Sokan és sokféleképpen kritizálják a GDP-t, a többség szerint ugyanis nem azt méri, amit kellene. Sokan ugyanis a gazdasági jólét helyzetére és kilátásaira kíváncsiak. Erre a statisztikusok és a közgazdászok általános válasza: a GDP azt méri, amit mér, csak nem arra használják, amire kellene. A bruttó hozzáadott termék a termelésről számol be, ami a vállalati szektornak és az adóbevételeken keresztül a kormányzati szektornak jelent fontos információt. A háztartásoknak ugyanakkor ennél fontosabb információt nyújt a nemzeti számlarendszer több mutatószáma is.

A hozzáadott érték által megtermelt jövedelem elosztását és szektorok közötti újraelosztását is jelzik a makrogazdasági folyamatokat bemutató adatok Az elsődleges elosztásnál a jövedelem a tőke és a munka által megtermelt részre oszlik, amelyben már az országok közötti átutalások (munkabér, kamat- és tőkejövedelmek) is megjelennek, valamint a másodlagos körnél a szektorok (köztük a külföld is megjelenik) közti jövedelemáramlások jelennek meg. Az előbbire nemzeti jövedelemként (ha a termékadókat is tartalmazza, akkor nemzeti termékként), az utóbbira rendelkezésre álló jövedelemként hivatkoznak (ez az összeg bontható fel fogyasztásra és megtakarításra).

A jövedelemelosztás mérése azonban így is korlátozott marad: egyedül a munka és a tőke közötti arány mérhető, amelyről a magyar származású Nicholas Kaldor, a Cambridge-i Egyetem professzora 1957-ben publikált hat stilizált ténye közül rögtön az első kimondja, hogy ez hosszú távon megközelítőleg állandó. Az elmúlt évtizedekben a tőke javára eltolódott arány alapján azonban úgy tűnik, hogy a hangsúly a "megközelítőleg" szóra esik. Míg az Egyesült Államokban 1990-ben a munkának járó bér és fizetés 63 százalékát tette ki a vállalati jövedelemnek, addig mára ez 58 százalékra esett − jelezte a Bloomberg által publikált írásában Peter Orszag, a Citigroup globális banki részlegének alelnöke, az Office of Management and Budget korábbi igazgatója (az Obama-adminisztráció alatt). Ez az összeg éves szinten 500 milliárd dollárt jelent.

Ha az ágazatokat eltérő termelékenység jellemzi és ez különböző munka−tőke arányokban megjelenik, akkor az ágazatoknak a termelésben betöltött súlyuk változása, valamint termelékenységük alakulása a termelési tényezők közötti jövedelemelosztás arányát dinamikussá teheti. A mezőgazdaság és az ipar nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása a húszas években tolódott el az Egyesült Államokban, míg a szolgáltatások szerepének növekedése a század második felében történt meg.

Mindez pedig a termelékenység változásával függ össze − véli Orszag. Az iparban a technológia fejlődését nem tudta követni vele megegyező ütemű keresletnövekedés, ezért a munkaerő a szolgáltatások irányába kezdett áramlani. A nyolcvanas évek deregulációinak következtében a tőke áramlása könnyebbé vált és cégek sora hagyta el a fejlett országokat a fejlődő országokban lévő olcsóbb munkaerő érdekében. Ezzel a munkaerőpiac, ha passzívan is, de globálissá vált és így kiteljesedett a Marx által ipari tartalékseregnek nevezett tömeg, amely a hatalmas munkakínálat révén alkalmas a munkabér leszorítására. A fejlődő országok egy részének az oktatási rendszere ugyanakkor a kvalifikált munkaerőn keresztül újabb területeken is a munkavállalók szempontjából nagyobb versenyhelyzetet, a vállalatok szempontjából pedig olcsóbb munkaerőt jelenthet, ami még tovább lendítheti a nemzeti jövedelemnek a termelési tényezők közötti elosztását a tőke irányába.

Mindez azonban még mindig csak egy szelete az elosztás bemutatásának, mivel nem számol be a különböző jövedelmi helyzetű csoportok közötti viszonyokról. Ennek bemutatása nem jelenik meg a nemzeti számlarendszerben, illusztrálására leggyakrabban a 0 és 1 elméleti határérték között mozgó Gini-indexet használják, ahol a 0 a teljesen egyenletes elosztást jelenti, míg az 1-es értéknél az összes jövedelem egy kézben koncentrálódik, azaz minél nagyobb a mutató, annál nagyobb az egyenlőtlenség az adott társadalomban. Az Egyesült Államokban a mutató a korábbi stabil szinthez képest 2002 óta megugrott a 0,45-ös pontról. A CIA Factbook 2009-es adatai alapján az Európai Unió 30,4 százalékon, Magyarország pedig 24,7 százalékon állt.