A sok rizses étel után most magáról a rizsről szeretnék néhány szót ejteni. Mindenekelőtt arról, hogy miképpen került Európába a rizs őshazájából, Indiából, ahol több mint háromezer esztendeje már öntözéssel termesztették. A vrzi (ez volt a rizs szanszkrit elnevezése) Indiából kiindulva először Kínában terjedt el, majd később eljutott Koreába, a Fülöp-szigetekre, aztán Japánba és Indonéziába is. Nagy Sándor indiai hódításai idején került át Európába, mégpedig Görögországba az időszámításunk előtti IV. században. Amikor a mórok (arabok) meghódították az Ibériai-félsziget nagy részét, meghonosították a rizst Spanyolország területén, majd onnan került át Itáliába, a XV. században. Magyarországon a török hódoltság idejében már termesztették a Duna, a Béga, a Temes mocsaras vidékein, de a török kiverése után hosszú időre megszűnt a rizstermelés hazánkban, csak Esztergom vidékén folytathatták, ahol a fennmaradt töltések tanúskodnak erről. Újból a XVIII–XIX. század fordulóján kezdték el a termesztését Bács-Topolya környékén. Napjainkban az emberiség csaknem felének a rizs a fő tápláléka: Kínában, Indiában, Indonéziában, Japánban, Bangladesben a lakosság 80-90 százalékának, hasonlóan néhány latin-amerikai és afrikai országhoz. A világ többi részében a gabona, főleg a búza az elsődleges táplálék. Magyarországon is, habár itt az utóbbi évtizedekben a rizs népszerűsége nőtt valamelyest, főleg azért, mert az étlapokon kiváló rizses fogások jelentek meg a spanyol és más külföldi konyhák ihletése nyomán. A spanyol konyha sztárja kétségkívül a rizsből, csirkehúsból és tenger gyümölcseiből készülő paella, amely az egész világon ismertté és kedveltté tette az Ibériai-félsziget gasztronómiáját. Valencia és a tengerparti éttermek valamennyi séfjének van titkos paellareceptje. A titok nyitja, hogy a készítéséhez nem szabad valamiféle preparált rizst használni, elengedhetetlen az eredeti, „nyers” rizs használata ahhoz, hogy a többi hozzávalóval együtt harmonikus ízegyüttest nyerjünk. Nélkülözhetetlen hozzá a sáfrány használata is, amely csodálatos ízt és sárgás színt ad a paellának. Olívaolaj is kell hozzá persze – a semleges, íztelen étolaj tönkretenné a paellát. A holland rijstafel az egykori indonéziai holland gyarmatokról származik, de valósággal nemzeti eledel a szélmalmok országában. Az elnevezés „rizs-asztalt” jelent: húsz vagy ennél is több ételt rendeznek el egy nagy tál fűszeres rizs körül. Többek közt sajur (egy csípős leves), satay (apró, nyárson sült húsok), oppordagni (vékony marhahússzeletek), továbbá sült marhamáj, disznósajt szójaszószban, currys csirkehús, garnélarákok és tojásrántotta tartoznak a rijstafelhez. Az osztrák konyha sok rizses fogása közül már csak érdekes neve miatt is említést érdemel a risipisi, amely úgy készül, hogy forró vajban finomra vágott hagymát szotíroznak, majd hozzáadják a rizst és üvegesre párolják, ezután sóval, fehérborssal fűszerezik, csontlevessel felöntik és zöldborsót adnak hozzá. Miután készre főtt, vajjal fellazítják a rizst és reszelt parmezánnal meghintve tálalják. Nálunk is kedvelt fogás egyébként, csak mi rizibizinek nevezzük. A Balkán-félszigeti konyhákban is előfordulnak jó rizses fogások. A bosnyák rizs olajban szotírozva, paradicsompürével és hagymával ízesítve készül. A román káposztás rizshez a rizst és a káposztát külön-külön sós vízben megfőzik, majd a rizst a tál közepén felhalmozzák és apróra vágott káposztával körülrakják a ,,rizshegyet”. Zsemlemorzsát vajon megpirítanak és a tálalás előtt meghintik vele a tálban lévő káposztás rizst. A Közel-Kelet legnépszerűbb ételének, a piláfnak a neve a pilaou kifejezésből származik, amely főtt rizst jelent. Alapreceptjében a rizst olajban vagy vajban hevítve, hagyma kíséretében pirítják, majd húslében megfőzik. Főzés közben húst, halat vagy zöldségeket adnak hozzá. A piláf mindig fűszeres fogás, gyakran sáfránnyal ízesítik. Kedvelt libanoni fogás a mujaddara, a rizs lencsével, amely a mondás szerint Ézsau lencséje. A lencsét előző este beáztatják, majd megfőzik. Olívaolajban hagymát pirítanak, belerakják a főtt lencsét és a főtt rizst, és együtt készre főzik. Pirított hagymaszeletekkel díszítve tálalják. Az indonéziai nasi kuning, a sárga rizs készítéséhez a rizst félig megfőzik, majd kókusztejet, kurkumát, curryleveleket felfőznek, és ezt adják a félig főtt rizshez, végül gyönge lángon főzik mintegy fél óráig, amíg a folyadék elpárolog. Lapos tálon, bazsalikomlevelekkel díszítve adják asztalra.