A mesterséges intelligencia és az automatizáció rohamos fejlődése alapjaiban alakítja át a munkaerőpiacot. Az algoritmusok és a robotok egyre több emberi munkafolyamatot képesek kiváltani, ami azt eredményezi, hogy bizonyos szakmák fokozatosan eltűnnek vagy átalakulnak. Mindeközben azonban új foglalkozások is születnek, a termelékenység növekedése pedig új lehetőségeket teremthet.

Így állunk jelenleg: globális és európai kitekintés az automatizáció hatásairól

Számos nemzetközi elemzés egybehangzóan jelzi, hogy a következő évtizedekben a munkahelyek jelentős része automatizáció által veszélyeztetett. Az OECD becslése szerint globálisan az állások 14 százaléka teljesen eltűnhet az automatizáció következtében 15–20 éven belül, további 32 százalék pedig alapvetően átalakulhat a technológia térnyerése miatt. Ez azt jelenti, hogy közel minden második munkahely munkaköri követelményei radikálisan megváltozhatnak a digitális technológiák hatására.

Fontos azonban kiemelni, hogy ezek potenciális technikai lehetőségek, attól, hogy egy munkát automatizálni lehet, nem biztos, hogy azt a gyakorlatban ténylegesen automatizálják is. Ráadásul a történelem tapasztalatai alapján az új technológiák általában több munkahelyet teremtenek hosszú távon, mint amennyit megszüntetnek azáltal, hogy új iparágak jönnek létre és a gazdaság egésze növekszik.

Az Európai Unióban is jelentős átalakulás várható. A McKinsey egyik átfogó európai munkaerőpiaci forgatókönyve szerint 2030-ig egy közepes ütemű automatizáció esetén az EU-ban a munkaerő-aktivitások 22 százaléka automatizálható lenne. Ez hozzávetőleg 53 millió munkahelynek felel meg, amelyeket részben vagy egészben kiválthatnak a gépek a következő évtized során. Ugyanakkor a technológia hatása nem egyenletes: várható, hogy az automatizáció által megszűnő munkahelyek nagy része néhány főbb foglalkozási csoportból kerül ki. Európában a legnagyobb létszámú és egyben leginkább automatizálható munkakörök közé tartoznak például az irodai adminisztratív pozíciók (irodai adminisztrátorok, titkárok), a termelési és összeszerelő munkák, valamint az alacsony bérű értékesítői és ügyfélszolgálati szerepkörök (például pénztárosok, bolti eladók).

Egy friss elemzés szerint mindössze 10 foglalkozás (köztük az említett bolti eladó, adminisztratív titkár, raktári adminisztrátor stb.) adja az automatizáció miatt várható leépítések közel 20 százalékát Európában. Eközben más szektorokban munkaerőhiány és növekedési potenciál jelentkezik: 2030-ig az egészségügyben akár 4,5 millió új állás jöhet létre nettó értelemben, a tudományos és műszaki szolgáltatások terén 2,6 millió, az oktatásban 2,0 millió új munkahely kialakulásával számolnak. Ez rámutat, hogy az automatizáció egyszerre okozza munkahelyek megszűnését és újak létrejöttét, a gazdaság súlypontja pedig a feldolgozóipar és mezőgazdaság felől a szolgáltatások, és azon belül a tudásintenzív ágazatok felé tolódik.

Az automatizáció hatása minden szinten érezhető lesz: a becslések szerint szinte minden európai munkavállalónak alkalmazkodnia kell valamilyen formában az átalakuló munkaköri követelményekhez. A McKinsey szerint 2030-ig 94 millió dolgozó (az EU munkaerejének mintegy 40 százaléka) anélkül maradhat a jelenlegi foglalkozásában, hogy pályát váltana, de új készségeket kell elsajátítania, mivel munkaköri feladatai legalább 20 százalékban automatizálhatók lesznek.

Ugyanakkor várhatóan 21 millió munkavállaló kényszerül majd teljes szakmaváltásra, mivel az ő foglalkozásuk iránti kereslet szinte teljesen eltűnik. Az alacsonyabb végzettségűek és rutinfeladatokat végzők vannak leginkább kitéve ennek a kockázatnak: a csak középfokú végzettséggel rendelkezők az átlagosnál háromszor nagyobb eséllyel dolgoznak olyan állásban, amely magas fokban automatizálható, szemben a felsőfokú végzettségűekkel.

Mindez komoly kihívást jelent a képzési rendszereknek és a vállalatoknak egyaránt, hiszen a munkaerő tömeges át- és továbbképzésére lesz szükség. Pozitívum ugyanakkor, hogy az emberi munkaerő olyan területekre koncentrálódhat, ahol a gépek gyengék: például az emberi érintkezést, kreativitást, komplex problémamegoldást igénylő feladatokban továbbra is nő a kereslet a humán munkaerő iránt. Az olyan készségek, mint a technológiai jártasság (STEM területek) és a szociális-intellektuális készségek, 2030-ig várhatóan 30–40 százalékkal nagyobb keresletet élveznek majd, míg a fizikai vagy alapvető kognitív készségekre épülő munkatevékenységek iránti igény érzékelhetően csökkenni fog.

Mire számíthat a magyar dolgozó? A mesterséges intelligencia várható hatása Magyarországon

Magyarországon a munkahelyek jelentős része automatizálható a jelenlegi technológiák mellett. Egy hazai kutatás, amely a KSH 2016-os mikrocenzusának adatait elemezte, megállapította, hogy a magyar munkavállalók közel fele (44 százaléka) olyan állásban dolgozik, amely a következő évtizedekben megszűnhet a digitális technológia további térnyerésével. Ez az arány nagyjából megegyezik az Egyesült Államokban mért értékkel (45 százalék), elmarad azonban például a svédek esetében becsült 53 százaléktól, és magasabb, mint a finnországi 35 százalék vagy a norvégiai 33 százalék.

A kutatás azt is kimutatta, hogy Magyarországon a dolgozók 13 százaléka (mintegy 600 ezer fő) olyan foglalkozásban van, amely szinte bizonyosan (95 százalék feletti valószínűséggel) megszűnik az elkövetkező 10–20 évben a technológiai fejlődés miatt. Továbbá több mint 1 millió munkavállaló (a foglalkoztatottak nagyjából 25 százaléka) dolgozik olyan munkakörben, ahol legalább 90 százalék az automatizálás esélye, azaz a jelenlegi munkahelyek negyede komoly veszélyben van.

Ezek a számok rávilágítanak, hogy hazánkban az automatizációs kihívás nagyságrendje összemérhető a fejlett ipari országokéval.

Különböző elemzések hasonló nagyságrendű hatást valószínűsítenek. A McKinsey egyik jelentése szerint, ha Magyarország a technológiai adoptációt mérsékelt ütemben valósítja meg, akkor 2030-ig mintegy 1 millió álláshely átalakulása várható az országban. Ez a jelenlegi munkahelyállomány nagyjából egynegyede, amely egybecseng a fenti becsléssel. A McKinsey azt is megjegyzi, hogy a jelenlegi technológiákkal a magyarországi munkaórák 49 százaléka automatizálható lenne, ez az arány lényegében megegyezik a globális átlaggal. Ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy teljes foglalkozások nagyon kis hányada (kevesebb mint 5 százaléka) automatizálható teljes mértékben a mai technológiával. Sokkal jellemzőbb, hogy a foglalkozások 60 százalékában bizonyos részfeladatok legalább egyharmada kiváltható. Vagyis inkább a munkakörök tartalma és az azokhoz szükséges készségek változnak, mintsem hogy egyik napról a másikra teljes szakmák szűnnének meg.

Magyarország gazdasági szerkezete meghatározza, hogy mely ágazatokban fenyeget leginkább a munkahelyek automatizálása. A PwC Magyarország elemzése szerint a feldolgozóipar, a szállítás/raktározás és az építőipar fognak a legnagyobb mértékben szembesülni az MI és automatizáció hatásaival.

A számok nyelvén ez azt jelenti, hogy a gyártásban akár 380 ezer, a közlekedés-logisztika területén 108 ezer, az építőiparban 107 ezer munkahelyet érinthet az MI térnyerése a következő évtizedekben. Ez a három ágazat adja a magyar foglalkoztatottak több mint harmadát, és az összes automatizáció által potenciálisan érintett álláshely közel kétharmadát. Emellett jelentős automatizációs kitettséggel bír a kereskedelem (különösen a kiskereskedelem), valamint bizonyos irodai jellegű területek is.

Milyen konkrét szakmák tűnhetnek el vagy szorulhatnak vissza? A rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy az ismétlődő, rutinszerű fizikai vagy kognitív feladatokra épülő munkakörök vannak a legnagyobb veszélyben. Ilyenek például a összeszerelő- és gyári szalagmunkások, gépkezelők, akik közül sokakat ipari robotok válthatnak ki. A PwC becslése szerint a szakképzettséget nem igénylő betanított fizikai munkások és kézműipari szakmunkások közül körülbelül 195 ezer fő (az e csoportba tartozók egyharmada) olyan munkát végez, amely az évtized végére jó eséllyel automatizálható lesz. Hasonlóképpen a gépkezelő és gépbeállító szakmákban mintegy 149 ezer dolgozó néz szembe az MI kihívásával a következő évtizedben.

Az irodai adminisztrátorok, pénzügyi-számviteli ügyintézők, banki pénztárosok és hasonló rutin adminisztratív munkakörök szintén eltűnőben lévő szakmáknak tekinthetők, mivel feladataik nagy része algoritmusokkal és önkiszolgáló rendszerekkel helyettesíthető. Európai szinten egyértelmű trend, hogy az ilyen irodai támogatói és ügyfélszolgálati pozíciók száma csökkenni fog, mivel a digitális megoldások veszik át a tranzakciók és ügyintézés jelentős részét. Ugyancsak várhatóan visszaszorul például a postai kézbesítők, pénztári dolgozók, egyszerű ügyintézők száma.

E típusú pozíciók esetében Magyarországon is számos példát látunk már most az automatizációra, elég a bankfiókok csökkenő számára és az online bankolás térnyerésére, vagy a önkiszolgáló pénztárak megjelenésére gondolni a kiskereskedelemben.

Fontos azonban megjegyezni, hogy nem minden szakma tűnik el egyik napról a másikra. Például egy gépkezelő operátor lehet, hogy a jövőben már csak felügyeli és programozza a robotokat ahelyett, hogy kétkezi munkát végezne. A szakmák átalakulása megköveteli a dolgozóktól, hogy új kompetenciákat sajátítsanak el, és sok esetben a munkakörük magasabb hozzáadott értékű feladatok felé tolódik. A magasabb képzettséget igénylő, kreatív és emberközpontú szakmák relatíve védettebbek. Így például a mérnökök, informatikusok, adatkutatók, oktatók, egészségügyi dolgozók iránt akár növekedhet is a kereslet.

A McKinsey előrejelzése szerint a STEM-területeken dolgozók száma több mint 20 százalékkal nőhet a következő évtizedben Európában, és bizonyos kreatív szakmák (például digitális marketing, design) szintén bővülnek. Ez az irány Magyarországon is megfigyelhető: a munkaerőpiac polarizálódik, a magasan képzett munkaerő értéke tovább nő, míg az alacsony képzettségűek hagyományos állásai egyre szűkülnek.

Nem mindegy azonban, hogy milyen gyorsan következnek be ezek a változások. A PwC elemzői három fázisra (automatizációs hullámra) osztották az előttünk álló időszakot, és Magyarországra is számszerűsítették a hatásokat.

Az első, úgynevezett algoritmikus hullám már évek óta zajlik: ez főként az adatvezérelt ágazatokat és a pénzügyi szolgáltatásokat, adminisztratív irodai munkákat érinti. Ebben a fázisban a hazai munkahelyek körülbelül 3 százalékát érheti automatizáció (jellemzően szoftverek formájában). A második, augmentációs hullám napjainkban bontakozik ki, amikor a gépi tanulás és robotizáció egyre több szektorban (például a kereskedelemben, oktatásban, közigazgatásban) jelenik meg a humán munka kiegészítőjeként. Ekkorra a munkahelyek további 20 százalékában megjelenhet valamilyen szintű automatizálás, összességében az állások 23 százaléka kerülhet veszélyzónába. Végül a harmadik, autonóm hullám a 2030-as években tetőzik majd, amikor a fizikai robotok és önműködő rendszerek a manuális, rutinszerű fizikai munkák jelentős részét át tudják venni.

Ebben a fázisban várható a legnagyobb hatás: a PwC szerint a munkahelyek 40 százalékát is elérheti az automatizációs potenciál a 2030-as évek közepéig. E három hullám együttes eredményeként Magyarországon a 2030-as évekre több mint 900 ezer állás (a munkahelyek egynegyede) magas szinten automatizálható lesz. Ezen belül is a potenciális munkahely-veszteségek közel fele két szektorra koncentrálódik: a feldolgozóiparra, valamint a nagy- és kiskereskedelemre.

Az automatizációs hullámok időzítéséből fakad egy sajátos magyar paradoxon: mivel hazánkban az ipari és manuális munka aránya magas, a technológia hosszabb távú, teljes kifutású hatása lesz a legerősebb. Rövid távon ugyanakkor a digitalizáció némileg mérsékeltebben érinti az országot, mint egyes fejlettebb, szolgáltató-orientált gazdaságokat. A PwC nemzetközi összehasonlítása szerint például míg az Egyesült Királyságban vagy Németországban már az 2020-as években is 20 százalék körüli állománynál lesz érzékelhető az automatizáció, addig Magyarországon ez az arány csak a 2030-as évekre éri el a 30 százalék körüli maximumát. Ez egyrészt lehetőséget ad a felkészülésre, másrészt viszont azt is jelenti, hogy a következő évtizedben gyorsuló ütemű változásra kell számítanunk, amikor az autonóm technológiák beérnek.

Mi a teendő? Kihívások és feladatok a döntéshozók számára

A mesterséges intelligencia munkaerőpiaci hatásai kapcsán komoly döntéshozói felelősség van abban, hogy a folyamat társadalmi-gazdasági hasznai maximalizálhatók, a negatív hatások pedig kezelhetők legyenek. Egyrészt, az automatizáció lehetőség is: Magyarország esetében a McKinsey rámutat, hogy a technológiai váltás orvosolhatja a krónikus munkaerőhiányt és növelheti a termelékenységet, ami a gazdasági növekedés fenntartásának záloga.

Számításaik szerint az automatizáció megfelelő keretek között tartása évi 0,8–1,4 százalékponttal emelheti a magyar GDP növekedési ütemét a következő években. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy beavatkozás nélkül az automatizáció nyertesei és vesztesei között jelentős társadalmi feszültségek támadhatnak.

Különösen a közepes és alacsony képzettségű dolgozók kerülhetnek nehéz helyzetbe, ha a munkaerőpiac kettészakad. A bérek tekintetében is fennáll a kockázat, hogy a technológia a jövedelmi egyenlőtlenségeket növeli: a magas szakképzettségűek bérelőnye nőhet, míg az alacsonyabb képzettségűek pozíciói bizonytalanná válnak. Ráadásul, mivel az automatizáció tőkeigényes, a tőkejövedelmek aránya nőhet a munkajövedelmekkel szemben a gazdaságban.

A gazdasági és politikai döntéshozóknak proaktív stratégiára van szükségük ahhoz, hogy az MI-forradalom nyertese lehessen az ország. A kutatások szerint a következő területek lehetnek kulcsfontosságúak az új helyzethez való alkalmazkodáshoz:

  • Oktatás és szakképzés fejlesztése: A munkaerő technológiai felkészültsége kritikus tényező lesz. A szakértők javasolják, hogy a kormányzat és az üzleti szféra fektessen be az oktatásba, különösen a digitális készségek, természettudományos és műszaki ismeretek terén. Az élethosszig tartó tanulás támogatása, a felnőttképzési programok és átképzések bővítése elengedhetetlen. Jelenleg sajnos pont azok a munkavállalók képzik magukat legkevésbé, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá: az alacsony végzettségű, veszélyeztetett állásokban dolgozók. Ezen változtatni kell, akár ösztönzőkkel, akár a képzési kínálat célzott bővítésével.
  • Munkaerő-piaci mobilitás és átközvetítés: Fontos, hogy a csökkenő ágazatokban dolgozók át tudjanak helyezkedni a növekvő területekre. Ehhez erősíteni kell az állami és magán állásközvetítő rendszereket, pályaorientációs tanácsadást, és ahol kell, támogatni az országon belüli mobilitást. Kutatások szerint a munkavállalók jellemzően a korábbi készségeikhez közeli (szomszédos) munkakörökbe tudnak a legkönnyebben váltani, ezért a képzési programoknak is figyelembe kell venniük az átjárható készségprofilokat, hogy a lehető leggördülékenyebb legyen az átmenet egyik állásból a másikba.
  • Innováció és befektetések ösztönzése az automatizáció terén: Magyarországnak lehetősége van arra, hogy a régió automatizációs központjává váljon, amennyiben időben lépéseket tesz ebbe az irányba. Ha a vállalatok és az állam proaktívan vezetik be a modern MI és robotikai megoldásokat, az segíthet külföldi beruházásokat vonzani, és a termelést magasabb hozzáadott értékű tevékenységek felé terelni. Fontos ugyanakkor a megfelelő ösztönzőrendszer: ma Magyarországon viszonylag alacsonyak a munkabérek nyugat-európai összevetésben, ami lassíthatja az automatizációt, hiszen a cégek kevésbé érdekeltek kiváltani az olcsó munkaerőt. A döntéshozóknak mérlegelniük kell, hogyan lehet mégis arra ösztönözni a vállalatokat, hogy beruházzanak új technológiákba (például adókedvezményekkel, célzott támogatásokkal a digitalizáció terén).
  • Szociális háló és átmeneti támogatások: Elkerülhetetlen, hogy lesznek, akik az MI térnyerése miatt átmenetileg vesztesei lesznek a folyamatnak. Számukra erős szociális védőháló szükséges. Ide tartozik a munkanélküli ellátások korszerűsítése, a rugalmas foglalkoztatási formák szabályozása (például gig economy munkák jogi védelme), illetve akár új eszközök, mint például a munkahelyváltási támogatás vagy a feltétel nélküli alapjövedelem kísérleti bevezetése. A cél, hogy senki ne maradjon tartósan magára hagyva a strukturális változások közepette.

A mesterséges intelligencia és az automatizáció kettős arca tehát abban rejlik, hogy egyszerre hordoz magában veszélyt a hagyományos szakmákra és ígéretet a gazdasági növekedés felgyorsítására. Magyarországon  a munkahelyek negyedét-ötödét fenyegeti a technológia térnyerése a következő két évtizedben, különösen az ipar, az építőipar, a szállítmányozás, valamint bizonyos irodai munkakörök terén.

Ugyanakkor az automatizáció nem feltétlenül jár tömeges munkanélküliséggel: a múlt és a jelen trendjei is azt mutatják, hogy az új technológiák új munkaköröket, iparágakat teremtenek, és a humán munka szerepe inkább áttolódik más feladatokra, semmint teljesen megszűnik. A kulcskérdés az, hogy a társadalom és a gazdaság milyen gyorsan tud alkalmazkodni. A gazdasági döntéshozók felelőssége, hogy előrelátó politikákkal és beruházásokkal segítsék ezt az alkalmazkodást, legyen szó oktatásról, átképzésről, innováció-ösztönzésről vagy szociális védelemről. Az MI forradalma már zajlik, és megfelelő irányítással biztosítható, hogy a gazdaság egésze profitáljon belőle, miközben minimálisra csökkentjük az eltűnő szakmák nyomán fellépő társadalmi hátrányokat.

Kapcsolódó