Hiába a nagy nyári hőség, hiába a szabadságolások, egyáltalán nem nevezhető unalmasnak a pénz- és értékpapírpiac, mint az egyébként jellemzően az év ezen időszakában lenni szokott. Most mintha senki sem nyaralna − a piacok szinte neurotikusan viselkednek. Minden hírre árgusan figyel a piac és a legkisebbekre is azonnal és hevesen − mondhatni túlzottan − reagál. A fő trend, mint azt mostanában megszokhattuk, az Európai Unió válságával kapcsolatos események beépülése az árakba. Természetesen a heves reakciók közepette esetenként ez komoly mértékű korrekciókkal történik.

Alighogy szinte megnyugvással fogadta a piac a görög válság elnapolódását, máris újabb bomba robbant, nem is akármekkora. Újabb ország helyzete miatt kezdtek aggódni a befektetők. Egy olyan országról van szó, amely korábban még komolyan nem került szóba, s amely méreténél fogva az egyik meghatározó tényezője az Európai Uniónak: Olaszországról. Hogy az aggodalom miből nőtte ki magát, jól mutatja, mennyire ideges a piac. A szikra az a hír volt, hogy esetleg bajban vannak egyes olasz bankok. Érthető módon emiatt először a helyi bankpapírok kezdtek mélyrepülésbe, utána következtek az olasz államkötvények, amelyek hozama jelentősen megugrott. Itt jegyzendő meg, a mai helyzetben már igen bő a választék eurózónatag országok magas hozamú államkötvényeiből.

Sokan a görög válság begyűrűzéséről vagy újabb keletű kifejezéssel fertőző hatásáról beszélnek. Annyiban természetesen igaz ez, hogy ha a görög állampapírok leértékelődnek (márpedig ez történt), akkor az ilyen papírokat birtoklók is bajba kerülhetnek. Nyilvánvaló, hogy több bank rendelkezik komoly görög állampapír-állománnyal. Innentől kezdve pedig számos pénzintézet is bajba kerülhet. Esetleges tömeges bankcsődök pedig már állami, később uniós szinten is komoly zavarokat okozhatnak.

A görög, portugál, ír, spanyol probléma tehát most kiegészülni látszik egy olasz problémával, s ennek már a fele sem tréfa. Lassan elterjed az a nézet, hogy az uniós országok − különös tekintettel az eurózóna tagjaira − oroszlánrészében súlyos gondok lehetnek. Márpedig ha ez így van, akkor a mentő csomagok sem segítenek sokat, hiszen vak vezet világtalant. Nem meglepő, ha ebben a helyzetben sokan nem euróban kívánják pénzüket tartani.

A történet nyertese − mint szinte mindig − a svájci frank és az arany. Utóbbinak komoly magyar vonatkozásai is vannak, a nem csekély számú magyar frankadósnak ugyanis immár 233 forint körüli árfolyamon kell törlesztenie hitelét. S még azok is, akik rendesen törlesztenek, azzal a paradox helyzettel szembesülnek, hogy adósságuk − forintban − folyton folyvást nő. Utólag persze már mindenki számára nyilvánvaló, hogy ez az a bizonyos "kockázat", amit az alacsony kamat fejében vállaltak a hitelfelvevők.

Bár most az euróval van alapvetően gond, a tőke az amerikai adósságplafon körüli csatározás miatt nem igazán akar dollárba menekülni, így a keresztárfolyam szélsőségesen ingadozik. A forint a szokott − fundamentális érvekkel csak nyomokban indokolható − módon reagált a helyzetre: gyengült. Az euró kurzusa már 270 közelében jár, azonban a napi többszöri, akár 2-3 forintra rúgó kilengések már teljesen szokványosnak mondhatók.

A magyar állampapírpiacot szerencsére nem nagyon tépázta meg az Európában kialakult pánik. Olyannyira, hogy a csütörtöki kötvényaukciókon két sorozatból még mennyiséget is tudott emelni a kibocsátó, sőt, a délutáni nem kompetitív értékesítés is − mindhárom sorozatból − eredménnyel járt. Ami a hozamokat illeti, azokkal sincs probléma, pláne ha tekintettel vagyunk a nemzetközi környezetre. A hároméves kötvény 6,64 százalékos hozamon kelt el − nemcsak az átlag lett ennyi, de a maximum is, azaz majdnem mindenki ezen vett a kötvényből. Ugyanez mondható el a "majdnem" szó nélkül az ötéves papírról 7,12 százalékos hozam mellett. A tízéves kötvénynél a 7,36 százalékos átlagnál egyetlen ponttal magasabb lett a maximális hozam, s a maximumon vásárlók az igényük valamivel több mint kétharmadát kapták meg.