A terjedelmi korlátokra tekintettel jelen dolgozatomban a televíziós reklámozás szabályozásának polgári jogi és államigazgatási jogi vetületével foglalkozom behatóbban. A GAZDASÁGI REKLÁMTEVÉKENYSÉGRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNY A reklámtevékenység - beleértve a televíziós reklámozást is - átfogó szabályozását a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény (a továbbiakban Grtv., illetve reklámtörvény) tartalmazza. A jogszabály kijelöli a reklámozás általános kereteit és - kiemelt céljaira, a fogyasztói érdekek védelmének és a gazdasági hatékonyság követelményének összehangolására, a fogyasztók tisztességes tájékoztatásának biztosítására figyelemmel - reklámkorlátozásokat és reklámtilalmakat állít fel. ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK Az általános szabályok között az alábbi - alapelvi jellegű - rendelkezések találhatók: a) Reklám akkor tehető közzé, ha a reklámozó azonosítható módon megnevezi a vállalkozását, meghatározott adatait és a hirdetett árura vonatkozó nyilatkozatát a reklám közzétételének megrendelésekor a reklámszolgáltató - ennek hiányában a reklámközzétevő - részére bemutatja, aki azokat regisztrálja és egy évig megőrzi. b) Reklámot csak a reklámjelleg felismerhető feltüntetésével és a környezetétől elkülönítve szabad közzétenni. A törvény a továbbiakban általános reklámtilalmakat és reklámkorlátozásokat tartalmaz. Tilos olyan reklám közzététele, amely a) személyhez fűződő jogokat, kegyeleti jogot, személyes adatok védelméhez való jogokat sért, b) erőszakra buzdít, illetve a személyes vagy közbiztonságot, környezetet, illetve természetet károsító magatartásra ösztönöz, c) félelemérzetet kelt. Szintén tiltott az olyan reklám, amely gyermek- vagy fiatalkorúaknak szól és a) fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésüket károsíthatja, b) tapasztalatlanságuk vagy hiszékenységük kihasználásával közvetlen felszólítást tartalmaz arra, hogy a felnőttkorúakat áru vásárlására ösztönözzék. A fentieken túl tilos a) burkolt és tudatosan nem észlelhető reklám közzététele, b) olyan áruk reklámozása, melyek előállítása vagy forgalmazása jogszabályba ütközik, c) olyan reklám közzététele, amely tényleges szolgáltatás helyett vagy azzal arányban nem állóan adómentesség, adókedvezmény vagy más adóelőny igénybevételének ígéretét tartalmazza, vagy az igénybe vehető adóelőny vonatkozásában másként félrevezető, d) olyan reklám közzététele, amely nem tartalmazza a fogyasztási kölcsön folyósításával kapcsolatban felmerülő valamennyi költséget, e) megtévesztő reklám közzététele. Az e) ponttal kapcsolatban kiemelendő, hogy megtévesztő reklámnak minősül minden olyan reklám, amely bármilyen módon megtéveszti vagy megtévesztheti azokat a személyeket, akik felé irányul, vagy akik tudomására juthat, és megtévesztő jellege miatt befolyásolhatja e személyek gazdasági magatartását, vagy ebből eredően a reklámozóéval azonos vagy ahhoz hasonló tevékenységet folytató más vállalkozás jogait sérti vagy sértheti. A megtévesztő jelleg fennállásáról egyedi elbírálás alapján, elsősorban az áru általános jellemzőire, árára, illetve az ármegállapítás módjára, valamint a reklámozó jogaira és az egyéb szerződéses feltételekre vonatkozó tájékoztatásra tekintettel lehet dönteni. Az áru általános jellemzőjére vonatkozó tájékoztatásnak minősül különösen az áru származási helyével, eredetével, az előállításához felhasznált összetevőkkel, biztonságosságával, egészségre gyakorolt hatásával, műszaki jellemzőivel, környezet- vagy természetkímélő jellegével, energiafelhasználásának ismérveivel kapcsolatos, továbbá a beszerezhetőségére, előállításának időpontjára, mennyiségére, adott célra való alkalmasságára, a használatától várható eredményre, ellenőrzöttségére, tesztelésére, valamint az igénybevételéhez, szállításához, használatához, fenntartásához szükséges bármely ismeretre vonatkozó tájékoztatás. A törvény ezeken túl részletesen kitér az összehasonlító reklám közzétételével kapcsolatos kérdésekre, rögzíti annak feltételeit, tiltott eseteit. Összehasonlító reklám az olyan reklám, amely közvetve vagy közvetlenül felismerhetővé teszi a reklámozóéval azonos vagy ahhoz hasonló tevékenységet folytató más vállalkozást, vagy a más vállalkozás által előállított, forgalmazott vagy bemutatott, a reklámban szereplő áruval azonos vagy ahhoz hasonló rendeltetésű árut. Az ide vonatkozó szabályok szerint tilos a terméket olyan jellegzetes külsővel reklámozni, amelyről a versenytárs áruját szokták felismerni, illetve a reklámban harmadik személy által a versenytársak termékeiről készített vizsgálat eredményét csak e harmadik személy előzetes engedélyével lehet közzétenni. Az összehasonlító reklám továbbá nem lehet megtévesztő, nem sértheti a versenytárs jó hírnevét, nem eredményezheti az árunak a versenytárs árujával való összetévesztését, illetve csakis azonos rendeltetésű árukat hasonlíthat össze, mégpedig az áruk lényeges jellemzőit és esetlegesen az árát illetően tárgyilagosan. A reklám megrendelőjét és közzétevőjét védő lényeges szabály, hogy amennyiben az összehasonlító reklám jogszerű, a védjegyjogosult (minden valószínűség szerint a rivális cég) kizárólagos használati joga alapján nem kifogásolhatja, hogy az összehasonlító reklámban használták a védjegyét, feltéve, hogy az elengedhetetlen volt az összehasonlításhoz, és nem haladta meg a feltétlenül szükséges mértéket. A fentiek mellet azonban - a fogyasztók megtévesztésének megelőzése érdekében - tiltja a törvény az olyan reklám közzétételét is, amely a valós választás látszatát keltve nem létező áruval vagy vállalkozással, forgalomban nem lévő áruval, azonosíthatóan és felismerhetően meg nem jelölt áruval vagy vállalkozással, illetve nem azonos rendeltetésű áruval vagy vállalkozással való összehasonlítást tartalmaz. A reklámtörvény szintén ismeri a különleges ajánlat fogalmát, egyben megszabja az azzal szembeni követelményeket. Különleges ajánlat minden olyan ajánlat, amely akár időbeni, akár mennyiségi, vagy más jellegű behatároltság miatt eltér a szokásos kereskedelmi gyakorlattól (különösen tehát a kiárusítások, engedményes vásárok, az ajándékokra és a nyereményekre vonatkozó ígéretek). Ilyen reklámot csak akkor lehet közzétenni, ha az egyértelműen, közérthetően jelzi, hogy a különleges ajánlat mely árura, mely időponttól mely időpontig áll fenn, vagy azt, hogy az csak a rendelkezésre álló készlet erejéig érvényes. A jogalkotói szándék ugyan egyértelmű, azonban a szabályozás gyakorlati alkalmazását nagymértékben nehezíti, hogy a jogszabály szövegéből nem derül ki, az áru megjelölésénél elegendő-e csak a termékkörre utalni, vagy tételesen minden árut meg kell jelölni. Több száz árucikket érintő ajánlatnál meglehetősen nehezen kivitelezhető, hogy a reklám minden egyes leárazott árucikkre vonatkozzon. Mind a megtévesztő, mind pedig az összehasonlító reklámmal és a különleges ajánlattal kapcsolatban elmondható, hogy azok szabályozása közvetlenül kötődik a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. tv. (közismert nevén versenytörvény) rendelkezéseihez. A versenytörvény vonatkozó szabályai általánosságban tiltják a tisztességtelen gazdasági tevékenységet, illetve a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolását. AZ EGYES ÁRUKRA VONATKOZÓ SPECIÁLIS SZABÁLYOZÁS Az egyes áruk reklámozására vonatkozó megszorító szabályozás túlnyomó részben harmonizál a vonatkozó EU-normákkal, melyek közül a Tanács 97/55/EK irányelvével módosított 84/450/EGK irányelv mindenképp kiemelendő. A különleges szabályok alkalmazására a termékek speciális jellemzőire, valamint az azokhoz fűződő jelentős előállítói és fogyasztói érdekekre tekintettel van szükség. Gyógyszerek, gyógyászati termékek reklámozása A gyógyszerekkel kapcsolatban meglehetősen összetett szabályozás érvényesül, hiszen a jogszabály - többek között - különbséget tesz a kizárólag orvosi vényre kapható gyógyszerek és a gyógyszertárból vény nélkül is kiadható gyógyszerek és gyógyászati termékek között. Gyógyszertárból kizárólag orvosi vényre kiadható gyógyszer reklámozása - az ÁNTSZ által engedélyezett védőoltási programokat kivéve - tilos, hacsak nem minősül gyógyszerismertetésnek. Gyógyszerismertetés a gyógyszerek szakmai célú olyan reklámozása, ajánlása, valamint a gyógyszer összetételére, hatására, alkalmazására vonatkozó bármiféle tájékoztatás, amely kizárólag a gyógyszerek rendelésére és forgalmazására jogosultaknak, illetve az egészségügyi szakképesítéssel rendelkezőknek szól. Tehát akkor beszélhetünk gyógyszerismertetésről, ha a reklám nem a fogyasztók, hanem a szakma, mint üzleti partner irányában történik. Egyes, külön jogszabályban meghatározott készítmények kivételével az embergyógyászati célra szánt, gyógyszertárból vény nélkül is kiváltható gyógyszerek, gyógyhatású készítmények reklámozása megengedett, ha a reklám megfelel a törvényi követelményeknek. A jogszabályi rendelkezések egyrészt azt szabályozzák, hogy mi mindent kell ezen reklámoknak tartalmazniuk, másrészt azt, hogy milyen tartalommal nem bírhatnak. Tilos közzétenni olyan gyógyszerreklámot, amely a) Magyarországon nem forgalmazható, illetve nem alkalmazható gyógyszerekről készült, b) kábítószert vagy pszichotróp anyagot reklámoz, c) külön jogszabályban meghatározott terápiás területek gyógyszereit reklámozza, d) vizsgálati készítményt mutat be, e) gyermekkorúaknak szól. A bemutatott tartalmi követelményeket oldja az a rendelkezés, amely szerint ha a reklám kizárólag a gyógyszer törzskönyvi elnevezését és gyártójának nevét vagy védjegyét tartalmazza (emlékeztető reklám), akkor nem kell megfelelnie a törvény tartalmi követelményeinek. Ilyen emlékeztető reklám azonban csak rádióban vagy televízióban, egy reklám-összeállításon belül, és a tartalmi követelményeknek megfelelő gyógyszer- vagy gyógyhatású készítmény reklámmegjelenését követően tehető közzé. Ez a szabály sajátos kompromisszumot teremt, mellyel a gyógyszergyárak termékeinek televízióban és rádióban való megjelenése - a teljes ismertetés nélkül, és ezáltal értékes reklámidőt megspórolva - válik lehetővé. Dohányáru reklámozása A jelenleg hatályos szabályozás értelmében tilos a dohányáruk reklámja, azonban a reklámtilalom nem abszolút érvényű. Továbbra is megengedett a dohányáruk - forgalmazók részére történő - szakmai célú reklámozása, illetve az értékesítés helyén történő reklámozás, árközlés. Szintén nem terjed ki a tilalom azon idegen nyelvű sajtótermékekre, műsorszolgáltatókra, amelyeket nem Magyarországon nyomtattak, illetve amelyek elsősorban nem hazánkra irányítják adásukat, és elsődlegesen nem az ország területén való forgalmazásra állítottak elő. A kompromisszumos megoldások tipikus példája, hogy a reklámtilalom alól a gazdasági miniszter - az egészségügyi miniszter véleményének meghallgatásával - világszintű nemzetközi motorsportrendezvény vonatkozásában (például és elsősorban a Forma-1 Magyar Nagydíj) kérelemre, meghatározott időre felmentést adhat. Ezen utóbbi rendelkezés a "Forma-1-lobbi" erőteljes érdekérvényesítő képességének eredménye, hiszen köztudott, hogy a meglehetősen tőkeerős dohányipari cégek egyik fő reklámozási területe a "száguldó cirkusz". Szexuális szolgáltatások reklámozása A szexualitás reklámokban való megjelenésének négyféle formáját tiltja a reklámtörvény, nevezetesen a szexuális áruk reklámját, a pornográf reklámot, a szexuális szolgáltatás igénybevételére felhívó, valamint a szexuális ingerkeltésre irányuló reklámot. Ezekben az esetekben a tilalom nem vonatkozik a reklám szexuális árukon vagy ilyen árukat értékesítő üzletben való közzétételére. A szexuális áruk, illetve a szexuális áruk üzletkörének fogalmát külön jogszabály - az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló 4/1997. (I. 22.) Korm. rendelet állapítja meg. E szerint pornó- és szextartalmú árunak minősül minden olyan mű, amelynek fő célja a szexuális ingerkeltés, a szexuális cselekmények és a nemi aktus nyílt ábrázolása. A szexuális áruk reklámozásának alapvető korlátja, hogy alsó- és középfokú oktatási, gyermek- és ifjúságvédelmi, valamint vallás gyakorlására szolgáló intézmény bejáratától számított 200 méteres közúti (közterületi) távolságon belül nem működhet szexuális árut értékesítő üzlet, s ezeket az árukat tilos közterületen vagy kirakatban elhelyezni, közszemlére tenni. A reklámtörvény szexuális szolgáltatás reklámjának minősít minden olyan tájékoztatást, amely közvetlenül vagy közvetve szexuális szolgáltatás igénybevételének előmozdítására irányul. A szexuális szolgáltatás fogalmát a szervezett bűnözésről szóló 1999. évi LXXV. törvény határozza meg: eszerint szexuális szolgáltatás a prostituált olyan, a szolgáltatást igénybe vevővel való testi érintkezést is igénylő tevékenysége, amely a szolgáltatást igénybe vevő szexuális vágyának felkeltésére, illetve annak kielégítésére irányul. Tilos írásban, kép- vagy hangrögzítő, illetve más berendezés útján felajánlani más személy szexuális szolgáltatását, reklámozni azt, vagy ilyen cselekményekben közreműködni. A fentieken túl a szabálysértési törvény szabálysértési tényállásként definiálja a szexuális szolgáltatás felkínálását, hirdetését is. A reklámtörvény - a szexuális árukon vagy a szexuális áruk üzletén kívül - tiltja a pornográf reklámot is. Ilyennek minősül minden olyan reklám, amely a nemiséget súlyosan szeméremsértő nyíltsággal ábrázolja, különösen amelyik nyíltan ábrázol nemi aktust vagy nemi szervet. Az olyan áru reklámját is csak a szexuális árun vagy a szexuális áruk üzletében lehet közzétenni, amely szexuális ingerkeltésre irányul. Sajnos sem a reklámtörvény, sem külön jogszabály nem határozza meg, hogy milyen áru minősül szexuális ingerkeltésre alkalmasnak, így a jogalkalmazásra hárul annak a gyakorlatnak a kimunkálása, amely e reklámtilalom megszegőivel szemben szankciókat fog alkalmazni. A szexuális ingerkeltésre irányuló, emelt díjas távközlési szolgáltatásokat (például a 06-90-es hívószámon elérhető "randivonalak") is tilos reklámozni, azonban ez a tilalom sem vonatkozik a szexuális árun, illetve a szexuális áruk üzletében való reklámozásra. Alkoholtartalmú italok reklámozása A Grtv. a korábban ismertetetteken túl az alkoholtartalmú italok reklámozását is tiltja, azonban ez a tilalom sem abszolút érvényű. A tilalmak közül a televíziózáshoz leginkább azok kötődnek, melyek értelmében tilos közzétenni alkoholtartalmú ital olyan reklámját, amely gyermek-, illetve fiatalkorúaknak szól, gyermek-, illetve fiatalkorúakat mutat be vagy túlzott alkoholfogyasztásra hív fel. Ezen szabályok nyilvánvalóan csökkentik a szeszes italt reklámozók mozgásterét, azonban a legfontosabb korlátot a médiatörvényben találjuk: közszolgálati műsorszolgáltató, valamint közműsor-szolgáltató nem sugározhat alkoholtartalmú italt népszerűsítő reklámot. Környezetbarát, környezetkímélő termékek reklámozása A hatályos szabályozás alapján a hagyományosnál bizonyítottan kedvezőbb környezeti tulajdonságokkal rendelkező termékek és technológiák megkülönböztető jelet viselhetnek. A reklámtörvény 3. § (6) bekezdése értelmében reklámban anyagot, technológiát környezetvédelmi szempontból minősíteni, kedvező környezeti tulajdonságaira utalni a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 86. § (1) bekezdése szerinti megkülönböztető jelzést jogosultan használók esetében lehet. Fegyverek, lőszerek, robbanóanyagok, közbiztonságra különösen veszélyes eszközök reklámozása A szakmai célú reklámtól és az eladás helyén való reklámozástól eltekintve tilos fegyverek, lőszerek, robbanóanyagok és közbiztonságra különösen veszélyes eszközök reklámozása. Üdülőhasználati jog reklámozása Az ingatlanok időben megosztott használatáról szóló 20/1999. (II. 5.) Korm. rendelet szabályozza az üdülőhasználati jogok értékesítését. A rendelet szerint az értékesítő cég köteles magyar nyelvű írásbeli tájékoztatást készíteni az érdeklődőknek. Ehhez a szabályhoz kapcsolódva iktatta a jogalkotó a reklámtörvénybe azt a rendelkezést, amely szerint az üdülőhasználati jogról, illetve az azzal kapcsolatos ingatlanról szóló reklámban azt is fel kell tüntetni, hogy az érdeklődők hol szerezhetik be az értékesített szolgáltatásra vonatkozó írásbeli tájékoztatót. A REKLÁMFELÜGYELETI ELJÁRÁS ÉS A REKLÁMOZÁSSAL KAPCSOLATOS FELELŐSSÉG A reklámtevékenységgel kapcsolatos felelősség jogi szabályozása óriási gyakorlati jelentőséggel bír, hiszen a szabályok megsértését követő felelősségre vonás - vagy annak elmaradása - alapjaiban befolyásolja a piaci résztvevők magatartását. A hatályos szabályozás szerint a gazdasági reklámtevékenységről szóló törvény rendelkezéseinek megsértéséért - az alábbi kivételekkel - a reklámozó, a reklámszolgáltató és a reklám közzétevője egyaránt felelős, az ezúton okozott kárért felelősségük egyetemleges. A kivételek közé a tisztességtelen verseny tilalmába ütköző, a megtévesztő, valamint az összehasonlító reklám és a különleges ajánlat tartozik, melyek esetében a reklámért csak a reklámozó felelős. A gazdasági reklámtevékenységre vonatkozó szabályok betartását első fokon a megyei (fővárosi) fogyasztóvédelmi felügyelőségek, másodfokon a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség látja el. Megtévesztő vagy összehasonlító reklám esetén a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvényben meghatározottak szerint a bíróság, illetve a Gazdasági Versenyhivatal jár el. A helyzet összetettségét jól jellemzi, hogy bírósági hatáskörbe tartozik annak megállapítása, hogy az összehasonlító reklám a) sérti más vállalkozás vagy annak cégneve, áruja, árujelzője vagy egyéb megjelölése jó hírnevét, b) összetévesztésre vezet a reklámozó és más vállalkozás, illetve annak cégneve, áruja, árujelzője vagy egyéb megjelölése között, c) más vállalkozás vagy annak cégneve, áruja, árujelzője vagy egyéb megjelölése jó hírnevéből adódó tisztességtelen előnyszerzésre vezet, illetve d) utánozza más vállalkozás áruját, illetve annak jellemzőit. Ugyanakkor azt a Gazdasági Versenyhivatal jogosult megállapítani, hogy az adott összehasonlító reklám megtévesztő jellegű-e. A Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe tartozik annak elbírálása is, hogy az összehasonlító reklám megfelel-e a vele szemben támasztott jogszabályi követelményeknek, mindazonáltal a bíróság is eljárhat ebben az ügyben, ha e kérdés elbírálásának szükségessége az egyébként a hatáskörébe tartozó esetben merül fel. A reklámfelügyeleti eljárás kérelemre vagy hivatalból indul. Kérelemre indul az eljárás, ha a gazdasági reklámtevékenységre vonatkozó rendelkezés megsértése valakinek a jogát vagy jogos érdekét sérti. Ha a sérelmet szenvedett fogyasztó személye nem állapítható meg, illetve ha az igények érvényesítése a sérelmet szenvedett fogyasztók számára tekintettel nem lenne célravezető, az eljárás megindítására a fogyasztók érdekvédelmét ellátó közigazgatási szervek és társadalmi szervezetek is jogosultak. A pornográf reklám közzététele miatti eljárás nem mellőzhető, ha azt a rendőrség kezdeményezi. Az eljárás megindításának határidejét illetően főszabály, hogy a reklám közzétételét követő egy éven belül indítható reklámfelügyeleti eljárás. Ha az érdekelt fél személyhez fűződő jogainak megsértéséről egy éven túl szerzett tudomást, az eljárás megindítására nyitva álló határidő megállapítására a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. Amennyiben a reklámfelügyeleti eljárást lefolytató szerv a jogszabályok megsértését állapítja meg - az érdekeltek jogi vagy gazdasági érdekeinek halaszthatatlan védelme érdekében akár ideiglenes intézkedésként -, megtiltja a jogsértő magatartás további folytatását, illetve elrendeli a jogsértő állapot megszüntetését, és amennyiben azt indokoltnak látja, bírságot szab ki. A bírság többszörös jogsértés esetén halmozottan is kiszabható, összegét az eset összes körülményeire - így különösen a fogyasztók érdekei sérelmének körére, súlyára, a jogsértő állapot időtartamára és a jogsértő magatartás ismételt tanúsítására - tekintettel kell meghatározni. További fontos hatósági jogkör a még nyilvánosságra nem hozott reklám közzétételének megtiltása. Erre akkor köteles a hatóság, ha megállapítja, hogy a reklám - közzététele esetén - a gazdasági reklámtevékenységről szóló törvény valamely rendelkezésébe ütközne. Megjegyzendő, hogy ezen rendelkezés gyakorlati alkalmazása minden bizonnyal problémák forrásává válik, hiszen ezzel a lehetőséggel csak akkor tudnak élni a felügyeleti szervek, ha hivatalból észlelik, hogy az elkészült és megjelenésre váró reklám tartalma jogszabályt sért, illetve ha bejelentés alapján ellenőrzik a bejelentő által kifogásolt reklámot. A tudomásszerzés nehézségeire tekintettel előfordulhat, hogy az előzetes ellenőrzés elsősorban a reklámozóktól, reklámszolgáltatóktól kiszivárgott belső információk alapján, a rivális cégek bejelentéseit követően fog leggyakrabban megindulni. Az előbbiekben ismertetett, akár reklámcenzúraként is felfogható jogkör gyakorlása mellett bírság kiszabására nincs lehetőség. A reklámfelügyeleti eljárás lefolytatása nem zárja ki, hogy a sérelmet szenvedett fél személyhez fűződő jogainak megsértése esetén bírósághoz forduljon, és igényét a polgári jog általános szabályai szerint érvényesítse. A reklámtörvény rendelkezéseivel kapcsolatban - mintegy zárszóként - meg kell jegyeznünk, hogy annak szinte minden korábban ismertetett szabálya heves vitákat váltott ki mind a jogászok, mind pedig a reklámszakemberek körében. A jogi szakértők elsősorban a terminológia kialakulatlanságát és a részletszabályok kidolgozatlanságát kifogásolták, míg a reklámipar képviselői az előzetes reklámcenzúra, a reklámozással kapcsolatos egyetemleges felelősség, valamint az alkohol- és dohányreklámok tilalma ellen tiltakoztak. A jogi anomáliák feloldására van mód, a termelők és a fogyasztók azonban mindig is az érdekskála ellentétes pólusain fognak elhelyezkedni: a vita tehát minden bizonnyal folytatódik. (Folytatjuk) Dr. Kecskés Krisztián