− Várható-e a nemzeti vagyontörvény módosítása?

− A nemzeti vagyontörvény az alaptörvény elvei alapján hosszú távú garanciát jelent arra, hogy a nemzet vagyonát − stratégiai cégeket, természeti és kulturális értékeket − ne lehessen elherdálni, újra privatizálni. Úgy gondoljuk, nem szükséges a törvény tartalmi módosítása, a 2012-es technikai módosításkor minden állam által megvásárolt társaság, társasági részesedés a hatálya alá került. Új cég megvétele esetén pedig abban bízunk, hogy a mindenkori parlament kétharmada "beengedi" az új vagyont, céget a törvénybe, hisz ezek védelme bármelyik politikai erőnek érdeke, a vagyont kivenni viszont szerencsére már nehezebb lesz. Épp az volt a cél, hogy a kormány a privatizáció lezárta után stratégiai ágazatokat akar megszerezni és a jövő nemzedékei számára megőrizni. A vagyonkezelés szabályainál pedig fontos szempont volt, hogy ezentúl csak állami vagy önkormányzati szervezet, vállalat kaphat nemzeti vagyont, nem úgy, hogy a koncessziós törvény megkerülésével egy magánbefektető veszi évtizedekre kezelésbe a céget, mint például a Budapest Airport esetében, amelynél hetven évre kapták meg a reptér vagyonkezelését.

− A Budapest Airportért annak idején több mint 400 milliárdot fizettek a befektetők. Lemondott róla a kormány?

− Nem mondtunk le a szerződés esetleges újratárgyalásáról, ez azonban már a következő kormányzati ciklusra marad. Mivel a szerződésben a vagyonkezelésre vállalt időből hatvan év még hátra van, unokáink érdekében is hazafias cselekedet lenne az újratárgyalás.

− Milyen elképzelés van arra, hogy a stratégiai ágazatokban és vállalatokban mekkora legyen az állami szerepvállalás aránya?

− Ebből a szempontból leginkább a közműcégek vannak fókuszban, mivel azok valóban kiemelt stratégiai vállalatok a kormány számára. Azon külföldi cégek esetében, amelyek ki akarnak vonulni a hazai piacról, a kormány nyitott a megvásárlásukra. A nemzeti vagyontörvényből is levezethető: a közműcégeknél törekedni kell arra, hogy többségi tulajdonuk állami vagy önkormányzati kézbe kerüljön.

− Például a Főgáz már állami kézben van...

− Igen, de valamennyi bejelentkező szolgáltatóval tárgyalunk, így például a hulladékgazdálkodó cégekkel is.

− Épp a hulladékgazdálkodóknál emelkedtek a díjak leginkább az elmúlt húsz évben. Egy profittermelő cégből miért szállna ki a befektető?

− Tudni kell, hogy a hulladékgazdálkodó cégek általában sok más nyereséges tevékenységet is visznek a szolgáltatási területükön. Amiről a tárgyalás folyik, az a közszolgáltatási águk, amiből az látszik, hogy a nyereséges részeket eszük ágában sincs eladni. Igen határozott tárgyalás kell ahhoz, hogy ne engedjük, hogy a nyereséges ágak náluk maradjanak és csak a veszteséges részeket adják el az államnak.

− Milyen formában lennének működtethetőek ezek az állami cégek? Az állami jelenlét a kiemelt ágazatokban és cégekben csak stratégiai szemléletű vagy van pénzügyi befektetési szempont is?

− Ezeknél a cégeknél az a cél, hogy a most készülő közműtörvény alapján nonprofittá alakítsuk át őket. Az új törvény a hazai közműszolgáltatásokat egy rendszerbe fogja majd. E rendszer lényege pedig az, hogy a monopol közműszolgáltatásoknak nonprofitnak kellene lenniük, vagyis a keletkező nyereséget vissza kellene fordítani például a szolgáltatás színvonalának emelésére, a minőség javítására és a biztonságos működés fenntartására. A megvásárolt közszolgáltató cégek, akár állami, akár önkormányzati tulajdonban vannak, a nemzeti vagyon részévé válnak.

A kórházi nonprofit cégek esetében pedig már az intézménnyé történő átalakulást írták elő tavaly a jogszabályok. Ezt az új típusú vagyongazdálkodást csak a nonprofit törvényi szabályozás fogja tudni kezelni, mert addig, amíg piaci alapokon próbáljuk működtetni az ilyen ágazatokat, jöhet Brüsszel a tiltott állami támogatás fenyegetésével. Egyszerűen azt mondjuk, hogy nem lehet kizárólag piaci alapon, piaci szereplőkkel versenyezve a lakossági alap-közszolgáltatásokat extraprofitért működtetni, legyen olyan monopólium, amelyet az állam nonprofit jelleggel működtet.

− És a profitorientált cégek, mint a Mahart vagy a Rába?

− A profitorientált állami cégek − mint például a Szerencsejáték Zrt. − másik körbe tartoznak. Vannak olyan társaságok is, amelyeknél miután az állam beszállt, egy idő után meg kell vizsgálni, működtethetők-e piaci alapon, például a húsiparban tevékenykedő és állami többségbe került cégek esetében. Ehhez azért majd parlamenti felhatalmazás is kell a törvény szerint. Most számunkra az a fontos, hogy még ha akár a privatizáció során megszerzett, válságban tönkrement cégről is van szó, az állam hajlandó tárgyalni, mert meg kell őrizni a munkahelyeket, egy térség gazdasági potenciálját. A Mahart Passnave szerencsére jó befektetés, hiszen profitábilis vállalat, jó menedzsmenttel, és ilyen társaság a Rába is. Ezeknél a cégeknél meg is maradt a korábbi vezetés. Az említett vállalatok az állami jelenléttől épp a fejlesztést és a továbbfejlődést várják. De említhetem a Volánokat is, ahol a 24 Volán-társaság összehangolása érdekében megalakult a hét regionális központ, regionális menedzsmenttel, de itt is megmaradtak a korábbi vezetők.

− Van-e olyan a cégek között, amelyiknél még ebben a kormányzati ciklusban lezárulhat az állami vásárlás?

− A Dunaferr esetében a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára a főtárgyaló, mi bízunk benne, hogy a tárgyalások pozitívan zárulnak. Az energia- és a hulladékgazdálkodás ágazatban lehetnek még olyan társaságok, amelyek megvásárlása megvalósulhat ebben a ciklusban.

− A gáz- és áramszolgáltatók esetében?

− Ezek folyamatban lévő tárgyalások. Szinte minden nagy energia- vagy közműszolgáltató jelentkezett már legalább egykörös egyeztetésre.

− Államközi tárgyalások is folynak? Olyan cégekre gondolok, amelyekben benne van egy másik állam.

− Azok az országok, amelyek részesedéssel rendelkeznek egy-egy ilyen társaságban, természetesen mindig intenzíven követik a fejleményeket. A mi feladatunk elsősorban ezen tárgyalások előkészítése úgy, hogy az minden tárgyalástípusnak megfeleljen, legyen az miniszteri vagy államközi szint.

− Egyes cégek az eredményeik szerint veszteségesek. Ha beszáll az állam ezekbe, akkor ez a költségvetést terheli. Ki állja a veszteséget?

− Nem vagyok biztos benne, hogy ez így igaz. Nem szocialista nagyvállalatot szeretnénk, hanem hatékony cégeket, profi menedzsmenttel, ahol felelősségteljes vezetés van.

(Az interjú bővebb változatát a napigazdasag.hu oldalon olvashatják.)

Szerző: Herpai Attila