2023-ban a különféle közlekedési tevékenységek az Európai Unió végső energiafogyasztásának 32 százalékát tették ki, ami kis mértékben emelkedett a 2022-es 31 százalékhoz képest. Ez tette a közlekedést a végső energia legnagyobb fogyasztójává, megelőzve a 26 százalékot jelentő háztartásokat és a 25 százalékra rúgó ipart – derült ki az Eurostat napokban publikált adatcsokrából.

Energiafogyasztás és üzemanyag-megoszlás

Az EU statisztikai hivatalának adatai alapján tavalyelőtt a közúti közlekedés volt messze a legnagyobb energiafogyasztó, az autós forgalom a közlekedésben felhasznált összes energia 73 százalékáért, azaz 10 974 petajoule-ért (PJ) felelős. A légi közlekedés az uniós közlekedésben felhasznált összes energia 13 százalékát (1866 PJ) tette ki, ezt követte a vízi közlekedés (1810 PJ; 12 százalék) és a vasúti közlekedés (217 PJ; 1 százalék). 

Az adathalmazból leszűrhető az is, hogy az összes közlekedési alágazat közül a légi közlekedésben volt tapasztalható a legnagyobb energiafogyasztás-növekedés (+10 százalék) 2022-höz képest. A légi közlekedés energiafogyasztási szintje 2023-ban megközelítette a koronavírus-világjárvány előtti adatokat, a 2020-as és 2021-es meredek visszaesést követően.

2023-ban az EU-ban a dízel- vagy gázolaj (a bioüzemanyag-rész nélkül) volt a közúti közlekedés fő energiaforrása, 64 százalékos részesedéssel. A motorbenzin (a bioüzemanyag-rész nélkül) 26 százalékkal követte, megelőzve a megújuló energiaforrásokat és a bioüzemanyagokat (7 százalék), a cseppfolyósított kőolajgázt (2 százalék), a földgázt (0,8 százalék) és a villamos energiát (0,5 százalék).

Az uniós országokat tekintve a gáz-/dízelolaj volt a közúti közlekedés elsődleges energiaforrása, bár az országok között jelentős eltérések mutatkoztak. A közúti közlekedésben a villamosenergia-fogyasztás aránya 46 százalékkal nőtt 2022 és 2023 között, de még mindig csak a teljes közúti közlekedés 0,5 százalékát tette ki. 

(Az olajegyenérték vagy kőolaj-egyenérték az energia mértékegysége, amely az adott mennyiségű energia előállításához elégetendő nyersolaj tömegét adja meg.)

Ahogy az a fenti grafikonon is látszik, a bruttó rendelkezésre álló energia volumene az EU-ban és Magyarországon az elmúlt években változó képet festett le.

Miért káros az energiapolitikánk?

Pletser Tamás, az Erste olaj- és gázipari elemzője az Economxnak elöljáróban elmondta, az ipar és a közlekedés közti részaránybeli eltérésben nincs semmi meglepő, hisz ez országonként is változik:

ahol magas az ipar aránya, ott máshogy oszlanak meg az arányok, de Európában szerényebb az ipar súlya, inkább a szállítás erőteljesebb.

Kapcsolódó

A nem megújuló energiaforrások behozatala szempontjából kifejtette, Európa egy fosszilis energiaforrásokban szegény kontinens, így nyilván a fogyasztásunk nagy részét importálnunk kell, ezért nagy a kitettség: földgázból 10 százalékos a fedezettség, olajból pedig a 10-20 százalék közötti tartományban mozog. A többit importból kell fedeznünk az EU-ban, ebből az következik, hogy van egy jelentős sérülékenységünk energetikailag.

Azzal kapcsolatban, hogy az aktuális geopolitikai folyamatok, jelesül az elhúzódó békeprocedúra vagy épp a szankciómentességünk érvényessége, hogyan árazhatják be az üzemanyagokat, azt mondta, egyelőre nem tudni, mi lesz még. 

Ha lesz is béke Ukrajna és Oroszország között, nagy kérdés, hogy a szankciós intézkedéseket feloldják-e vagy sem. Az is nagy kérdés, hogy időközben még az ukránok mennyi finomítói eszközt tudnak megsemmisíteni orosz oldalról, és ezt milyen gyorsan lehet pótolni

– fogalmazta meg a szakértő, aki egy másik kínzó témával folytatta a gondolatmenetét:

„Azt nem tudom, hogy van-e valóban mentességünk az amerikai szankciók alól, merthogy erről hivatalos dokumentum nem jött ki”.

„Csak a Mol nyilatkozott, hogy van, meg a külügyminiszterünk mondta, hogy van, de még nem láttam erről papírt, és ők sem nyilatkoztak erről hivatalosan. Elnézve, hogy az amerikai politika mennyire hektikus, el tudom képzelni, hogy ez bármikor változhat az ő érdekeiknek megfelelően” – jelentette ki aggályaival kapcsolatosan.

Lakossági oldalról a takarékosabb energiafelhasználásról Pletser azt mondta, állami szinten abszolút van eszköz ennek eléréséhez. Felelevenítette, „azt szokták mondani, a magasabb árak ellenszere a magas ár: valószínűleg a takarékoskodást is a magasabb ár fogja kihozni”. Emlékeztetett, „itthon támogatott ár van, rezsicsökkentett ára van a földgáznak és az elektromos áramnak, és kevesebbet fizet a felhasználó, mint amennyibe az energia valójában kerül. Ezért, ha valami olcsó, abból többet fogyasztunk: fel kellene vinni az árat, akkor jobban spórolnánk vele” – állapította meg. Ugyanakkor megjegyezte, „ha a választóknak az a fontos, hogy olcsó legyen a rezsi, akkor ezt a politika számukra biztosítani fogja, legfeljebb adóban visszaszedi a különbséget”.

Ha az a látszat jobban tetszik nekünk, hogy adóban szeretjük befizetni ezt a pénzt, és nem rezsidíjakból, akkor ezt a politikát fogják fenntartani 

– szögezte le Pletser Tamás, majd hozzáfűzte: 

mivel Magyarországon nagyon be van akadva a rezsicsökkentés, bármilyen politikai erő jön, elég nehéz lesz megoldást találni

– vetítette előre.

Ez a rezsiár szerinte egy olyan ár, ami nem egy hatékony felhasználását, allokálását segíti elő az erőforrásoknak. „Kvázi ez a rendszer veszteséget okoz az egész országnak” – rögzítette, majd azzal árnyalta a kérdéskört, hogy „a fenntarthatóság attól is függ, hogy a piaci árak mennyire szakadhatnak el a rezsicsökkentett áraktól: ha nagyon elszakadnak, olyan sok adót kell beszedni, hogy a kormány majd valószínűleg valamit tesz”. Mint ahogy 2022-ben is, amikor többszörösére emelték az energiaárakat a háztartásoknak az átlagfogyasztás felett – idézte fel.

A zöld átállás ügyét érintően jelezte, egy csomó vállalása van az uniónak, ilyen az Irány az 55%! (Fit for 55) nevű csomag, melynek célja, hogy 2030-ra legalább 55 százalékkal csökkentsük az üvegházhatásúgáz-kibocsátást, előmozdítva az EU klímasemlegességre törekvését 2050-ig. Vagy épp az ETS (Emissions Trading System), egy uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer, amely a „fix kvótás kereskedési rendszer” elvén működik, és az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését célozza 2027-re. Tehát szavai szerint „vannak lépések, csak az a kérdés, ezeknek milyen versenyképességi ára lesz, s politikailag mi lesz a fontosabb, melyik lesz eladhatóbb: a zöldítés vagy a megélhetés”.

Pletser Tamás lapunknak azt is elmondta, valószínűsíti, hogy a zöldítési terveit az EU valamennyire mérsékelni fogja majd, mert ezen terveknek jelenleg túl nagy a gazdasági növekedést érintő ára, ez pedig politikailag nagyobb súllyal esik a latba. Így összességében a zöld átmenet tempójában lassabb haladásra számít.

Hiába beszél Orbán korlátlan mentességről, az amerikai külügy köti az ebet a karóhoz

Orbán Viktor és Donald Trump washingtoni találkozója óta váltig állítja a magyar kormány, hogy korlátlan mentességet kapott az orosz olaj- és gáz szankciókra, miközben a Fehér Ház mindvégig egy éves mentességről beszélt. Részletek >>>