Az OTP vezetői a kormány döntését várják ajánlatukról és hivatalosan egyelőre nem kívánnak foglalkozni a Magyar Posta pénzintézeti jogosítványokkal való felruházása esetén előálló új helyzettel. Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója mindazonáltal lapunk kérdésére korábban már kifejtette meggyőződését: ha a Posta pénzintézeti jogosítványokat kap, az a fél évszázados OTP-Posta együttműködés végét jelentheti. A kormány egyelőre nem döntött az OTP Postabankra vonatkozó - állítólag 25 milliárdos - ajánlatáról és - ugyancsak állítólag - fontolgatja, hogy ha az OTP nem tesz érdemben jobb ajánlatot, a bankot esetleg - az MFB közbeiktatásával - a Magyar Posta tulajdonába adja. Szerinte így az egyelőre 100 százalékban állami tulajdonban lévő, de később minden bizonnyal részben privatizálható Posta jobb esélyekkel indul a bankszférában. Utóbbihoz az egységes hírközlési törvény mellett a hitelintézeti törvényt is módosítani kell, hiszen jelenleg nem pénzintézeti befektető bankban nem szerezhet 25 százaléknál nagyobb részt. (Annak idején, még 1992-ben az IBUSZ-nak ezért kellett eladnia az általa létrehozott IBUSZ Bankot.) A NAPI Gazdaság banki forrásokból úgy értesült, hogy az OTP tegnap fejezte be a Postabank adatszobájában a december 31-i előzetes mérleg- és eredményadatok vizsgálatát, az adatgyűjtést most elemzés követi. Ennek függvényében - ha a Postabank egyes kockázatot hordozó eszközei és kötelezettségei érdemben változtak a szeptember 30-i állapothoz képest - elképzelhető, hogy a két hónappal korábbi 25 milliárdos ajánlat (amelyet nem hivatalosan szinte már elismertek) néhány milliárddal javul. A „felalkudott” summa azonban aligha elégíti ki a kormányzat 40 milliárdos vagy ahhoz közeli elvásárlását. Az alkut jelentősen befolyásolhatja, sőt akár a folyamat végét jelentheti a Magyar Posta kormányzati „helyzetbe hozása”, vagyis a vevőre irányuló látens nyomásgyakorlás az eladó részéről. A Posta hagyományosan az OTP legfontosabb partnere a lakossági betétgyűjtésben. Az OTP 410 milliárd forintos lakossági könyves betétállományából 2000. december végén 108 milliárd forintot kezelt a Posta. A 21,3 milliárd forintnyi látra szóló betétből 8,5 milliárdot, a 280 milliárd forintnyi egy évre lekötött betétből 96 milliárdot kezeltek a postahivatalok. Az összesen 1 millió 280 ezer könyves betét mintegy negyede tartozik ebbe a körbe. Egy tavalyi OTP-felmérés a bank 3,7 millió ügyfeléből összesen 420 ezerre becsülte azok számát, akik a 441 OTP-fiók mellett a postahivatalokat is felkeresik pénzügyeik intézése céljából. (A 3206 postahivatalból több mint kétezerben működik OTP-s POS-terminál.) A korábbi bankos kiszolgáltatottság már a múlté, mióta az OTP tavaly befejezte takarékbetétkönyvei cseréjét és valamennyi könyves betétet saját Unisys rendszerén kezel. Az OTP-fiókokkal ellátott 160 magyar település (lényegében valamennyi város) az ügyfélkör túlnyomó részét lefedi, a felmérések szerint a postahivatalokat felkereső tipikus OTP-s ügyfél lakóhelyéhez közel működik OTP-fiók is. Persze a megszokás a pénzügyekben is nagy úr, de az OTP úgy véli, adott esetben az ügyfélállomány legnagyobb részét viszonylag rövid idő alatt - némi többlet-marketingköltség árán - sikerülne rászoktatni az OTP-fiókba járásra. A szakítás ugyanakkor a Magyar Postának drasztikus bevételcsökkenést hozna, az OTP ugyanis jelenleg éves szinten több mint 2 milliárd forintot fizet a betétkönyvek kezeléséért (2 ezreléket, illetve 100 forintot tranzakciónként). A Postabankkal való szorosabb integráció - egységes postai folyószámla-vezetési rendszer kiépítése - megfigyelők szerint 5 milliárd forintot meghaladó egyszeri számítástechnikai befektetést igényelne a Posta részéről, amit alighanem megint csak az államnak kellene állnia. (Külföldi pénzintézeti befektető beengedésével a Postabankba a kilencvenes évek eleji példából okulva a Posta másodszor aligha próbálkozna.) Nagy kérdés, hogy a Postabank - bankeladásnak aligha nevezhető - „postásítása” egyes nehezen átlátható politikai szempontokon túl mennyiben lenne pénzügyileg racionális lépés a kormányzat szempontjából. Korányi G. Tamás