A képviselet leggyakoribb esete nem a távollévők alkalmi vagy rendszeres helyettesítése, hanem a jogi személyek (továbbá a jogi személyiség nélküli társaságok: kkt.-k és bt.-k) képviselő útján történő eljárása: ezek ugyanis fogalmilag csak képviselőjük útján képesek nyilatkozatokat tenni és elfogadni és azok által jogokat és kötelezettségeket szerezni. Ez az úgynevezett szervezeti képviselet, amely a cég alapítóinak, illetve tulajdonosainak az alapító okiratban kifejezett akaratnyilvánításával keletkezik. A szervezeti képviselet módjának - ez gyakorlatilag a cégjegyzést jelenti - legfontosabb szabályait a társasági törvény tartalmazza. Többnyire csak a cégszerűen megtett nyilatkozat jogosítja, illetve kötelezi a céget, noha e szabály alól vannak kivételek, hiszen szerződések ezrei köttetnek nemcsak írásban, hanem szóban, sőt ráutaló magatartással is. Képviselet alapulhat még hatósági határozaton is. Ennek a gazdasági életben talán legfontosabb eseteit a csődtörvény szabályozza, amelynek alapján adott esetben (például felszámolás során) a társaság, illetve az alapítói akaratából rendelt szervezeti képviselők helyett a hatóság által rendelt személy tehet csak érvényes nyilatkozatot. A meghatalmazás - a képviseltnek a képviselőt felhatalmazó nyilatkozata, akaratnyilvánítása - mögött valamilyen szerződést lehet feltételezni, ez pedig az esetek többségében megbízási szerződés. Fontos azt rögzíteni, hogy megbízások teljesítése gyakran, de nem szükségszerűen jár képviselettel, ezért is érdemes a két jogi kategóriát - a meghatalmazást mint egyoldalú nyilatkozatot, illetve a megbízást mint szerződést - egymástól világosan megkülönböztetni. A Ptk. igen egyszerűen és plasztikusan fogalmaz: a képviselő nyilatkozata által közvetlenül a képviselt szerez jogot és válik kötelezetté. Azok az esetek az izgalmasak, ahol a képviseltet meglepetésként éri a képviselő által szerzett jog, de főleg a vállalt kötelezettség mibenléte és/vagy terjedelme. Hasonló konfliktusra vezet, ha egy cég képviselőjének sikerül a cég tulajdonosait meglepnie valamilyen, a cég nevében vállalt kötelezettséggel. Ha eltérés van a képviselő felhatalmazásának értelmezését tekintve a képviselő és a képviselt között, és a képviselő valójában mást, olyan valamit vállalt, amire a képviselt nem akarta felhatalmazni, álképviseletről beszélünk. Álképviselet az is, ha valaki úgy jár el más nevében, hogy okkal vagy ok nélkül képviselőnek hiszi magát, pedig nincs érvényes felhatalmazása, például mert megszűnt vagy korlátozták. Ilyenkor a jognak a harmadik személyek érdekét, elvontan fogalmazva „a forgalom biztonságát” szem előtt tartva kell korrekt és méltányos megoldást adnia. Tegyük fel, hogy adott esetben az álképviselőnek minden alapja megvolt feltételezni, hogy egy adott ügyletre képviseleti felhatalmazása van, és ebben a tudatban kötött valaki helyett és nevében ügyletet. Minthogy a példában az álképviselő jóhiszemű volt, neki bántódása, kára, fizetnivalója nem keletkezhet, de az ügylet másik résztvevőjét (aki a képviselthez és a képviselőhöz képest harmadik személy) sem szabad, hogy kár vagy veszteség érje. Ezért a jog a kockázatot a képviseltre telepíti: neki kell viselnie az akarathibából (abból, hogy a helyette és nevében megtett nyilatkozat az adott esetben nem felelt meg az ő mint képviselt akaratának) eredő kárt. Ha viszont a képviselő rosszhiszemű, mert tudja vagy tudnia kellene, hogy felhatalmazás hiányában vagy azt túllépve (ez utóbbira elég gyakran van példa) kötelezi el a képviseltet, mint rosszhiszemű álképviselő tartozik a harmadik személy szerződő partnert abba a helyzetbe hozni, mint ha az általa képviselt az ő (a képviselő) nyilatkozata szerint akart volna szerződési kötelezettséget vállalni. Tipikus, hogy az álképviselő a képviselt cég alkalmazottja, de önálló szerződéskötési joggal egyáltalán nem vagy csak korlátozottan rendelkezik, és felhatalmazását túllépve vállal munkáltatója nevében kötelezettséget. Ilyenkor, minthogy a Ptk. szerint a munkáltató felel az alkalmazottja által okozott kárért, a képviselt vagy utólag jóváhagyja az álképviselője nyilatkozatát, és ezzel azt érvényessé teszi, vagy kártérítési kötelezettsége folytán áll helyt az álképviselő által a terhére vállalt (nem kívánt) kötelezettségért. Noha egy cég általában nem teheti vitássá egy szerződési kötelezettségét azon az alapon, hogy az írásbeli kötelezettségvállalás aláírása nem cégszerűen történt (mert például két aláíró helyett csak egy, vagy olyan személy írt alá, aki a cégbíróságnak bejelentett aláírók közt nem szerepel), a cégek partnereit is komoly körültekintési kötelezettség terheli. Elvárható, hogy meggyőződjenek arról, hogy személy szerint ki vállalt velük szemben kötelezettséget: követeljék meg, hogy a partner cégaláírója legyen név szerint azonosítva a szerződésben, továbbá hogy ellenőrizzék, vajon az aláíróként megnevezett személynek van-e cégjegyzési jogosultsága. (NAPI)