A március 14−15-i rendkívüli időjárás miatt kialakult közlekedési problémák több tízezer embert érintettek az ország 14 megyéjében. A rendőrség, a honvédség, a mentők, a katasztrófavédelem és az útkezelők heroikus és kaotikus küzdelméről, a hiányos kommunikációról még biztosan sok vita és elemzés lesz, a tanulságokat is talán levonják majd az arra illetékesek. Egy másik témáról sem szabad azonban elfeledkezni: még ezekben az órákban is akad olyan része az országnak, ahol nem sikerült teljesen helyreállítani az áramszolgáltatást. Holott a szolgáltatók kivéreztetése még csak most kezdődik igazán.

Márpedig a nemzeti együttműködés rendszerében a rezsicsökkentés valójában csak a közeljövőben pörög fel. Ha pedig a folyamat tartós lesz, és a következő években a különféle kormányzati-törvényhozási intézkedések nyomán a szolgáltatóknak valóban egyre kisebb árbevétel mellett kell működniük és a tevékenység kiszervezésén sem spórolhatnak, akkor nem marad más lehetőségük, mint a hálózat karbantartásán és felújításán való spórolás és a létszám racionalizálása. Így viszont a mostanihoz hasonló rendkívüli helyzetek után a helyreállítás egyre tovább húzódhat és többe kerülhet, a helyzeten pedig mindenki − állam, szolgáltató és fogyasztó − csak veszít. Mindebben semmi meglepő nincs, az ágazati szakértők már régen és azóta sokszor elmondták már − a jelek szerint azonban hiába. A helyzeten az sem változtat, ha az állam átvesz néhány szolgáltatót, legfeljebb majd magyarázhatja saját cégei bénázását. Biztos, hogy ezt akarjuk?