Ahol elegendő és a környezet is megengedi, a tájjal leginkább harmonizáló zajvédő eszköz a töltés és a véderdő. Viszont ahol a nagy forgalmú út közel halad a lakott területhez, más eszközökhöz kell nyúlni. Leggyakoribb a zajvédő fal, de nem ez az egyetlen megoldás. Megjegyzendő, hogyha már üzemel egy autópálya, autóút, akkor a zajvédelem megoldása nem az üzemeltető feladata, neki az engedélyben meghatározott feltételeknek kell eleget tennie. Az utólag megépített létesítmények védelme, illetve a később generált forgalom okozta "többletzaj" problémája nem az ő ügye. Számítással és mérésekkel is alátámasztott, hogy a forgalmi sebesség korlátozásával csökkenthető a zajterhelés. Az Állami Autópálya Kezelő Zrt. vizsgálataiból kiderült, hogy - a helyszíni adottságokat és körülményeket figyelembe véve - a 100 km/óráról 80 km/órára csökkentett sebesség (az autópálya 200 méteres környezetében) 1,5-2 dB zajterhelés-csökkenést eredményez. (Amennyiben van már zajárnyékoló fal, akkor azt 1-1,5 méterrel kell magasítani ahhoz, hogy hasonló mértékű legyen a zajcsökkenés.) Szintén csökkenti a zajt a "suttogó aszfalt". A járművek nagyobb sebességénél ugyanis a kerék és az útburkolat kölcsönhatásából származó zaj válik meghatározóvá (nem a motorzaj dominál). Megfelelő kopóréteg alkalmazásával a gördülési zaj csökkenthető. A leggyakrabban használt zajvédő fal az út mellé épül. Vannak szakértők, akik szerint többet ér az, ha a védendő épületet kerítik körbe fallal. Ha a közúti közlekedés a zaj forrása, akkor célszerű fallal körülvenni a védendő területet, úgy, hogy a lakószobaablakot magába foglaló védendő homlokzat esetén a fal két végét a homlokzat egy-egy végére "be kell hajtani". Nem feltétlenül szükséges hangelnyelő típusú, összetett falszerkezet, jó a tégla vagy betonelem, de megfelel a nehéz hullámpala is. A tömör, résmentes kerítés szokásos magassága 2-3,5 méter. Ügyelni kell arra is, hogy a kerítésbe épített ajtóval ne romoljon a fal védőhatása. Visszatérve az utak menti zajvédő falakra, ezek többségét fabetonból építik. Ennek anyaga cementtel kötött faapríték, amely önmagában is jó hangszigetelő. Ezt azonban fokozni lehet azzal, hogy az elemek út felőli oldalára különféle akusztikai elemeket öntenek a panelekbe. Ezek javítják a hangelnyelést, illetve a léghanggátlást, és van olyan változata is, amelynek belsejében üveggyapot betét található. A panelek léghanggátlása 35-49 dB, míg hangelnyelési mutatója 5,3-11,4 dB közötti. A paneleket általában festik, de ennek csak esztétikai jelentősége van.