Az EU regionális politikája és támogatási rendszere* Az európai regionális politika célja az egyes országok és régiók között fennálló fejlettségbeli különbségek mérséklése és a kevésbé fejlett térségek felzárkózásának elősegítése. Ezek a különbségek részben természeti, részben társadalmi és gazdasági okokra vezethetők vissza. Más a területek földrajzi elhelyezkedése, különböznek a természeti erőforrásaik, a gazdasági szerkezetük, eltérő a foglalkoztatottság és az egy főre jutó jövedelem mértéke. Az Európai Unió elsősorban többéves fejlesztési programok társfinanszírozásával gyakorol érezhető hatást a régiók versenyképességére és a lakosság életkörülményeire. A programok négy Strukturális Alapból kaphatnak támogatást: az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) az infrastruktúrafejlesztő és a munkahelyteremtő beruházások esetében, az Európai Szociális Alapból (ESZA) a szakképzés terén, az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alapból (EMOGA) a mezőgazdasági beruházások és vidékfejlesztés esetén, illetve a Halászati Pénzügyi Orientációs Eszközökből (HOPE) a halászati projektek esetén. A gazdasági és társadalmi kohézió céljainak megvalósítására jelentős pénzügyi forrás áll rendelkezésre, hiszen a közösségi költségvetés egyharmadát e célra fordítják. A megítélt támogatások nagyságában jelentős szerepe van az ország méretének, lakosságszámának és fejlettségi szintjének. A 2000–2006-os költségvetési időszakban három célkitűzés keretében számíthattak támogatásra a jogosult régiók: Az első célkitűzés a fejlődésben elmaradott régiók fejlődésének és strukturális átalakulásának elősegítésére irányul. A második célkitűzés a strukturális problémákkal küzdő területek gazdasági és társadalmi átalakulásának támogatását szolgálja. A harmadik célkitűzés alapján a tagországokat oktatási, szakképzési és foglalkoztatási rendszereik modernizálásában és adaptációjában segítik. A Közösség számos olyan probléma megoldásában vesz részt a Strukturális Alapok felhasználásával, melyek több országot érintenek, és a Közösség számára kiemelkedő fontossággal bírnak. Ezen feladatok megoldására hozták létre a fenti célkitűzések kiegészítésére a közösségi kezdeményezésű programokat. A programok célja, hogy valamilyen kritikusnak ítélt problémára felhívja a figyelmet, azaz hogy a tagállamok szándékát pályázattal erre terelje. További célja, hogy a Bizottság a hasonló problémákkal küszködő régiókat azonos eszközökkel támogassa. A közösségi kezdeményezések fő célja a specifikus területekhez tartozó úttörő jellegű, innovatív megközelítések támogatása. A jelenlegi programozási időszakban négy közösségi kezdeményezés működik: Az INTERREG a határon átnyúló, transznacionális és interregionális együttműködést támogatja, a LEADER program célja a vidéki vagy agrártérségek fejlődése, az EQUAL program a munkaerőpiacon tapasztalható hátrányos megkülönböztetés és egyenlőtlenség leküzdésében segít, míg az URBAN II kezdeményezés a válságban lévő városi területeknek nyújt segítséget. A Strukturális Alapok mellett az 1993-ban megjelent Kohéziós Alap keretében nyújtott támogatások is a regionális politikát szolgálják. A Kohéziós Alap támogatásai a környezetvédelemmel kapcsolatos és a transzeurópai közlekedési hálózattal összefüggő infrastrukturális beruházások megvalósítására használhatók fel. A Kohéziós Alap nem tartozik a Strukturális Alapok közé, különálló szabályozás vonatkozik rá, és nem régiókat (mint a Strukturális Alapok), hanem országokat támogat. Az Alapból csak azok a tagállamok támogathatóak, amelyeknek az egy lakosra jutó GNP-je kevesebb, mint a közösségi átlag 90%-a. A Kohéziós Alapból jelenleg az újonnan csatlakozott 10 ország és három régi tagállam (Spanyolország, Görögország és Portugália) részesül. Írország 2004. január elseje óta nem jogosult támogatások lehívására ebből az alapból. A Kohéziós Alapból és a Strukturális Alapokból elnyerhető pénzek önmagukban csak a lehetőséget teremtik meg, nagyok sok összetevő szükséges ahhoz, hogy ezek segítségével projektek valósuljanak meg – mondja Nádasi Tamás, az Aquaprofit Zrt. elnöke. Mindenekelőtt szükség van egy életképes projektötletre, melyet megfelelő módon elő kell készíteni, hiszen az Unió nem ötletekre, hanem kidolgozott, koncepciókkal, tanulmányokkal, tervekkel, engedélyekkel stb. alátámasztott projektekhez nyújt támogatást. A pályázóknak rendelkezniük kell a szükséges saját forrásokkal, az előkészítési költségek egy-egy nagyobb projekt esetében akár a több tíz millió forintot is meghaladhatják. A legtöbb pályázat esetében önerő biztosítása is szükséges, arról nem is beszélve, hogy a pályázati rendszer alapvetően utófinanszírozású. Nem utolsósorban az adott projektnek illeszkednie kell valamely pályázati kiírás célkitűzéséhez – teszi hozzá Nádasi Tamás. Nemzeti Fejlesztési Terv, pályázati mérleg 2004–2006 A Nemzeti Fejlesztési Terv (továbbiakban: NFT) európai uniós csatlakozásunk egyik legfontosabb dokumentuma, hiszen ennek a kidolgozása volt a feltétele annak, hogy Magyarország 2004 és 2006 között fejlesztésekre fordíthassa azt a mintegy 1500 milliárd forint értékű forrást, melyet az uniós támogatás a kormányzati társfinanszírozással és a szükséges önrésszel együttesen jelent. (NFT-t minden olyan tagállamnak készítenie kell, amelynek az egy főre jutó GDP-je az EU-átlag 75%-a alatt van.) Az NFT és azon belül is az Operatív Programok (továbbiakban: OP) határozzák meg, hogy az egyes célokhoz milyen konkrét támogatás tartozik és azokat milyen célokra vehetik igénybe a pályázók. Az OP-ken belül prioritások, intézkedések, azon belül pedig konkrét pályázatok jelentik a támogatást. Az öt Operatív Programban mintegy 688 milliárd forint áll a pályázók rendelkezésére, amelyből 2006 júniusának elejére valamivel több mint 200 milliárd forintot fizettek ki a nyertes pályázóknak. A környező, hazánkkal egyszerre csatlakozó országok különböző prioritásokra szánt kiadási arányait vizsgálva képet kapunk arról, hogy melyik ország mit tart fontosabbnak, mire van inkább szüksége, ez egyben az országok fejlettségi szintjét is jelzi. Szlovénia például infrastruktúrafejlesztés helyett a vállalkozások versenyképességére költ többet. Bár „nominálisan” elfogyott az I. NFT teljes kerete, van még megpályázható uniós forrás a rendszerben, mivel a jogszabályok a rendelkezésre álló keretet 5-10 százalékkal meghaladó kötelezettségvállalást tesznek lehetővé. Ennek több oka van: egyrészt vannak pályázók, akik megváltozott körülményeik miatt visszamondják a már megnyert támogatásokat, és olyan is előfordul, hogy a nyertes pályázók a megítélt támogatásnál kevesebb pénzt használnak fel projektjükhöz. Harmadsorban pedig a gyengébb forintárfolyam is bizonyos többletforrásként jelentkezik a pályázati rendszerben. Az 5 Operatív Program keretében több mint félszáz pályázati felhívás jelent meg, ezek többsége mára már lezárult a pénzügyi keretek kimerülése miatt – tájékoztat Musits Róbert, az Aquaprofit Zrt. Pályázati Tanácsadásért felelős üzletágának igazgatója. Elmondható, hogy mindegyik OP-ban voltak kiemelkedő népszerűségnek örvendő pályázatok. Ide lehet sorolni a KKV-k technológiai korszerűsítését támogató GVOP pályázatot, az AVOP keretében megjelent, falufejlesztésekkel és felújításokkal foglalkozó kiírást. Nagy volt az érdeklődés a szennyvízkezelést és -tisztítást segítő pályázati ablak iránt (KIOP) is, csakúgy, mint a „ROP-os” városi területek rehabilitációjához támogatást nyújtó pályázatra. Néhány héttel ezelőtt került felfüggesztésre a HEFOP „vállalkozói készségek és a munkavállalók alkalmazkodóképességének fejlesztését célzó képzések támogatását” segítő kiírás. A nagyszámú pályázati igény mellett megemlítendő, hogy a pályázatok jelentős része formai vagy tartalmi okokból elutasításra kerül. Fontos, hogy a benyújtott pályázat megfelelően kidolgozott legyen. Sok ígéretes projekt megvalósítása bukik el vagy szenved késedelmet azért, mert nem megfelelő szakértelemmel kerülnek a projektek előkészítésre, illetve a pályázatok összeállításra. A potenciális pályázók között sajnos még mindig él a „pályázathoz projektet” szemlélet, melyen mindenképpen változtatni szükséges a jövőben, hogy az ország a rendelkezésére álló pénzügyi kereteket minél hatékonyabban felhasználhassa – világít rá Musits Róbert. Ugyanakkor a „pályázatkezelői rendszer” egyes elemei is átalakításra szorulnak. Sok pályázót riaszt el például az, hogy a pályázat benyújtásától számítva hosszú idő telik el a támogatási szerződés megkötéséig. Azért is fontos, hogy mind a pályázói, mind a pályázatkezelői oldal olajozottan működjön, mert Magyarország a következő 7 évben az eddig rendelkezésre álló uniós támogatások többszöröséhez juthat hozzá, melyet jól szemléltet az „Uniós fejlesztési források” grafikon. Ezeket a pénzösszegeket kiegészíti a hazai társfinanszírozás és a pályázók önereje. A Közép-magyarországi régió teljesítménye a 2004–2006-os programozási periódusban A csatlakozás óta 35 ezer magyar vállalkozás, önkormányzat és civil szervezet nyújtott be pályázatot az Operatív Programok valamelyikére, és közülük június elejéig több mint 16 ezer járt sikerrel. Az elnyert támogatások tekintetében a Közép-magyarországi régió teljesített a legjobban: Budapesten és Pest megyében eddig több mint 270 milliárd forint támogatást nyertek az operatív programok pályázatain. A következő grafikon a régióknak juttatott, megítélt támogatások megoszlását mutatja: A Közép-magyarországi régiónak jutó források a következőképpen oszlottak meg az egyes operatív programok között: A régió fejlesztési forrásai a 2007–2013-as időszakra vonatkozóan A következő pénzügyi ciklusban a Magyarország rendelkezésére álló európai uniós forrás a hazai társfinanszírozással együtt várhatóan eléri a 12 000 milliárd forintot. Az Európai Tanács 2005. decemberi döntése értelmében Magyarország a Strukturális Alapokból 22,66 milliárd euró (6345 milliárd forint ) támogatásban részesülhet a 2007–2013-as időszakban. A Strukturális Alapok forrásait az Európai Mezőgazdasági Alap és az Európai Halászati Alap egészítik ki, amelyekből az ország évente mintegy 120 milliárd forint felhasználására lesz jogosult. Ezek vonatkozásában régiós felosztás nem készül, így a Közép-magyarországi régióra jutó források nagyságrendje csak jelentős bizonytalanságok mellett lenne becsülhető. A Strukturális Alapok tekintetében pontosabb becslés végezhető. A Közép-magyarországi régió számára 2007–2013 között mintegy 521 milliárd forint (1,86 milliárd euró) fejlesztési forrás lesz lehívható. Ez az összeg az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és az Európai Szociális Alap (ESZA) együttes nagysága. Ehhez társul a hazai társfinanszírozás, illetve az egyes pályázatokhoz szükséges önrész forrásai. A Strukturális Alapok forrásain kívül még számos egyéb uniós forrás (Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap, Kutatás-Fejlesztési és Demonstrációs Keretprogram stb.) is létezik, amelyekért a régió szereplői is versenybe szállhatnak. A Strukturális Alapokból származó régiós források éves becsült értékeit az „ERFA és ESZA források” grafikonon mutatjuk be. Jól látható, hogy a projektgazdáknak az első 2-3 évben kell a források jelentős részét lekötniük projektekkel, ugyanis a támogatások idővel jelentősen csökkennek. A projekt-előkészítés sürgősségét támasztja alá, hogy az adott évben le nem kötött források a régió számára elvesznek, a következő évekre nem vihetőek át, illetve hogy az ún. n+2-es (első három évben n+3-as) szabály értelmében az adott fejlesztésnek kettő (eleinte három) éven belül le kell zárulnia. A régió saját operatívprogram-tervezetében öt prioritást neveztek meg, amelyek keretében 2007-től meghirdetésre kerülnek a pályázati felhívások. Az alábbi ábra az egyes prioritásokhoz rendelt Strukturális Alapok-forrást mutatja, százalékos megoszlásban. (A Minőségi élet és a Közlekedés prioritások a Kohéziós Alapból is részesülnek majd.) Idén májusban az Eurostat közzétette egy elemzését (2003-as adatok), melyben az Európai Unió régióinak fejlettségi szintjét hasonlították össze, a vásárlóerő-paritáson mért, egy főre jutó GDP alapján – ismerteti Udud Péter, az Aquaprofit Zrt. vezérigazgatója. Az EU régióinak fejlettségi rangsorában Közép-Magyarország a középmezőny második felében található, az egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson mért GDP a huszonötök átlagos egy főre jutó GDP-jének 95%-a. 2001-ben ez 89% volt, tehát a régió jóval nagyobb gazdasági növekedést mutat, mint az uniós átlag. Mivel a Központi régió egy főre jutó GDP-je meghaladja az uniós átlag 75%-át, ezért 2007-től a régió a hátrányos helyzetű térségeknek szánt forrásokból nem részesülhet, Magyarországon egyedüliként kevésbé hátrányos helyzetűnek minősülve a második célkitűzés keretei között jut majd forrásokhoz.