Az egyik legrégebbi tőzsdei bölcsességek közé tartozik az úgynevezett Halloween Indikátor, avagy a „Sell In May” jelenség. E szerint a  tőzsdéken ciklikusság figyelhető meg, a nyári hónapokban, májustól október végéig jobban teljesítenek a részvények, mint a téli hónapokban. Emiatt, ha valaki tartósan jól akar járni, akkor május elején eladja részvényeit és nem is néz a tőzsde felé pénzével, amíg el nem jön november vége.

A vélekedés nem újkeletű, a Financial Times már 1935-ban is úgy hivatkozott az "Adj el májusban és menj el" mondásra, mint régi tőzsdei bölcsességre.

Kapcsolódó

De egy másik újságcikk - amelyben egy 88 éves brókerrel készítettek interjút - is utal arra, hogy az interjúalany szerint az "Adj el májusban" már 1934-ben jól ismert szlogen volt a Wall Streeten. Sokan pont emiatt a nyári szabadságolásokhoz és az emiatt csökkenő tőzsdei forgalomhoz kötik a mondás gyökerét.

Úgy vélik, azokból az időkből származhatnak, amikor a londoni brókerek és befektetők inkább valami hűvösebb tengerparti nyaralóhelyen töltötték a nyári napokat, a helyett, hogy kereskedtek volna.

A mondás érvényességét számos alkalommal és piacon letesztelték már. A különböző tanulmányok szerzői a következő megállapításokat tették ezzel kapcsolatban:

  • Létezik a szezonalitás, valóban historikusan sokkal jobbak a hozamok a részvénypiacokon átlagban a téli hónapokban, mint a nyári hónapokban.
  • A szezonalitás sokkal jobban érezhető a fejlettebb országok tőzsdéin, mint a fejletlenebbeken.
  • A 70-es években volt talán a legerősebb.
  • Jó eséllyel az amerikai félidei választásoknak és az azt övező politikai bizonytalanságnak szerepe van a jelenségben.
  • Az ezredforduló után jóval gyengébb lett a hatás, azonban még mindig érezhető.

Utóbbi következtetésre Derek Horstmeyer a fairfaxi George Mason University professzora jutott a The Wall Street Journalban. Ő kollégáival különböző részvénytípusok hozamait és volatilitását vizsgálták az 1950-as évektől az ezredfordulóig, majd az ezredforduló utáni időszakra vonatkozóan. Ilyenek voltak az amerikai növekedési részvények, az amerikai értékpapírok, a nagy és kis kapitalizációjú amerikai részvények, valamint a nemzetközi részvények. 

Eredményeik szerint a szezonális hatást figyelembe vevő befektetők a múlt század második felében éves szinten 19,6 százalékos hozamot értek el, míg az egyszerű „meg és tartsd stratégia” hozama éves szinten 6,72 százalék volt átlagosan. Ráadásul alacsonyabb volatilitás mellett, a téli hónapok volatilitása ugyanis csak 12,44 százalék volt szemben a nyári 14,14 százalékkal.

A 2000 és 2023 között megmaradt ugyan a téli hónapok előnye, de most már tankönyvi módon a magasabb hozamhoz magasabb kockázat is járult. A szezonális stratégiát folytató befektetők 13,29 százalékos hozama állt szemben a „vedd meg és tartsd” stratégia 8,64 százalékával. A téli hónapok volatilitása átlagosan itt már 17,5 százalék volt a nyári hónapok 14,21 százalékával.

A 70-es években volt a legerősebb

A jelenségről megjelent tanulmányok közül talán az egyik legismertebb a Stock Traders Almanac szerzőinek nevéhez fűződik. Ők 2005-ben, 1950-ig visszamenőleg vizsgálták az indikátor működését: 54 év alatt tízezer befektetett dollár, ha csak a Dow Jones Ipari Átlagnak megfelelő kosarat vettük rajta november elsején, és eladtuk április 30-án minden évben, 483 060 dollárra hízott volna megállapításuk szerint. Ugyanakkor a május elsejei vétel és az október 31-i eladás ennyi idő alatt 328 dollárnyi veszteséget hozott volna a szerencsétlen, népi bölcsességgel szembemenő befektetőnek. A szerzők szerint a Halloween-hatás az 1970-es évektől erősödött fel, előtte az év két fele között statisztikailag nem volt eltérés az index teljesítményét tekintve.

A tanulmány szerzői szerint a szezonális hatás erősebb a fejlettebb részvénypiacokon, különösen az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és Nyugat-Európában, de létezik a feltörekvő piacokon is, míg sok kisebb tőzsdén, amelyik az úgynevezett "határpiacok" kategóriájába sorolhatók, kevésbé van jelen.

A szerzők egyébként arra gyanakodtak, hogy a szezonalitás elsősorban az Egyesült Államokban érvényes adószabályoknak, illetve az ehhez kapcsolódóan végrehajtott adóoptimalizációs tranzakcióknak tudható be. Úgy találták, a legerősebben az 1970-es években volt tapasztalható.

Teljesen más okot találtak

Néhány éve azonban egy teljesen új magyarázattal állt elő néhány szakértő. Ők az elnöki ciklusokat kombinálták a szezonalitással. A Dow Jones Industrial Average index hozamait vizsgálták egészen 1896-ig visszamenőleg. 

Az jött ki, hogy a félidei választások éveiben a nyári hónapokban 10,4 százalék volt az index hozama átlagosan, míg a téli hónapokban csak 0,8 százalék. A másik három évben viszont a két hozam között statisztikailag nem volt jelentős a különbség, a jobbik félév 3,6, a rosszabbik átlagosan 2,6 százalékot produkált. 

Ez azt is jelenti, hogyha a félidei választások éveit kihagyták volna a korábbi tanulmányokból, akkor senkinek eszébe sem jutott volna azon lamentálni, létezik-e a Halloween jelenség a tőzsdéken, illetve ennek mi lehet az oka.

A tanulmány szerzői egyébként úgy találták, hogy a szezonális jelenségnek oka az időközi választásokat megelőző hatalmas bizonytalanság. Amikor ez a bizonytalanság eloszlik a kockázatok csökkennek és a részvénypiac jobban tud teljesíteni.

Tájékoztatás

A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.
Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani, melyre a jelen oldal nem vállalkozik és nem is alkalmas. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadóval!