Húsvét hétfőjén zárult Salzburgban a huszonkilencedik eladásos antikvitáskiállítás az egykori hercegérseki rezidencián, amelyre a tavalyi 14 ezer látogatónál is jóval többet vártak. A műkereskedelmi árak sem csökkentek időközben: a legdrágább műtárgy egy Guarneri del Gesu hegedű volt 1741-ből, 5,5 millió euróért kínálták a bécsi Machold Rare Violins standján. A helybéli Salis & Vertes büszkesége Picasso 1969-es olajképe volt - egy pipázó férfi portréja -, amelyet másfél millióra tartottak. A fővárosi D&S Antiques 900 ezer eurót kért a rendkívül keresett osztrák parasztéletfestő, Albin Egger Lienz 1920-as Ebédjéért, a fő profilját jelentő régi órák műfajában a győri Hitzlberger Ferenc faliingája 50 ezer eurót kóstált. Klostermühléből a Lötz Witwe-féle irizált üvegedények nálunk is gyakran előfordulnak galériákban vagy aukciókon: az ilyesmire specializálódott Michael Kovacek bécsi üveggalériája egy 1915-ös levélmintás darabot 12 ezer euróért árult standján, az aacheni Schürenberg Kunsthandelnél viszont egy 1900 körüli váza csak 5600 eurót kóstált. (Az osztrák és a német műkereskedők árbéli eltéréseit sokak szerint az magyarázza, hogy a németek mostanában spórolósabbak déli szomszédaiknál.) A Wiener Werkstätte százéves jubileuma alkalmából erősen felszöktek az árak, amint azt a bécsi „bel etage” kínálata is mutatta. Hoffmann 1919-es ezüst dísztálja 33 000 euró, 1910 körüli női aranygyűrűje 20 ezer euró. A vegyes műtárgyak területeire térve, a bécsi Patrick Kovács rézzel kivert tölgyfából kínált elefántormány-lábú asztalkát az 1900-as évekből 9500 euróért, míg egy Lorenzl tervei szerint készült bronz kisplasztikáért 4800 eurót vártak.