A toll világpiaci forgalma az elmúlt néhány évben 50 ezer tonna körül stagnált. Az eseménytelennek látszó piacon 1997-től kezdődően azonban számottevő változások történtek. Három évvel ezelőtt az egészséges életmód térhódítása miatt ugyanis a világpiacon visszaesett a libahús fogyasztása. Ennek hatására a globális állomány is csökkent, s párhuzamosan szűkült a tolltermelés is, viszont a toll iránti igények kismértékben növekedtek. A libatartási kedv csökkenésének következményei ez év elejéig még nem okoztak gondot, mivel a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején felduzzadt tollkészletek megfelelő fedezetet biztosítottak a kereslet kielégítéséhez. Az évtized eleji túltermelés miatt bőséges volt a kínálat, s a világpiaci árak évről évre csökkentek vagy legjobb esetben is csak stagnáltak. A kilencvenes évek közepére a toll világpiaci ára történelmi mélypontra zuhant, ahonnan az azóta eltelt években alig-alig erősödött. Ahogy a tolltermelés visszaesése, úgy a kereslet erősödése is az egészséges életmód iránti érdeklődés növekedésének előretörésével hozható összefüggésbe - a természetes anyagokat, így a tollal töltött ágyneműket, ruházati cikkeket is egyre többen vásárolják. A nyugat-európai országokban, az Egyesült Államokban és Japánban például olyan ütemben nőtt a toll iránti kereslet, hogy azzal a termelés 1997 után már nem tudott lépést tartani. A nemzetközi piaci árak ennek ellenére egy ideig inkább a stagnálás jeleit mutatták, ami azzal magyarázható, hogy a fogyasztás és a termelés közötti különbséget a magas készletekből pótolták. Idén azonban a tartalékok már kritikus szintre apadtak, s a világpiacon tollhiány jelei mutatkoztak/mutatkoznak. A több éve tartó folyamat ellenére a változások sok érintettet váratlanul értek - több nyugat-európai feldolgozó már tavaly év végén előre lekötötte, eladta termékeit, így képtelen volt a vevőkre áthárítani a toll árának az elmúlt hónapokban tapasztalt erőteljes emelkedése miatti költségeit. A rendkívül nagy kereslet miatt a nyers toll felvásárlási ára esetenként 70-80 százalékkal is növekedett, ugyanakkor a késztermékek árának emelkedése még a 10 százalékot is alig érte el. Ehhez hasonló helyzet alakult ki Magyarországon is - például a második-harmadik tépésű fehér toll kilogrammonkénti ára idén a szezon végére elérte a 3200 forintot, míg tavaly ugyanez 1800-2000 forint között mozgott. A kereslet növekedése ellenére azonban belföldön sem nagyon várható a termelés bővülése. A libatartók ugyanis a tollat csupán mellékterméknek tekintik, s a tenyésztést elsősorban a hús, illetve a máj iránti kereslethez igazítják. Ezt, valamint azon prognózisokat figyelembe véve, hogy a libahúsfogyasztás középtávon aligha növekszik, sőt inkább csökken, a tolltermelés felfutására sem lehet számítani. A fogyasztás visszaszorulásának jelei egyébként már idén is megmutatkoztak - a libák száma az elmúlt évi 7-8 millióról 6,5-7 millióra csökkent. A magyar tolltermelést ugyancsak hátráltatta, hogy idén az európai piacon, elsősorban a frankofon területeken rendkívül keresett volt a libamáj, így a folyamatos és nagy bevételek miatt a tenyésztők a szokásosnál kevesebbszer tépték meg az állatokat. Ehhez hozzátartozik, hogy a magyar éves libamájtermelést az Európai Unióval kötött megállapodás értelmében 1400 tonnában korlátozták, aminek következtében az erre a célra nevelt libák száma viszonylag állandó, mintegy 3,5 millió. Az erről az állományról nyerhető tolltermést csak a szokásosnál sűrűbb tépésekkel lehetne növelni. Az előrejelzések szerint a világpiaci helyzet hosszú távon sem változik. Az olcsóbb, gyengébb minőségű tollaktól eltekintve a kereslet nagyobb lesz a kínálatnál, sőt az amerikai és európai gazdaság tartós növekedése, illetve Japán "felgyógyulása" következtében vélhetően tovább nő a kínálat és a kereslet közötti feszültség. A libahúsfogyasztás stagnál, ezért a libatartás iránti érdeklődés csökken, s így a tolltermelés alig-alig növekszik. Mindezek következményeként a toll ára a jövőben is jelentős mértékben emelkedik. A hazai piacon ettől jelentősen eltérőek a feltételek. A legjobb minőségű tollakból készített paplanok már szinte megfizethetetlenek - fogyasztói áruk esetenként a 100 ezer forintot is eléri, ezért forgalmuk elenyésző. Hasonló a helyzet a közepes árkategóriájú tollakkal töltött ágyneműk, kabátok esetében is, csupán az olcsónak nevezhető termékeket keresik, ám előreláthatóan ezek piaca is stagnál a jövőben. Á. A.