NAPI Gazdaság – Milyennek tartja a BKIK a magyar gazdaság mostani helyzetét? Vadász György: A magyar gazdaság 2005. évi időarányos teljesítése több területen – költségvetési hiány, adósságállomány, GDP-növekedés – nem kedvező. Hazánk nagymértékben rá van szorulva a nemzetközi gazdasági kapcsolataira, az európai uniós és a környező országokkal való együttműködésre. Az EU gazdaságának bővülése lassú és ezen belül nagy gondot jelent, hogy a legnagyobb kereskedelmi partnerünknél, Németországban a gazdasági növekedés ebben az évben várhatóan az egy százalékot sem éri el. Nem javul az itthoni vállalkozások versenyhelyzete sem, továbbra is a kettészakadtság a jellemző. Ennek egyik oldalán találhatók a kedvező helyzetben lévő külföldi tulajdonú, zömében multinacionális cégháttérrel működő vállalkozások, amelyek a magyarországi export mintegy 80 százalékát biztosítják, de összesen csak félmillió embert foglalkoztatnak. E cégek jó tőkeellátottsággal és megfelelő jövedelemtermelő, illetve versenyképességgel rendelkeznek. A másik oldalon pedig a nagy számú hazai kis- és középvállalkozást (kkv) találjuk, amelyeknek általában alacsony a termelékenységük, gyenge a jövedelemtermelő képességük és rossz a tőkeellátottságuk. Ez a kör alkalmazza ugyanakkor a vállalati foglalkoztatottak mintegy kétharmadát. – Hogyan lehetne e helyzetből kimozdulni, változtatni a kedvezőtlen arányokon? V. Gy.: Magyarországon kirívóan rossz a foglalkoztatási szerkezet. A csaknem tízmillió állampolgárból 3,7 millió járul hozzá a költségvetési bevételekhez és mintegy 810 ezres a közszféra létszáma. Az alacsony számú adófizetői kör súlyos teherként éli meg a fizetési kötelezettségeket, miközben a költségvetés számára kevés a befizetett hozzájárulás. Becslés szerint a GDP mintegy 20-30 százalékát teszi ki a feketegazdaság, amelyben 600-800 ezerre tehető a láthatatlan módon munkát végzők száma. Egyetértünk azzal a kormányzati szándékkal, hogy nagyon nagy tartalék és egyúttal fejlődési lehetőség a láthatatlan gazdaság egy részének láthatóvá tétele, „kifehérítése”. Tudomásul kell venni azonban, hogy a magyar gazdaság jövedelemtermelő képessége a jelenlegi adórendszer és adómértékek mellett – a piaci körülményekre is tekintettel – nem teszi lehetővé e területen az érzékelhető változásokat. A BKIK – a versenyképesség szempontjából – alapvetően a jelenlegi adókörnyezetet tekinti az első számú akadályozó tényezőnek. A magyar adórendszer összterhelése közel áll ugyan az európai uniós átlaghoz, de a bérek és a jövedelmek együttes terhei kiugróan magasak, ezek pedig elsődlegesen a nagy foglalkoztatottságot biztosító mikro-, valamint kis és közepes vállalkozásokat terhelik. Az adórendszer másik eleme, az iparűzési adó igazságtalan fizetési kötelezettséget ír elő a vállalkozónak akkor is, amikor nincs miből fizetnie, mivel nem képződik eredménye. Az adórendszer e két fontos pillérén minél hamarabb változtatni kell. Ezenkívül szükség lenne egy korszerű beszállítói háttérprogramra és összehangolt gazdasági stratégiai tervre. – A kedvező fordulatot célozza a kormányfő által meghirdetett 100 lépés program, amelynek már több mint a felét a nyilvánosság is megismerhette. Ezekből azonban egyelőre nem derül ki, hogyan javítanák a jelenlegi jogi-gazdasági környezetet annak érdekében, hogy a kkv-k intenzíven bekapcsolódhassanak a gazdaságba. V. Gy.: Ahhoz, hogy a gazdaság fehéríthető legyen, együtt kell alkalmazni a bérek, illetve a jövedelmek közterheinek érzékelhető, jelentős csökkentését, az ellenőrzés szigorítását és a gazdasági amnesztia biztosítását azok részére, akik vállalják a vállalkozásuk láthatóvá tételét. Ezek kiolvashatók a 100 lépés programjából. Ám hangsúlyozom: még az adómódosítások előtt állunk, a szigorításra utaló jelek – például a borravaló, a kisegítő foglalkoztatás adóztatása, az ellenőrzés szigorítása – a vállalkozásokat egyelőre megijesztik. Nem abba az irányba terelik őket, hogy tömegesen tegyék legálissá a foglalkoztatást, ahhoz ösztönző adózási szintet kell kialakítani. Csak szigorral ezt a feladatot nem lehet megoldani. – Javaslatként elhangzottak már számok, például a 21 százalékos áfakulcs vagy az egykulcsos adóteher. Ezekről mi a BKIK álláspontja? V. Gy.: Szakértői számításokra alapozott javaslataink vannak: a bérek, illetve a jövedelmek terheinek egyszeri, 20–25 százalékos mérséklése, a rendszeridegen és igazságtalan, a fejlődést gátló iparűzési adó kiváltása, a jelenleg láthatatlan munkavégzők részére két év időtartamig egy egyszerű és kedvező, 25 százalékos egyszerűsített foglalkoztatási hozzájárulás alkalmazása. Ebben a 25 százalékban – amelyet a munkáltató ki tud gazdálkodni, és ez a mérték ösztönzi is erre – benne lenne az szja, a tb-, a munkaadói és a munkavállalói járulék. Az egykulcsos adórendszer szintén javítana a gazdálkodók és a költségvetés helyzetén. Az egykulcsos adórendszernek kétségtelenül megvannak a versenyképességre gyakorolt kedvező hatásai, ám hazánkban a jövő évi bevezetését megvalósíthatatlannak tartjuk. Magyarországon a jövedelemkülönbségek jelentősek, a legalacsonyabb és a legmagasabb jövedelmek közötti arány több mint tízszeres, és az adórendszerbe beépültek a szociális szempontok. Az egykulcsos adórendszer konzerválná, sőt erősítené a jelenleg is feszültségforrást jelentő jövedelemkülönbségeket, és ezeket szociális csomag nélkül nem lehetne elviselhető szinten tartani. – Ha az egykulcsos adórendszert most még nem tartják reálisnak, illetve a többség számára előnyösnek, akkor mit ajánl a BKIK? V. Gy.: Amit az előzőekben is fejtegettem: a bérek, a jövedelmek terheinek érzékelhető mérséklését, valamint az iparűzési adó kiváltását. Az ennek következtében kieső forrásokat azonban feltétlenül biztosítani kell. Az iparűzési adóból a költségvetésnek 2004-ben mintegy 350 milliárd forintos bevétele származott és ez az összeg az önkormányzatok legjelentősebb működési forrása. Kiváltására elfogadhatónak tartjuk a társasági adó, az általános forgalmi adó és egy vagyontípusú adó együttes alkalmazását. A vagyontípusú adóztatás Magyarországon manapság jelentéktelen. Korábban a közhangulatot kedvezőtlenül befolyásoló, rossz információk terjedtek el, ebből okulva egy ilyen adó bevezetése előtt az állampolgárokat meg kellene nyugtatni. Egyértelművé kellene tenni, hogy például a kivetendő adó 100 millió forint fölötti ingatlanértéknél, vagy a harmadik ingatlan szerzésénél lép be. – Mennyiben lehetne differenciálni az egykulcsos adórendszert és ez az elképzelés hogyan hat a nagyon jól működő evára? V. Gy.: Az egykulcsos adórendszernek egyik nagy előnye az egyszerűsége. Ha differenciákat, kedvezményeket, preferenciákat állítunk be, akkor ez az előny elvész. Tehát én a differenciálásra nem látok lehetőséget, ha ilyet bevezetnének, akkor az már nem egykulcsos rendszer lenne. Ami az evát illeti: közreműködtünk a Pénzügyminisztérium szakembereivel ennek az adónemnek a kialakításában. A sikerességét mutatja, hogy 2004 végére már 104 ezer vállalkozás vette igénybe, amelyeknek – állításuk szerint – kedvező működési és fejlődési lehetőséget biztosít. Ezt az evából származó költségvetési bevétel is mutatja, amely 2004-ben jóval kedvezőbben alakult, mint a korábbi években, idén pedig több mint 90 milliárd forinttal számol az államháztartás. Mi alkalmasnak tartjuk ezt az adóformát az EU-n belüli elterjesztésre is. Nehezen értelmezzük azt a vélekedést, hogy ez az adóforma lehetőséget biztosít a jövedelmek eltitkolására, fiktív számlák kibocsátására. Tény, hogy a 15 százalékos eva-adómérték és a 25 százalékos áfakulcs közötti 10 százalékot az evát alkalmazó megnyeri, de nem szabad feltételezni, hogy ezen a területen több a fiktív számla, mint máshol. Megítélésünk szerint a mikro- és a kisvállalkozói kör jogosan kérte és kapta ezt az egyszerűsített és kedvező adófizetési lehetőséget. Ezért is javasoljuk a továbbfejlesztését, az árbevételi összeghatár emelését. – Mennyire vonták be a BKIK-t és más érdek-képviseleti szervezeteket a 100 lépés program kidolgozásába, illetve előkészítésébe? V. Gy.: Kettős minőségemben válaszolhatok: egyrészt a BKIK általános alelnökeként, másrészt a Magyar Iparszövetség általános elnökhelyetteseként évek óta részt veszek az Érdekegyeztető Tanács ülésein. Egy éve, hogy átadtuk a kormány illetékeseink a 2005–2006. évre szóló komplex gazdaságpolitikai értékelésünket, amelyben szinte tételesen kidolgoztuk a versenyképesség bővítése, a foglalkoztatási szerkezet javítása, az adórendszer korszerűsítése kapcsán a javaslatainkat. Azt is rögzítettük, hogy eredményt csak együttes lépésekkel lehet elérni, ebbe beletartozik az állami feladatok újragondolása, a szolgáltató önkormányzati háttér kialakítása, az elosztórendszerek átalakítása, vagyis az államháztartási reform. Kétségtelen, hogy egy negatív hatásokat is kiváltó reformcsomagot a választási időszakban végrehajtani kényes feladat, de terveket elkészíteni, kijelölni és ezt közkinccsé tenni mindenképpen kívánatos lenne. Közvetlenül nem kérték a véleményünket a 100 lépés program kidolgozásához. – A BKIK ismerete szerint mi a 100 lépés program utolsó harmada, mennyiben érinti a BKIK-hoz kapcsolódó vállalkozói kört? V. Gy.: A kormányzat a 100 lépés program fokozatos előterjesztésével valószínűleg a folyamatos odafigyelést akarta elérni, erősíteni a várakozást, éltetni a reményt. Ez minden bizonnyal az időben történő felkészülés hiányából és a választási ciklusig rendelkezésre álló idő rövidségéből fakad. Szerencsésebb lett volna és eredményesebben tudtunk volna együttgondolkodni, együttműködni egy olyan programcsomaggal, amelynek minden eleme együtt és együttesen értékelhető, elemezhető. A 100 lépés program utolsó, hetedik fejezeteként készül el az adócsomag. Egyelőre részinformációink vannak, amelyekből azonban nem érzékelhető az elosztórendszerek átalakítása, az államigazgatás és az önkormányzat feladatainak jobb körülhatárolása, a drága és költséges állam olcsóbbá, hatékonyabbá és szolgáltatóbbá tétele. Ezek nélkül csak apró, összességében nehezen érzékelhető változások következhetnek be, amelyekre a feketegazdaság nem fog – nagy pluszbevételt adva – „rámozdulni”. Az ország költségvetése mintegy 12 ezer milliárd forintos adóbevételből gazdálkodik. A feketegazdaság a GDP-nek 20-30 százalékát teszi ki. Ha „csak” 5 százalék kifehérítését sikerülne elérni, az már jelentős mértékben biztosítaná az egyszeri, érzékelhető adóteher-csökkentést és a költségvetési bevételek elmaradása nélkül jobban fejlődhetne a gazdaság, s vélhetően kevesebb gondot okozna a 2007–2013. közötti európai uniós támogatások finanszírozása és igénybevétele.