Az óvadék tárgya speciális, az csak pénz, takarékbetétkönyv és értékpapír lehet, ideértve a nyomdai úton elő nem állított dematerializált értékpapírt is. Bár a Ptk.-nak az óvadékot szabályozó rendelkezései kifejezetten nem tartalmaznak ilyen rendelkezést, a gyakorlat - mintegy a kézizálogjog analógiájára - az óvadék létrejöttéhez megkívánja az óvadék tárgyának a jogosult birtokába adását, ami az óvadékból való közvetlen kielégítési jog gyakorlásának értelemszerű előfeltétele. Sőt, a kielégítési jog gyakorolhatóságának hatékonysága érdekében az óvadék nyújtója az óvadékba adott névre szóló értékpapírt - általában üres - átruházó nyilatkozattal is ellátja. A dematerializált értékpapír - a kinyomtatott értékpapír hiánya miatt - zárolt értékpapír-alszámlára kerül átvezetésre a jogosult javára fennálló óvadék bejegyzésével együtt. A fentiek alapján látható, hogy a megfelelő formában létrejött óvadék kedvező, lényegében minden más hitelezőt megelőző kielégítési pozíciót nyújt az óvadék jogosultjának. Kérdés, hogy ez a kedvező pozíció mennyiben marad meg akkor, ha a csődeljárás alatt álló óvadéki kötelezettet fizetési haladék illeti meg, vagy ha az óvadék kötelezettje felszámolási eljárás alatt áll. Az óvadék kötelezettjének csődje esetén a fizetési haladék időszakában fő szabályként a pénzfizetés nem teljesítéséhez vagy késedelmes teljesítéséhez fűződő jogkövetkezmények nem állnak be, a pénzkövetelés végrehajtása szünetel, és az adós nem teljesíthet kifizetéseket a csődeljárás kezdő időpontjában fennálló követelések alapján. Ezekből a rendelkezésekből következik, hogy a fizetési haladék időszakában például nem tehető lejárttá a pénztartozás egésze amiatt, ha az adós valamely részlet tekintetében késedelembe esik, illetve a követelés esedékessé válása nem jogosítja fel a jogosultat arra, hogy a követelést biztosító óvadékból kielégítést keressen. Egyértelmű jogszabályi rendelkezés hiányában azonban ugyanez a tilalom már nem áll fenn arra az esetre, ha az óvadékból való közvetlen kielégítés lehetősége már a fizetési haladék időszaka előtt bekövetkezett, de maga a kielégítés áthúzódik a fizetési haladék időszakára. Az óvadék kötelezettjének felszámolása esetén az óvadékból történő közvetlen kielégítés gyakorolhatósága szempontjából lényeges, hogy a felszámolási eljárás éppen melyik szakaszában van. A felszámolás kezdő időpontjától - ez azonos a felszámolást elrendelő bírói végzés jogerőre emelkedésének napjával - a kötelezett vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot lényegében már csak a felszámoló tehet. A felszámolási vagyonba pedig - egy, a későbbiekben említésre kerülő kivétellel - beletartoznak az adós tulajdonát képező, óvadékkal terhelt vagyonelemek is. Ebből következne, hogy a zálogjoggal terhelt vagyonelemekhez hasonlóan az óvadékba adott vagyonelemekkel sem rendelkezhet a jogosult a felszámolás kezdő időpontját követően. A csődtörvény azonban kimondja, hogy az óvadékra vonatkozó megállapodás a felszámolási eljárás kezdő időpontját követő közzétételkor szűnik meg, és az óvadék jogosultja ezen időpontban köteles kiadni az óvadék kötelezettjének tulajdonát képező vagyonelemeket a felszámolónak. Ennek a rendelkezésnek azonban csak akkor van érdemi jelentősége, ha az általános szabálytól eltérést engedve felhatalmazást ad az arra jogosultnak az óvadékból való kielégítés keresésére arra az esetre is, ha az óvadék kötelezettjének felszámolása már megkezdődött, de az még nem került közzétételre. Ezt azonban kifejezetten nem mondja ki ez a rendelkezés. A szabályozás következetlenségét mutatja, hogy a zálogkötelezett felszámolása esetén az óvadékkal szinte azonos jogosulti pozíciót biztosítani képes kézizálogjog jogosultja a felszámolás kezdő időpontját követően már akkor sem járhat el a zálogtárgy értékesítése és követelésének az így befolyt összegből való érvényesítése érdekében, ha erre egyébként a zálogszerződés feljogosítja, ugyanakkor a zálogjog a zálogtárgy felszámoló általi értékesítéséig fennmarad, miközben nincs rendelkezés a zálogtárgy kiadásának időpontjáról. Abban a kivételes esetben, amikor az óvadék nyújtására a tőkepiacról szóló törvényben meghatározott fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerben (ilyennek minősülnek a Keler Rt., az MNB Rt. és a Giro Rt. által működtetett elszámolási rendszerek) kerül sor, az óvadék tárgya az óvadék jogosultjának követelése erejéig nem tartozik a felszámolási vagyonba, és az óvadéki szerződés sem szűnik meg a felszámolás közzétételekor. Mindennek eredményeként az e rendszerekben nyújtott óvadékból az óvadék kötelezettjének felszámolása esetén is bármikor közvetlen kielégítést kereshet az óvadék jogosultja.