Ha a know-how gazdasági jelentőségről beszélünk, elég a kóla titkos receptjének értékére gondolni. Ám mi is voltaképp a know-how? A szellemi alkotások egy fajtája, amelynek fogalmát a polgári törvénykönyv (Ptk.) szabályozza, anélkül, hogy magát a „know-how” szót használná. A know-how gazdasági, műszaki vagy szervezési ismeret vagy tapasztalat lehet, ami egyaránt vonatkozhat termékekre (például: motorlemosó folyadék összetétele) és eljárásokra (például hidraulikus munkahengerek gyártásának módszere, oltóanyag előállításának módszere, a dámvadak élve befogásának művelete). A know-how mindenképpen több mint puszta ötlet, létrejöttét szellemi alkotómunkának kell megelőznie. Csak a vagyoni értékkel rendelkező és társadalmilag széles körben felhasználható ismeretek részesülnek védelemben. Továbbá: a megoldás még nem válhatott közkinccsé. A know-how halálát jelenti például tudományos cikkben való részletes közzététele. A szabadalmi bejelentés nyilvánosságra hozatala után annak tartalma bárki által hozzáférhetővé válik. Ezért még a szabadalmi bejelentés előtt érdemes eldönteni, hogy a kétféle védelem közül melyik szolgálja jobban a tulajdonosa érdekeit. Egy bírósági határozat szerint ugyanakkor a know-how-ban foglalt ismereteknek nem feltétlenül kell titkosnak lenniük, elég, ha azok speciális szempontok szerinti csoportosítása olyan mennyiségű munkaráfordítást igényel, hogy előnyösebb az ismeretet felhasználni, mint saját kutatást lefolytatni. Nem lehet know-how az a szellemi alkotás, amelyet speciális szellemi alkotásokra vonatkozó jogszabály szabályoz (például: szabadalom, szerzői jog). Ennek következtében a know-how független az egyéb szellemi alkotásoktól, ezért rá külön is köthető szerződés. A szerződés know-how-ra vonatkozó rendelkezései fennmaradnak akkor is, ha a termékhez, eljáráshoz kapcsolódó, a szerződésben foglalt egyéb szellemi alkotásokról kiderül, hogy azok valamilyen oknál fogva nem részesülhetnek oltalomban. Így például akkor, ha a termékkel, eljárással kapcsolatos szabadalmi bejelentés lajstromozása elmarad vagy a formatervezési mintaoltalom lejár. Elméletileg egyértelműnek tűnik, hogy az ismeret kidolgozóját illeti meg a védelem. A gyakorlatban azonban gondot okozhat, ha nem tisztázott, hogy ki hozta létre az adott megoldást, illetve hogy több személy esetében ki milyen mértékben járult hozzá az ismeret kidolgozásához. Ezért a jogosult(ak) személyét célszerű a szerződésben mindig világosan rögzíteni. A munkavállaló az általa munkaköri feladatként kidolgozott megoldásért külön díjigényt nem támaszthat, azonban a munkáltató – saját elhatározásból – ösztönözheti a know-how kidolgozását (például: külön jutalom felajánlásával). Ha a munkavállaló más szellemi alkotást is létrehoz, azért természetesen az adott szellemialkotás-fajtára vonatkozó szabályok alapján díj illetheti meg (például: szolgálati találmány létrehozása esetén).