Az emberi cselekvések károk bekövetkezésének a kockázatával járnak, a biztosítás pedig nem más, mint e jövőbeli kockázatok veszélye viselésének ellenszolgáltatás fejében történő átvállalása. Az egyén életében, de a gazdálkodó szervezetek, intézmények gazdasági életében is számos területen olyan károk veszélyeztetik az életet vagy a szervezet gazdálkodását, amelynek bekövetkezése esetén önerőből nem képesek a kár elhárítására, illetve annak csökkentésére. A biztosítás fedezetet teremthet ezekre az esetekre, hiszen a díj fizetésével a kockázat áthárul a biztosítóra. A biztosítás olyan biztonságot nyújthat, amely a biztosított számára lehetővé teszi, hogy kára bekövetkezésekor is tovább tudjon egzisztálni, működni. A biztosítási tevékenység A XX. század végi felfokozott tudományos-technikai forradalom következtében újabb és újabb területeken hódított teret a biztosítás, mivel a kockázatok megnövekedésével egyre nagyobb a biztosítás által nyújtott védelem iránti kereslet. A hazai jogalkotás 1995-ben – tekintettel arra, hogy a biztosítóintézetek kiemelt szerepet töltenek be a gazdasági életben, valamint magának a biztosítási rendszernek a hazai továbbfejlesztése érdekében – önálló törvényt hozott létre a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről (1995. évi XCVI. törvény, a továbbiakban: Bit). A törvény értelmében a biztosítási tevékenység biztosítási szerződésen, jogszabályon vagy tagsági jogviszonyon alapuló kötelezettségvállalás, amely során a biztosító megszervezi az azonos vagy hasonló kockázatoknak kitett személyek közösségét, matematikai és statisztikai eszközökkel felméri a biztosítható kockázatokat, megállapítja a kockázatvállalás ellenértékét (díját), meghatározott tartalékokat képez, a létrejött jogviszony alapján a kockázatot átvállalja és teljesíti a szolgáltatásokat. A Bit lehetővé teszi a biztosítók részére, hogy ne csupán biztosítási tevékenységet végezzenek, hanem a törvényben (5. paragrafus) meghatározott és engedélyhez kötött más tevékenységet (pld. pénzügyi) is. A biztosítási szerződések A biztosítási szerződések fogalma a Ptk. 536. paragrafus (1) bekezdésére figyelemmel úgy határozható meg, mint a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével létrejövő olyan szerződés, amely szerint a biztosító meghatározott jövőbeni esemény (biztosítási esemény) bekövetkeztétől függően bizonyos összegnek a megfizetésére vagy más szolgáltatás teljesítésére, a biztosított, illetőleg a másik szerződő fél pedig díj fizetésére kötelezi magát. A biztosítási szerződés tehát visszterhes polgári jogi jogügylet, melyben mindkét fél kötelezettséget vállal. A biztosítónak mint fő kötelezettnek kettős kötelezettsége van: a szerződés hatálybalépésétől helytállási kötelezettsége (praestare) keletkezik, amely majd a biztosítási esemény bekövetkezésekor szolgáltatási kötelezettséggé (dare) változik. A másik szerződő fél pedig arra vállal kötelezettséget, hogy megfizeti a kikötött biztosítási díjat. A biztosítási szerződés olyan különleges szerződés, amelynek akár négy alanya is lehet, ugyanis a szerződésben – e két kötelezetten túl – a biztosításban érdekelt más személy is részt vehet. A biztosítóval szerződést kötő személy – aki a díj fizetésére köteles – nem minden esetben azonos a biztosítottal, akinek vagyonát vagy személyét ért károsodás minősül biztosítási eseménynek, illetőleg akinek javára a biztosító majd a szolgáltatást teljesíti (például kárbiztosítás esetén vagy életbiztosításnál az a személy, akinek az életétől vagy a halálától függ a biztosítási összeg fizetése). A szerződő fél azonban gyakran azonos a biztosítottal, abban az esetben, ha saját vagyonára vagy személyére köti a biztosítást. A biztosítási szerződésnek ugyanakkor alanya lehet az előző két személytől elkülönülő kedvezményezett is, mégpedig az, akinek javára a biztosító kifizeti a biztosítási összeget (az illetőnek kötelezettsége nincs, csak jogosultsága a biztosítási összeg felvételére). Mindezeken túl a biztosítás egy különleges fajtája – a felelősségbiztosítás – esetében a biztosításban részt vevő, de a szerződésben nem szereplő harmadik személy (a biztosítási esemény bekövetkezése során károsult) lesz a jogosult, mivel a biztosító ekkor arra vállal kötelezettséget, hogy a biztosított által harmadik személynek okozott kárt téríti meg. A biztosítási esemény A biztosítás lényege a kockázat viselése, pontosan szólva a kockázat átvállalása. A kockázat pedig nem más, mint az a bizonytalanság, hogy a biztosítási szerződésben (általában a biztosítók általános szerződési feltételeiben részletesen kidolgozott) meghatározott esemény bekövetkezik-e vagy sem. A biztosítási esemény mindig jövőbeni esemény, ezért biztosítási szerződést visszaható hatállyal nem lehet kötni. A kérdés minden esetben az, hogy a biztosítási esemény bekövetkezésekor a biztosított rendelkezik-e érvényes és hatályos szerződéssel. A bírói gyakorlat az, hogy a díj nem fizetése miatt megszűnt szerződés esetében az utóbb befizetett díj folytán legfeljebb egy újabb szerződés jöhet létre, azonban a megszűnést követően és az utólagos díjfizetés közötti időpontban bekövetkezett biztosítási esemény vonatkozásában nem áll fenn a biztosító helytállási kötelezettsége. A biztosítási esemény ennélfogva olyan előre nem látható, a biztosított akaratán kívül bekövetkező esemény, amely legalább a bekövetkezés időpontja vonatkozásában bizonytalan, tekintettel arra, hogy egyes biztosítási szerződések esetében a szerződésben meghatározott biztosítási esemény mindenképpen bekövetkezik (például életbiztosítás esetén a halál, illetve a meghatározott idő eltelte). Bizonytalansági elem ilyenkor is van, adott esetben a halál bekövetkezésének időpontja, melynek a kockázat szempontjából van lényeges szerepe. A biztosítási esemény bekövetkezése azonban a vagyonbiztosítás vagy a felelősségbiztosítás esetén bizonytalan, a biztosító helytállási kötelezettsége fennáll, és ha az esemény bekövetkezik, szolgáltatnia kell. A jogszabály nem határozza meg pontosan a biztosítási eseményeket, amelyek esedékessé teszik a biztosító szerződésben foglalt kötelezettségének teljesítését, csak kiemelő, példálózó felsorolást ad. Ezek a következők: - a szerződésben meghatározott károsító esemény, – halál bekövetkezése, meghatározott életkor elérése, – testi sérülést, – rokkantságot vagy halált okozó baleset bekövetkezése. A konkrét felsorolás hiánya következtében a biztosítási események igen változatosak lehetnek. A biztosítók általános szerződési feltételeikben részletesen szabályozzák és meghatározzák, hogy milyen esemény bekövetkezésére vállalnak kockázatot. A felek szerződéskötési szabadsága e körben a biztosítottak oldaláról rendkívül korlátozott, mert a biztosítók által alkalmazott általános szerződési feltételek következtében a biztosítottnak nincs választási lehetősége a biztosító ajánlatán kívüli eseményre, hiszen a biztosító a saját kínálatán kívül másra nem vállal kockázatot. A biztosítási eseményt egyértelműen és közérthetően kell meghatározni, mivel a szerződő fél – aki ismeri a védeni kívánt tevékenység veszélyes jellegét vagy a vagyon veszélyeztetettségét – a vállalt kockázati kör ismeretében köti meg a biztosítási szerződést. A biztosítónak az általában blankettaszerűen megfogalmazott általános szerződési feltételekben nemcsak a biztosítási eseményt, hanem a biztosítási feltételeket is egyértelműen kell megfogalmaznia. Mint minden szerződésnél, a biztosítási szerződések esetében is a Ptk. 207. paragrafusának a szerződések értelmezésére vonatkozó szabálya érvényesül. Ennek lényege az, hogy a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset összes körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. A törvény legutóbbi módosítása a fogyasztók érdekeinek védelme céljából azt a rendelkezést is törvénybe iktatta, amely szerint abban az esetben, ha a gazdálkodó szervezet és a fogyasztó közötti szerződés tartalma a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint sem állapítható meg egyértelműen, akkor a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni. (A fogyasztó adott esetben a biztosítóval szerződést kötő személy). A szerződéskötés során arra kell a legnagyobb figyelmet fordítani, hogy mely biztosítási esemény bekövetkezésére terjed ki a biztosítás. A blankettaszerződések nagy hátránya, hogy az abban foglalt feltételek értelmezése az ezen a szakterületen járatlan személy számára nagyon nehéz. Nem elég elolvasni a felsorolt biztosítási események megnevezését, értékelni kell azt is, hogy a biztosítási esemény bekövetkezésének mely módjára tekintettel áll fenn a biztosító helytállási és majdani szolgáltatási kötelezettsége. Nem elég látni, hogy vagyonbiztosítási szerződés esetében biztosítási esemény a tűz vagy árvíz okozta kár, tudni kell, hogy például a vízkárok esetében az épületben milyen módon bekövetkezett (elöntés, befolyás stb.) ázás folytán fizet majd a biztosító. A biztosító mentesülése Gyakran előfordul, hogy a biztosított úgy gondolja, bizonyos esetekre is helytáll a biztosító, és csak a káresemény bekövetkezésekor válik számára nyilvánvalóvá, hogy az adott esetben bekövetkezett károkért nem állt helyt a biztosító, ezért nem is szolgáltat. Sok olyan káresemény volt az elmúlt időkben, amikor a nagy felhőszakadások, esőzések hatására a csatornákban el nem vezetett belvíz alámosta az épületeket, ugyanakkor a biztosítók nem fizettek, mert a szerződésekben azt kötötték ki, hogy csak az elöntéses vízkárok esetében (ajtón, ablakon beömlő víz okozta károkért) áll helyt a biztosító. A biztosítók az esetek legnagyobb százalékában az érvényes és hatályos szerződések ellenére azért tagadják meg a szolgáltatási kötelezettségüket, mert arra hivatkoznak, hogy nem történt biztosítási esemény. A vagyonbiztosítási szerződések nagy részében a lopáskárok fordulnak elő leggyakrabban. A lopáskár mint biztosítási esemény ingó vagyonbiztosítási szerződések esetében két módon következhet úgy be, hogy a biztosító helytállási kötelezettsége erre kiterjedjen: a) a betöréses lopás esetén, ha a tettes úgy követi el a lopást, hogy a lezárt helyiséget erőszakkal (fizikai rongálással), hamis, illetve lopott kulccsal felnyitja, vagy olyan nyitott ajtón, ablakon keresztül hatol be, amelynek alsó éle és az alatta lévő szinttől mérve két méternél magasabban van. b) a személytől közvetlenül történő lopás esetén a biztosítási esemény akkor következik be, ha a rablás és kifosztás esetén a tettes a biztosítottól erőszakkal vagy azzal történő fenyegetéssel veszi el a tárgyakat, illetve a biztosított közvetlen erőszak vagy közvetlen fenyegetés hatása alatt áll. Az első esetben tehát nem minősül biztosítási eseménynek például a nyitott ajtóval őrizetlenül (akár néhány percre is) hagyott lakásba vagy más helyiségbe besurranással elkövetett lopás. A bírói gyakorlat is kialakít mentesülési eseteket, ilyen volt például, amikor kimondta a bíróság, hogy a dróthálóval körülkerített és egyébként ilyen módon bezárt tárolórekesz nem minősül lezárt helyiségnek. A második esetben pedig például a „zsebelés" szintén nem biztosítási esemény. Azokban a polgári perekben, amelyek azért indultak, mert a káresemény bekövetkezése után a biztosító mentesülésre hivatkozott, mindig a biztosító pénzbeli vagy egyéb szolgáltatására igényt tartó személynek kell bizonyítani annak tényét, hogy biztosítási esemény következett be. A bizonyítás kötelezettsége a szerződésben meghatározott módon bekövetkező biztosítási esemény valamennyi részletére kiterjed. Az első és legfontosabb ebben a keretben az okirati bizonyíték. Például gépkocsilopás esetében nem elég arra hivatkozni, hogy a gépkocsi eltűnt és emiatt a biztosított feljelentést tett a rendőrségen, hanem szükséges a nyomozó hatóság olyan határozata, amely a lefolytatott nyomozás eredményeként rögzíti annak tényét, hogy a gépkocsit ismeretlen elkövető ellopta. Amennyiben a biztosított ennek tényét bizonyítja, úgy a biztosítási esemény bekövetkezését ezen okirat igazolja, és a biztosító helytállási kötelezettsége alapján szolgáltatni köteles. Amennyiben ezen bizonyíték ellenére a biztosító mégis arra hivatkozik, hogy nem történt biztosítási esemény, úgy az okirattal szemben neki kell bizonyítania, hogy a gépkocsi megvan, illetve hogy más okból mentesül a szolgáltatási kötelezettség alól. Néhány tipikus eset A bíróságok elé kerülő jogvitákban a bíróságok döntéseik alapjául a biztosítási szerződések tartalmának értékelésével döntik el, hogy a biztosítási esemény bekövetkezett-e vagy sem, és a biztosító helytállási kötelezettsége mire terjed ki, valamint hogy mentesül-e adott esetben a szolgáltatási kötelezettség alól. Ebben a keretben néhány tipikus eset ismertetésével könnyebben érthető válik az a korántsem kis probléma, amikor a biztosítottat kár éri, ugyanakkor a biztosító szabadulni kíván szolgáltatási kötelezettsége alól. A bíróságok megállapították, hogy amennyiben a vagyonbiztosítási szerződés tárgyát képező gépkocsit a biztosított adja át harmadik személynek, aki azt nem adja vissza, ez nem minősül biztosítási eseménynek, mert a kár ugyan bekövetkezett, de nem a szerződésben meghatározott módon, vagyis a lopás bűncselekményi tényállásával. Ennélfogva a biztosító helytállási kötelezettsége sem terjed ki az ilyen módon eltűnt gépkocsi miatt bekövetkezett kárért. Nem minősül biztosítási eseménynek az sem, ha a lezárt helyiségből úgy lopja el ismeretlen tettes az ingóságokat, hogy a behatolást a helyiség nyílászárójának eredeti kulcsával erőszakmentesen nyitja ki. Abban az esetben sem állapította meg a bíróság, hogy biztosítási esemény történt, amikor az előző betörés miatt megrongált nyílászárót a biztosított utóbb nem javította meg, és a betörést ezen rongált nyílászárón keresztül hajtotta végre újból az ismeretlen tettes. (Következik: a biztosítási szerződésben részt vevő jogalanyok, az új szabályozás alapján a biztosító képviseletében eljáró személyek, az alkusz és más megbízottak szerepe.) Dr. Szerencsés Angéla