Az eht-vel kapcsolatos várakozások döntő többsége a távközlés liberalizációját illeti: ettől sokan csodát remélnek, azt, hogy minden olcsóbb lesz. Látványos változás a fix hálózatokból a mobiltelefonra irányuló hívások terén volt várható – és maradt el –, amely azonban aligha csökkentette volna jelentősen a telefonálási költségeinket, hiszen a hívásoknak csak viszonylag kis hányada bonyolódik a két rendszer közt. Az ilyen hívások hatósági árassá tétele egyébként az utolsó (vagy az utolsó utáni) pillanatban került be a törvénybe; a bevezetésére eddig nem volt elég idő, és könnyen lehet, hogy a törvény más előírásai esetében sem lehet tartani az azokra megszabott határidőket. (Erre egyébként az érintett cégek is figyelmeztettek a törvény előkészítése során.) A fix vezetékes hívások tarifájának megállapításával kapcsolatban két két változásnak kellett volna megtörténnie egy időben, rohamléptekkel. Egyrészt a hívások árának (illetve a tarifa eddig szabadon megállapítható, de súlyában valóban jelentős összetevőjének) meghatározása átkerül a vezetékes szolgáltatókhoz, másrészt ez által a hívás besorolódott a vezetékes hívások közé – így hatósági árassá vált és a hatósági árak kialakításának játékszabályai vonatkoznak rá. Az első módosítással még csak a mobilcégek nem értettek egyet, a másodikkal már a Matáv sem. A GSM-cégek a versenyt féltették, a Matáv szerint pedig nem a liberalizációt segítő lépés, ha egy eddig piaci alapon kialakult ár hatóságivá válik. Az ellenkezés dacára a törvénybe belekerült ez a passzus, de ettől még egyáltalán nem vehető biztosra, hogy jelentősen olcsóbb lesz egy ilyen hívás, mint volt eddig, másrészt ha olcsóbb is lesz, a különbség aligha fog döntő változást hozni a telefonálási szokásokban. Azt is dőreség lenne várni, hogy jövő év elején a távközlés liberalizációja következtében már minden Matáv-, Vivendi-, vagy a HTCC-előfizető ajtaján ott dörömbölnek majd az új szolgáltatók, hogy felajánlják a jelenleginél olcsóbb telefonálás lehetőségét. Vélhetően több szolgáltató is jelentkezik majd új távhívási, nemzetközi hívási ajánlatokkal és bizonyára lesznek a helyi hívásban is új lehetőségek, de kezdetben aligha ez utóbbiak szórólapjaival lesznek tele a postaládák. Erre már csak azért sem érdemes számítani, mert a helyi hívások piaca részben csak a jövő év tavaszán, illetve őszén nyílik meg az új szolgáltatók előtt, ám a Matáv akkor is csak bizonyos feltételek mellett be ezekre a helyekre – az egyébként majd mindenki által üdvözölt aszimmetrikus szabályozás miatt – a Matáv-területeken való megjelenés szándékát pedig eddig határozottan csak a Vivendi deklarálta. A mobilpiacon jelentős változásra nem lehet számítani, a vezetékes piacon pedig az eddigiek alapján kezdetben alighanem csak a nagyfogyasztók számíthatnak érdemi változásokra, hiszen másra kezdetben aligha lesz lehetőség a még hátralévő jogalkotás és a cégek hozzáállásának legpozitívabb alakulása esetén sem. Persze ez sem kevés, csak kérdés, hogy nem nagyobb-e már ma is az elvárás. Az üzleti szférában, ahol a vezetékes forgalom nagyobb része zajlik a mai és az esetleges új alternatív szolgáltatók nyilván minden követ megmozgatnak, de első körben itt is inkább a nagyobb (forgalmuk miatt vonzóbb) cégek számíthatnak új ajánlatokra. Az adatátvitelben, a privát hálózatok építésében a mai alternatív cégek már eddig is számos sikert arattak, és ahol eddig megfeleltek, ott nyilván a beszédcélú hívások területén is jók az esélyeik. Ők tényleg számukra új piacokra léphetnek, és ha az üzleti szférában megerősödnek, akkor a későbbiek során akár az egyéni előfizetőket is megcélozhatják, valóban komoly kihívást jelentve a mai szolgáltatók számára. A külföldi és távolsági hívások talán már a liberalizáció kezdetén olcsóbbá válnak, de ez viszonylag kevés felhasználót érint. Idővel pedig a magyarországi jövedelmek megközelítik majd a nyugati szintet, és akkor a már ma is azt közelítő távközlési tarifák úgyis relatíve alacsonyabbak lesznek. Az eht megszületése a pesszimista felhangok ellenére miden bizonnyal hozzájárul majd a verseny erősödéséhez és nyilván tényleg előnyös lesz a felhasználók számára is. A kábeltelevíziós szolgáltatók megjelenhetnek a telefonpiacon – és ők már ott vannak a lakásokban, még ha jelenleg többnyire nem is a kellő technológiával. A kábelesek elvben komoly ellenfelei, vetélytársai lehetnek a vezetékes szolgáltatóknak és bekapcsolódhatnak az internetüzletbe is. A vonal díjának megosztása a távközlési és az internetszolgáltató közt csak akkor javít a felhasználó helyzetén, ha a szolgáltatás két szereplőjének együttes díja kisebb lesz, mint eddig a telefontársaságé volt. Ellenkező esetben ugyanis a közember számára édes mindegy, hogy a vezetékes szolgáltató mennyit utal át az internetszolgáltatónak a különben szintén hatósági áras tarifából. Az eht mindennek ellenére már létével jelentős előrelépés, és ha jól sikerülnek a kiegészítő rendeletek, akkor valóban könnyű lehet a szolgáltatók számára a piacra lépés, a felhasználók pedig hosszabb-rövidebb idő elteltével valóban válogathatnak majd a szolgáltatók között. Az új szolgáltatók megjelenése, illetve a jelenlegi alternatívok megerősödése – már amennyiben ezt a nemzetközi távközlési helyzet nem hiúsítja meg – a verseny élénküléséhez (illetve egyes területeken beindulásához) vezet majd és ez mindenképpen előnyös lesz. Az eht 2001 júniusában megszületett, ahhoz azonban, hogy felcseperedjen, ősszel napvilágot kell látniuk a végrehajtási rendeleteknek és ezek hatására 2002-ben már minden bizonnyal jelentős változások kezdődnek a magyar távközlésben, csodát várni azonban nem érdemes. Márton György