Húsz éve csatlakozott Magyarország a két legfontosabb nemzetközi pénzügyi intézményhez, az 1944-ben Bretton Woodsban alapított IMF-hez és a Világbankként ismert Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bankhoz (IBRD). Az ebből az alkalomból ma sorra kerülő nemzetközi konferencián a felszólalók között lesz négy magyar pénzügyminiszteren, két jegybankelnökön és számos egykori, illetve jelenlegi miniszteren túl az IMF-et 1978 és 1987 között vezető Jacques de Larosiére és Franz Vranitzky egykori osztrák kancellár is. A nyolcvanas évekre jelentősen eladósodott Magyarország nemzetközi pozícióját nagyban javította, hogy 1982. május 6-án az IMF, két hónappal később pedig a Világbank tagjává válhatott. A két intézmény közül a Világbank a későbbiekben csoporttá bővült, és idővel Magyarország az összes tagszervezetbe belépett. A magánvállalatokkal való közös beruházások ösztönzésére hivatott Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC), illetve a legszegényebb nemzeteknek kölcsönöket nyújtó Nemzetközi Fejlesztési Társaság (IDA) tagságát 1985-ben nyerte el, a Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központjába (ICSID) 1987-ben lépett be, míg a fejlődő országokban beruházó vállalatoknak politikai kockázatbiztosítást nyújtó Multilaterális Beruházási Garancia Ügynökség (MIGA) már az 1988-as alapításkor tagjai között tudhatta Magyarországot. A nemzetközi intézményekhez való csatlakozás az elismertségen túl konkrét előnyökkel is járt hazánk számára. A Világbank összesen csaknem kétmilliárd dollárnyi hitelt nyújtott a magyar gazdaságnak és az IMF is több mint 2,5 milliárdnyit bocsátott a magyar gazdaság rendelkezésére az általa termesztett nemzetközi elszámolási egységből, az SDR-ből - igaz, ebből összesen csak 1,4 milliárdnyit hívott le a magyar kormány. A nemzetközi intézmények összességében ennél jóval több forrást vontak be Magyarországra, mivel az esetek többségében csak társfinanszírozóként vettek részt a projektekben. K. P. P.