítése, továbbá megegyezéssel való módosítása, végül a tartozásnak a kötelezett részéről való elismerése szakítja meg. Az elsőfokú eljárásban a felperes által becsatolt felszólító levelek "elköltözött", illetve "nem kereste" postai jelzéssel érkeztek vissza a feladóhoz. A bíróság nem találta megalapozottnak a felperesnek arra való hivatkozását, hogy a "nem kereste" jelzéssel visszakézbesített iratot, vagyis a felperes által az alpereshez intézett felszólító leveleket kézbesítettnek lehet tekinteni a postai szolgáltatások ellátásáról szóló 254/2001. kormányrendelet rendelkezései szerint. A hivatkozott jogszabály a bíróság álláspontja szerint a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozik, tehát a perbeli esetben nem alkalmazható. A felperes nem elégedett meg a részbeni pernyertességgel, teljes győzelemre törekedett. Álláspontja szerint a bíróságok általában a "nem kereste" jelzéssel visszaérkezett leveleket elfogadják az elévülés megszakításának bizonyítására. A tértivevényes küldemény közlési formáját olyannak tekintik, ami révén a jognyilatkozat közlése kétséget kizáróan megállapítható, miként az is, hogy a felszólító levelet tértivevényes küldeményként adta postára. Amennyiben ezt a módszert a bíróságok nem alkalmazhatnák, gyakorlatilag ellehetetlenülne bármely jogosulti igényérvényesítés, hiszen csak a személyes kézbesítés lehetősége maradna meg, ami a felperes esetében több millió előfizető tekintetében teljesen elképzelhetetlen - érvelt a felperes. A jogerős döntésben a következők szerepeltek: mind a szerződések létrejötte, mind az azokból eredő felperesi követelések fennállása bizonyítást nyert. Döntést kizárólag az elévülés tekintetében kellett hozni. Az elsőfokú bíróság helytállóan helyezkedett arra az álláspontra, hogy a felperes az előfizetői szerződésekből eredő igényét az elévülési határidőn túl érvényesítette. A fizetési határidő lejártától számított egy éven belül a felperes az elévülés megszakítását igazolni nem tudta. Az általa csatolt felszólító leveleket tehát a másodfokú bíróság sem találta alkalmasnak az elévülési határidő megszakítására. A felperes által vitathatatlanul tértivevénnyel feladott küldeményeket a feladást követően kézbesítés hiányában visszakézbesítették a feladó részére. A posta közlése alapján tehát megállapítható volt, hogy ezeket a felszólításokat az alperes nem vette át, azok hozzá nem érkeztek meg. Az elévülést megszakító felszólításhoz joghatások csak akkor fűződnek, ha a felszólítás az ellenérdekű félhez megérkezik. Ennek hiányában az olyan felszólítást, amely nem jutott el az alpereshez, nem lehet elévülést megszakító hatásúnak tekinteni. Figyelemmel arra, hogy a követelés esedékességét követően egy éven túl történt az igényérvényesítés a felperes részéről, az bírói úton, a szolgáltatási szerződésből eredő követelések tekintetében nem érvényesíthető. A Fővárosi Bíróság rámutatott arra is, hogy a felperes akkor járt volna el helyesen, ha a felszólító levelek visszaérkezését követően az elévülési határidőn belül, igénye érvényesítésére bírói utat vesz igénybe, mivel nemcsak a követelés megfizetésére szóló írásbeli felszólítás, hanem ennek hiányában a bírói úton való igényérvényesítés is megszakítja az elévülést.