Románia gazdasági helyzete egyre kritikusabb szintet ér el: az állami kiadások 2023-ban a GDP 6,3 százalékát érték el, a fiskális hiány pedig már 9,3 százalékos.

Az infláció júliusra 7,8 százalékra nőtt, az áramszolgáltatás árplafonjának eltörlése miatt az energiaárak 62 százalékkal emelkedtek.

Az előrejelzések szerint az infláció akár 9 százalékra is emelkedhet 2025 végére, ami az életszínvonal gyors csökkenését és politikai feszültségeket hozhat.

Az életszínvonal zuhanásával a populista jobboldal előretörése folytatódhat, miközben a regnáló kormány olyan súlyos gazdasági problémákkal szembesül, amelyek megoldására nincsenek eszközei.

Philip Pilkingtont, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatóját kérdeztük a lehetséges következményekről.

Mennyire reális forgatókönyv, hogy Románia a közeljövőben ténylegesen államcsőd közeli helyzetbe kerül? Ha az ország pénzügyi mentőcsomagra szorulna, milyen típusú támogatás jöhetne szóba, és milyen feltételekkel?

Úgy gondolom, ez nagyon is reális forgatókönyv. Az ország kormánya az elmúlt években hatalmas költségvetési hiányt halmozott fel – vélhetően azért, hogy fenntartsa a gazdasági növekedést és a lakossági támogatást a háborús politika iránt.

Ha Románia pénzügyi mentőcsomagra szorulna, annak fő oka az lenne, hogy a külföldi kötvénytulajdonosok már nem hajlandók tovább finanszírozni az ország folyó fizetési mérlegének hiányát.

Ne feledjük: Románia nem tagja az eurózónának, így nem élvezi a TARGET2-rendszer jelentette automatikus pénzügyi stabilitást, hanem külföldi tőkebeáramlás tartja egyensúlyban a mérlegét.

Mivel azonban az ország az Európai Unió tagja, egy esetleges mentőcsomagot várhatóan a „trojka” – az Európai Unió, az Európai Központi Bank (EKB) és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) – felügyelete mellett hajtanának végre, hasonlóan a 2011 utáni dél-európai válságkezelésekhez.

Milyen társadalmi következményekkel járhat, ha az infláció valóban 9 százalékra emelkedik? Milyen további politikai hatásokkal számolhatunk (például előrehozott választások)?

Úgy vélem, ez komolyan megrendítheti Románia politikai stabilitását. Az ország már most is erősen megosztott. Az amerikai alelnök, J.D. Vance is felhívta a figyelmet arra, hogy a román elit gyakorlatilag ellehetetlenítette Călin Georgescu indulását a választásokon.

Egy erőteljes inflációs hullám, különösen, ha szigorú megszorító csomaggal párosul, gazdasági és társadalmi válságot idézhet elő.

Attól tartok, hogy Európában vannak olyan politikai erők, amelyek akár egy keményvonalas román nacionalista vezetés felemelkedését is elfogadhatónak tartanák, ha azzal nyomást lehetne gyakorolni Magyarországra. A magyar döntéshozóknak ezt nagyon komolyan kell venniük.

Hosszabb távon milyen strukturális problémák állnak a román gazdaság sebezhetősége mögött?

Románia rendkívül magas folyó fizetési mérleghiánnyal küzd, ami szerintem azt jelenti, hogy az ország életszínvonala mesterségesen fenntartott. Úgy gondolom, Románia valójában jóval szegényebb, mint ahogyan a statisztikák mutatják.

Korábban ezt a mesterséges jólétet a külföldi közvetlen befektetések (FDI) tartották fenn, amelyek részben az ország NATO-n belüli szerepéhez kötődtek.

Ezek az FDI-beáramlások azonban mára elapadtak, helyüket államadósság-finanszírozás vette át, miközben az Egyesült Államok egyre kevésbé érdekelt a NATO megerősítésében.

Félek, hogy a román társadalomnak rá kell ébrednie, hogy valójában sokkal szegényebb, mint amit vezetőik – és az európai politikai elit – az elmúlt két évtizedben elhitettek velük.

Románia az elmúlt években fontos szerepet játszott a NATO és az EU kelet-európai struktúráiban. Egy súlyos gazdasági válság mennyiben csökkentheti az ország geopolitikai súlyát?

Szerintem a folyamat éppen fordított irányú: Románia mesterségesen magas életszínvonalát részben annak köszönhette, hogy a NATO keleti pilléreként tekintettek rá. Ahogy azonban a szövetség szerepe fokozatosan csökken, egyre kevesebb ösztönző marad partnerei számára, hogy ezt a szintet fenntartsák.

Ezzel párhuzamosan a román közvélemény egyre szkeptikusabb a szövetséggel szemben, mivel nem kívánják, hogy az országot Oroszországgal való konfliktusba sodorják.

Ideje lenne, hogy a román vezetők felismerjék: az ország rendkívül nehéz helyzetben van, és szükség van egy átgondolt, szuverenitás-visszaszerző stratégiára. Talán Magyarország és Románia szorosabb együttműködése segíthetne abban, hogy Bukarest sikerrel igazodjon ehhez az új geopolitikai korszakhoz.

Kapcsolódó