Az elmúlt években az építőiparban tapasztalható áremelkedés messze meghaladta az országos infláció ütemét. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint 2021 és 2024 között mintegy 70 százalékkal nőttek az építőipari kivitelezési árak, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy három éve még 5 millió forintba kerülő felújítás ma már 8,5 millió forint körül mozoghat – ha nem több.

A drágulás mögött összetett okok állnak. Egyrészt az alapanyagárak az energiaválság és a szállítási, ellátási láncok zavarai miatt megugrottak – például a szigetelőanyagok, burkolatok és festékek ára is látványosan megemelkedett. Másrészt a kereslet is erősen túlfűtött volt a Covid utáni időszakban: sokan fogtak lakásfelújításba az otthon töltött hónapok után, miközben az állami támogatási programok – mint a felújítási támogatás vagy a csok – tovább pörgették a keresletet.

A hatalmas kereslet pedig hamar egy erősen korlátozott kapacitással rendelkező kínálattal találkozott 

– a szakmunkáshiány miatt sok helyen hónapokat kell várni egy-egy kőművesre vagy burkolóra, akik így természetesen könnyebben emelhetnek árat, sőt, szinte bármekkora árat mondhatnak, annyi munkájuk van, legfeljebb nem fogadják el az ajánlatukat.

Az áremelkedés tehát nemcsak az alapanyagokra vezethető vissza, hanem a szakmai kapacitások szűkössége is erősen felfelé hajtotta és hajtja a mai napig is a költségeket. Az építőiparban 2021 elején bruttó átlagkereset még nem érte el a 300 ezer forintot, ez ma már a 600 ezret súrolja – vagyis gyakorlatilag megduplázódott. Ez önmagában is kiemelkedő növekedés, de ha figyelembe vesszük, hogy sok szakmunkás zsebbe kapja a bér egy részét vagy projektalapon dolgozik, akkor még ennél is magasabb kereseti szintekkel lehet találkozni. Aki ma egy szakmával és némi gyakorlattal rendelkezik, könnyedén kereshet havi nettó 600-700 ezer forintot – és ez nem csak a főváros privilégiuma.

Az elmúlt években nem sok olyan ágazat volt, ahol nagyobb mértékben emelkedtek volna a munkabérek, mint az építőiparban, ahol 2021 óta 75 százalékkal nőttek a bruttó bérek – ennél gyorsabban csak a bányászatban, kőfejtésben (itt 80 százalékkal emelkedtek a keresetek), a szálláshely-szolgáltatásban, vendéglátásban (79 százalékkal), az oktatásban (89 százalékkal), valamint a humán-egészségügyi ellátásban (77 százalékkal) dolgozók bérei nőttek.

Munkaerőhiány és bérrobbanás

Az építőipari árak emelkedésének egyik legfontosabb mozgatórugója a szakemberhiány. Az elmúlt években a jól képzett kőművesek, burkolók vagy festők száma nemhogy nem nőtt, hanem több területen még csökkent is – részben a szakmából való kiöregedés, részben a külföldi munkavállalás miatt. Az itthon maradók így egyre jobb alkupozícióban vannak, amit az árakban és a bérekben is érezni lehet.

A bérek emelkedése természetesen közvetlenül beépül a munkadíjakba. A szakemberek ma már nem vállalják el ugyanazt a munkát ugyanannyiért, mint pár éve – főleg, hogy válogathatnak a megbízások között. Ráadásul a magasabb bérigény nem puszta mohóság: a szakiknak is többet kell fizetniük anyagra, üzemanyagra, szerszámra, sőt, sokszor még a saját alvállalkozóikra is.

Tényleg túl sok, vagy csak utolérte magát a piac?

Sok megrendelő számára ma már szinte elképzelhetetlen, hogy négyzetméterenként 10-12 ezer forintért burkoltasson, vagy hogy egy családi ház kőműves munkáira ne százezres napidíjat mondjanak. A kommentmezőkben is gyakori a panasz:

„Aranyat kérnek a kétkezi munkáért.”

De valóban aranyáron dolgoznak a szakik – vagy csak eddig volt irreálisan olcsó minden? Sokan úgy látják, hogy az építőipari szakmák most érkeztek meg oda, ahol valójában lenniük kellett volna, a kereslet-kínálat egyensúlya, az infláció, az állami támogatások, valamint a nyugati bérekhez igazodó elvárások együtt mozgatják felfelé az árakat. Egyszerűen arról van szó, hogy az iparág – évtizedes lemaradást ledolgozva – most kezdte el visszanyerni az értékét. 

Az az időszak, amikor minimálbérért, feketén dolgoztattak szakmunkásokat, úgy tűnik, végleg lezárult.

Persze ez nem vigasztalja azokat, akik most vágnának bele felújításba vagy építkezésbe. A költségvetések elszálltak, a határidők kitolódtak, és sokan érzik úgy, hogy szinte lehetetlen „jó ár-érték arányú” mestert találni. Mégis: a kérdés nem feltétlenül az, hogy túl drága-e ma a szakmunka – hanem az, hogy mennyire volt fenntarthatatlanul olcsó korábban.

Már 2021-ben nettó 600 ezerről szóltak a hírek

„A kivitelezői kapacitások már évek óta szűkösek, de az utóbbi időszakban gyakorlatilag robbanásszerű a kereslet a szakmunkások iránt” – fogalmazott az Indexnek korábban Tarsoly József, a Wienerberger magyarországi ügyvezetője. Tapasztalatai szerint nemcsak a lakossági felújítási láz pörgette fel a piacot, hanem az állami és ipari beruházások is egyszerre jelentek meg a szakemberek iránti keresletben. Ez egyszerű közgazdasági logikával oda vezetett, hogy „aki tud, az diktál”. Az árakban a munkadíj vált a meghatározóvá, olyannyira, hogy már többe kerül a szakember, mint az anyag – bár az anyagárak is bőven emelkedtek. A cégvezető szerint 2021-ben már nem nagyon lehetett olyan kőművest találni, aki hatszázezer forint alatt elment volna dolgozni. Bővebben >>>

A jelenlegi árak sokak számára megterhelőek, de a mögöttük álló folyamatok – az alapanyag-drágulás, a bérfelzárkózás és a kapacitáshiány – jól magyarázhatók. Az építőipari szakmunka ára nem feltétlenül szállt el: sokkal inkább arról van szó, hogy most fizetjük meg annak a hosszú évekig tartó alulárazásnak az árát, amikor a szakik munkája nem tükrözte annak valódi értékét. Akik most építkeznének vagy felújítanának, azoknak nem marad más, mint a tudatos tervezés, az ajánlatkérés és az időzítés optimalizálása...

Kapcsolódó