A Magyar Nemzeti Bank (MNB) friss statisztikai mérlege első ránézésre visszafogott mozgásokat mutat: a teljes mérlegfőösszeg a júniusi 27 091,7 milliárd forintról 26 822 milliárd forintra csökkent, ami 269,7 milliárdos mérséklődésnek felel meg. A számok mögött azonban élénk folyamatok zajlanak – a külföldi követelések bővülnek, a belföldi eszközök szerkezete alakul, a forrásoldalon pedig erőteljes átrendeződés figyelhető meg. És mindeközben a készpénzállomány, amely már eddig is rekordon volt, újabb csúcsot döntött.

A forgalomban lévő készpénz – vagyis a lakosság és a vállalkozások kezében lévő bankjegy és érme – hó végén elérte a 9 263,2 milliárd forintot. Ez 44,6 milliárdos havi növekedés, és az átlagos állomány (9 224,2 milliárd) is 14,6 milliárddal emelkedett az előző hónaphoz képest.

Ez a szám már nem egyszeri kilengés, hanem hosszú távú trend része. A készpénzállomány évek óta tartósan nő Magyarországon, és bár a digitális fizetési megoldások elterjedése folyamatos, a készpénz iránti keresletet sem a kártyás tranzakciók növekedése, sem a mobilfizetés térnyerése nem tudta érdemben visszaszorítani.

A forgalomban lévő bankjegyek és érmék mennyisége történelmi magasságban van, és minden jel arra utal, hogy a magyar gazdaság pénzforgalmi kultúrájában a készpénz még hosszú ideig meghatározó szereplő marad. Bár érdemes kiemelni, hogy korábbi jegybanki statisztikákból egyértelműen láthatjuk, hogy a készpénzfelvételek száma folyamatosan csökken, az embereknek erre egyre kevésbé van igénye.

Felesleges extra teher a költségvetésnek

Ráadásul arról sem szabad megfeledkezni, hogy több száz milliárd forintos társadalmi költsége van a készpénz-rendszer működtetésének. A Hitelintézeti Szemle korábbi tanulmányából kiderül, hogy 6 évvel ezelőtt 832 milliárd forint volt a fizetési forgalom társadalmi költsége, ami az akkori 9,75 milliós lakosságszámmal kalkulálva fejenként valamivel több mint 85 ezer forintos költséget jelent. Ez az elektronikus fizetéseknél sokkal alacsonyabb.

Kapcsolódó

A nyári hónapokban egyébként a készpénzkereslet hagyományosan erősödik. A turizmus – különösen a vidéki szálláshelyek, piacok és kisebb vendéglátóhelyek – jellemzően készpénzt preferál. Ráadásul a magyar háztartások jelentős része továbbra is „biztonsági tartalékként” tekint a készpénzre, amelyet akár otthon is szívesen tartanak.

Az mit sem segít a lakosság elektronikus fizetési megoldásokra való átszoktatásában, hogy a kormány alkotmányos joggá teszi a készpénz használatát, valamint ahogy emlékezhetünk 2 évvel ezelőttről, maga a miniszterelnök és a külgazdasági- és külügyminiszter is elmondta, a készpénzre esküsznek.

Emellett pedig ATM-ek telepítésére is kényszerítik a bankokat olyan kistelepüléseken is, ahol feltételezhetően a lakosság zöme nem is rendelkezik bankszámlával, így nemcsak, hogy temérdek felesleges kiadást rónak a pénzintézetekre, tulajdonképpen indokolatlan is az intézkedés. Arról, hogy pontosan mennyibe kerül ezeknek az automatáknak a működtetése, részletesen írtunk korábbi cikkünkben.

A nemzetközi tranzakciók lenyomatai

A külföldi követelések hó végi állománya júliusban 81,7 milliárd forinttal, 19 590,2 milliárdra nőtt. A havi átlag még látványosabb képet ad: 263,6 milliárdos emelkedés, 19 216,2 milliárdos szint mellett. A növekedés mögött több tényező áll. Az egyik legfontosabb a június végén megvalósult, amerikai dollárban denominált államkötvény-kibocsátás hatása, amely júliusra is áthúzódott. Ezt egészítette ki az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) hónap végi, kínai jüanban (renminbiben) denominált kötvénykibocsátása.

Ezeket a pozitív hatásokat ugyanakkor részben ellensúlyozta a forint átlagárfolyamának erősödése, amely a devizában nyilvántartott követelések forintértékét mérsékelte. További csökkentő tényező volt a külföldi repókötelezettségek állományának mérséklődése. A hó végi szint növekedésében szerepet játszott még az eurolikviditást nyújtó swapok állományának csökkenése és a hazai bankok devizabetét-elhelyezése az MNB-nél.

Zsugorodó állomány, változó hangsúlyok

Miközben a külföldi eszközök bővültek, az „egyéb eszközök” kategóriája 351,4 milliárddal csökkent, 7 231,7 milliárdra. A hitelintézeteknek nyújtott refinanszírozási hitelek és egyéb kölcsönök egyaránt mérséklődtek, utóbbiaknál különösen jelentős, 277,7 milliárdos csökkenés történt.

Ez részben azzal magyarázható, hogy 2020-ban, a pandémia idején nyújtott, ötéves futamidejű nagy összegű hitelek egy része júliusban lejárt.

Kötvénykibocsátási lendület, apadó banki betétek

A forrásoldali adatok szerint a legnagyobb növekedést az MNB által kibocsátott kötvények mutatták: az állomány 663,2 milliárddal emelkedett, elérve a 3 161 milliárd forintot. A központi kormányzat betétállománya is erőteljesen nőtt: 812,3 milliárdos bővüléssel 3 527,4 milliárdra. Ez a pénzügyi mozgás összefügghet a költségvetési kifizetések és bevételek időzítésével, illetve a deviza- és forintbevételek kezelésével.

Ezzel párhuzamosan a hitelintézetek betétállománya 580,4 milliárddal csökkent, a legnagyobb visszaesést a folyószámlabetétek szenvedték el. A külföldi kötelezettségek szintén jelentősen, 1 368,9 milliárddal estek, ami a jegybank külső finanszírozási forrásainak visszafogását jelzi.

Túltartalékolt bankrendszer?

A hitelintézetek tartalékszámláinak átlagos egyenlege 8 523,3 milliárd forint volt júliusban, ami 4 330,5 milliárddal haladta meg a kötelező tartalékszintet. Ez extrém likviditásbőséget jelez, amelynek egy része készpénz formájában is jelen van a gazdaságban.

Ez a kettős jelenség – bőséges banki tartalék és növekvő készpénzállomány – azt mutatja, hogy a pénzügyi rendszerben jelenleg nincs forráshiány, a likviditás pedig nem kizárólag a bankközi szektorban, hanem a mindennapi forgalomban is intenzíven jelen van.

Júliusban a jegybanki alapkamat nem változott, a hónap végén 6,75 százalék volt. Az egynapos bankközi hitelek átlagos kamata (HUFONIA) a hónap során végig az alapkamat közelében mozgott, mindez arra utal, hogy a jegybank a jelenlegi makrogazdasági környezetben nem látott indokot az irányadó kamatszint módosítására.