A villány-siklósi borvidék – azon belül Villány környéke – Magyarország jelenleg legdivatosabb vörösbor-termő területe, míg Siklós a fehér borok hazája. A klíma szubmediterrán, ez az ország legnaposabb, legmelegebb vidéke. A viszonylag magas hőmérsékletet a Földközi-tenger felől érkező légáramlatok is segítenek fenntartani; mindez elősegítette a melegkedvelő szőlő termesztését. A borkészítésnek ősi hagyományai vannak, már a kelták is foglalkoztak szőlőműveléssel a régióban, később pedig a római borászok létéről bizonyítékok is vannak. A terület magyar lakói a tatárjárás után kezdtek szőlészettel foglalkozni, főleg a várak, Siklós és Szársomlyó körül. A török hódítás alatt Villány gyakorlatilag elpusztult, de a környékbeli falvak lakossága megművelte az ottani szőlőket is. A törökök szerbeket és más szlávokat telepítettek az elnéptelenedett területekre, ők hozták magukkal a kadarka szőlőfajtát és a bogyók erjesztésének technológiáját a vörös borokhoz. A XVII. század végétől a török hódítástól megtizedelt lakosság helyére németeket kezdtek betelepíteni, akik pincék sorait építették, és a villányi borok hírnevét sikerült messzire röpíteniük. A fehér szőlők közül az olaszrizlingre, traminire, hárslevelűre, és az utóbbi évtizedekben a chardonnay-ra koncentrálnak. A vörösbor-szőlők közül a kadarka és az oportó termelése nyúlik vissza a legrégebbre. A kadarka utóbb szinte teljesen eltűnt, viszont egyre nagyobb teret nyert a merlot, a kékfrankos, a zweigelt, a cabernet franc, és a cabernet sauvignon; mindezekből rozét is készítenek. A szekszárdi dombokon szintén két évezredes múltra tekint vissza a szőlőtermesztés és a borászat. A kelták alapította Alisca egy hajdani lakójának szarkofágját kettős kehelyből ágazó szőlőtő díszíti. A régi kultúra túlélhette a honfoglalást is, 1015-ben már említik a Csin és Bika dűlőt, mint szőlőtermelő területeket. (Az előbbi Cinka néven ma is termő.) A mohácsi vész után leáldozott az addig híres szerémségi borvidéknek, a szekszárdi dombokon viszont megjelent a kadarka. A helybeliek itt is a rácoktól tanulták meg a vörös bor készítését. A XVI. század végére török és tolnai birtokosok már távoli vidékékre szállították a borokat. A XVIII. század elején Angliába és Hollandiába is eljutott a szekszárdi vörös bor, de a német fejedelemségekben és a szultán birodalmában sem vetették meg. A Habsburg-fennhatóság alatt álló országok legkeresettebb bora lett, a burgundihoz hasonlították. A jelenlegi dél-balatoni borvidéket kezdetben a Balaton-melléki borvidékhez tartozó termőhelyként tartották nyilván. Az itt termesztett szőlőkből készült borok új ízekkel gazdagították a balatoni repertoárt. A boglári borok jellemzője a viszonylag alacsony alkoholtartalom, legtöbbjük félédes vagy édes. Legfőbb fajták az olaszrizling, a chardonnay, a királyleányka, a sauvignon blanc, a rajnai rizling, a rizlingszilváni, a tramini, merlot, a Kékfrankos, a zöldszilváni, a muscat ottonel és a cabernet sauvignon. A mecsekaljai borvidék is a római időkig visszanyúló múlttal büszkélkedik, mára kitűnő minoségü fehérborairól vált híressé. A borvidékhez három körzet tartozik, ennek ellenére Magyarország egyik legkisebb borvidéke. A pécsi és a versendi körzet klímája, időjárása szélsőségektől mentes, szubmediterrán jellegű, míg a Zselicségben fekvő szigetvári körzetben inkább az atlanti klímahatás érvényesül. Tokaj-Hegyalja mellett ezen a tájon hatolt fel a szőlőkultúra a legmagasabb területekre. A Mecsek-hegység déli oldalain a szőlőterületek felső határa megközelíti a 400 métert. A mecsekaljai borvidék legelterjedtebb fajtái az olaszrizling, a chardonnay, a rizlingszilváni, a zöldveltelini, a királyleányka, a sauvignon blanc, a rajnai rizling, a tramini és a hárslevelű. A pécsi körzet különleges fajtája a cirfandli és a hagyományos furmint. Évszázados hagyományai vannak a pécsi pezsgőgyártásnak is. A tolnai borvidék megalakulását 1998-ban mondta ki a bortörvény; addig a szekszárdi lefedte a megye egész területét. A tolnai borvidék 3 körzete, a tolnai, a völgységi és a tamási térség 30 települése szinte az egész megyét lefedi. Ma a borvidéken nagyobbrészt fehér szőlőfajtákat (chardonnay, tramini, sauvignon blanc, olaszrizling) termesztenek, elsősorban a megye középső és északi részén. A kék szőlőt (oportó, kékfrankos, cabernet franc, cabernet sauvignon, kadarka) jóval kisebb területen, főként a déli részeken szüretelik.