Nem a cuki pandákról szól? Kína Washingtont kóstolgatja Japánon keresztül

Az új japán miniszterelnök, Takaicsi Szanae október végén kezdte meg ciklusát, és már hivatalba lépésének első heteiben egyértelművé tette: kormányzása élesebb konfrontációt hozhat a kínai–japán kapcsolatokban.

Alig egy héttel beiktatása után kijelentette, hogy Japán katonai választ is mérlegelhet, ha Kína támadja Tajvant. A válasz nem maradt el:

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Peking gyors és célzott gazdasági ellenlépésekkel reagált, egyértelműen megtorló szándékkal.

A retorzió átfogó volt, ugyanakkor gondosan a formális szankciók küszöbe alatt maradt:

szigorította és lassította a japán vállalatok kínai hatósági engedélyezési és vámeljárásait,
fokozta az adminisztratív ellenőrzéseket,
visszafogta a kínai turizmust Japán irányába,
valamint diplomáciai és médiacsatornákon is lehűtötte a kétoldalú kapcsolatokat.
És végül a pandákat is visszakérte – hiszen a világ valamennyi pandája Kína tulajdonába tartozik.

Japán utolsó két óriáspandája Kínába tart, a rajongók pedig alig bírják elviselni

Japán hamarosan elveszíti utolsó két óriáspandáját, így a szigetországban 1972 óta először nem lesznek pandák. A Japánban született, négyéves Xiao Xiao és Lei Lei január végén utaznak Kínába, a hír hétfői bejelentése hatalmas csalódást okozott egy olyan nemzetnek, amely régóta rajong a pandákért, miután a kínai-japán kapcsolatok az utóbbi időben geopolitikai kérdések miatt megromlottak. Az Ueno Állatkert lottót vezet be a pandamegfigyelés utolsó napjaira – tudósított a Reuters.

Belpolitikai kalkuláció Tokióban

Takaicsi nyilatkozata tudatos politikai számításként értelmezhető. A Liberális Demokrata Párt csökkenő támogatottsága mellett egy külső fenyegetés megjelenése belpolitikai értelemben stabilizáló hatású lehet, miközben a keményebb biztonságpolitikai fellépés azt a kalkulációt is erősíthette, hogy Japán stratégiai súlya nő Washington szemében – hangsúlyozta az Economxnak Eszterhai Viktor.

Nem múltidézés, hanem stratégiai időzítés

Az NKE John Lukacs Intézetének tudományos munkatársa hozzátette, hogy a kínai reakciót sok elemző történelmi sérelmekkel magyarázza: Japán második világháborús szerepével, valamint a 2010-es évektől újraéleződő területi vitákkal.

Látogatók filmre vették és lefényképezték a négyéves óriáspandát, Lei Leit az Ueno Állatkertben, egy nappal azután, hogy kiderült, hogy Japán 2026 januárjának végén visszaküldi utolsó két óriáspandáját Kínába. Tokió, Japán, 2025. december 16. Kép: Reuters, Kim Kyung-Hoon

„Kína nem egyszerűen reagált Takaicsi kijelentésére, hanem készen állt és kihasználta azt. Peking mozgásterét alapvetően az határozta meg, hogy az Egyesült Államok áprilisban indított újabb kereskedelmi háborús kísérlete mindössze öt hét után kifulladt”.

Washington kénytelen volt visszalépni, mert az eszkaláció gazdasági költségei gyorsan kezelhetetlenné váltak. Ez világos üzenetet hordozott: a gazdasági erőviszonyok kiegyenlítődtek, és az Egyesült Államok számára egyre drágább Kína felemelkedésének korlátozása

– fogalmazott Eszterhai Viktor.

A szakértő felidézte, hogy az ezt követő tárgyalások októberben egy egyéves fegyverszünethez vezettek. Ez időt adott mindkét félnek belső problémái kezelésére, ugyanakkor Peking számára azt is jelezte, hogy Washington rövid távon nem kíván újabb frontot nyitni. Ez a felismerés megnyitotta az utat egy másik stratégiai cél előtt:

„Kelet- és Délkelet-Ázsiában tovább gyengíteni az Egyesült Államok megbízhatóságát saját szövetségesei szemében”.

Ebben az összefüggésben Takaicsi kijelentése ideális alkalmat kínált az NKE munkatársa szerint. „Kínának szüksége volt egy legitim hivatkozási pontra, amelyre építve felléphet Japán ellen. A cél nem Tokió bocsánatkérésének kikényszerítése volt, hanem annak demonstrálása, hogy egy amerikai szövetséges gazdasági nyomás alá helyezhető anélkül, hogy Washington határozottan közbelépne. Japán sérülékeny gazdasági helyzete – magas államadóssága és gyenge növekedési kilátásai – ezt a stratégiát különösen vonzóvá tette”.

Üzenet a régiónak

Hogy Peking számítása nem volt alaptalan, azt jól mutatja: november 25-én az amerikai-japán vezetői egyeztetésen Washington jelezte Tokiónak, hogy nem tud segíteni. Az Egyesült Államok ugyanis azóta sem lépett fel érdemben a kínai gazdasági nyomásgyakorlással szemben.

A mostani konfliktus tehát nem elsősorban a múlt sérelmeiről szól Eszterhai Viktor szerint, hanem az Egyesült Államok regionális pozíciójának további eróziójáról. És ami talán ennél is fontosabb:

„figyelmeztetés Washington valamennyi ázsiai szövetségese számára arra, hogy a nagyhatalmi verseny új szakaszában az amerikai biztonsági garanciák már korántsem maguktól értetődők”.