A lakás-takarékpénztári prospektusok táblázataihoz igazodó egyenletes betételhelyezés is biztonságos és egyértelműen előnyös megtakarítás. Egy korábbi cikkünkben bemutattuk, hogy a megtakarítási szakasz végére koncentrálódó befizetések erőteljesen képesek növelni a befektetés hozamát (Befektető melléklet, 1998. december 21., III. oldal). Akadhatnak azonban más olyan helyzetek is, amikor az egyenletes befizetési formától érdemes eltérni. Az anyagi helyzet megváltozása, a piaci kamatszint alakulása, a család céljainak körvonalazódása, sőt sajnálatos apropóként az elmúlt időszak természeti csapásai is indokolhatják a kezdetben - óvatosságból vagy logikus megfontolás alapján - alacsonyan megjelölt paraméterektől való eltérést (például a megtakarítási összeg emelését). A gyakorlatban sokszor fölvetődik a kérdés, hogy a megemelt rendszeres vagy eseti betételhelyezések mekkora szerződéses összeg kiutalását teszik majd lehetővé, azaz mekkora hitellel egészítheti ki a tervezett időpontban a megtakarítást. Nyilvánvaló, hogy az úgynevezett "kiutalási alap" nevű kassza biztonságos feltöltése szempontjából az egyenletes betételhelyezés előnyösebb, mint az, amely a számlanyitást esetlegesen és késve követi. Ezért maximális mértékű hitelt az előbbi magatartás, a rendszeres befizetés eredményez. Hogy ehhez képest mennyivel több hitel kiutalását teszi lehetővé a vállalt megtakarításon felüli betételhelyezés vagy meny-nyivel csökkenti némi elmaradás vagy átütemezés, azt a törvény által meghatározott tényezőket (célösszeg, betételhelyezés ideje, mértéke, a visszafizetés vállalt feltételei) számszerűsítő egzakt képletek segítségével határozzák meg. Ezek a képletek matematikai formájukat tekintve hitelintézetenként eltérnek, de hatásuk nem különbözik. Azonos időpontban történő, megegyező összegű betételhelyezés azonos kiutalást eredményez. (Vizsgálni csak a minimálisként kikötött értékeket tudjuk, amitől azonban adott pénztár konkrét időszaki értéke felfelé eltérhet, amikor több az eszkimó, mint a fóka.) Az értékszám mind a négy lakás-takarékpénztár esetében egyszerű képlet, a benne szereplő tényezők előállítása sem bonyolult, csak munkás feladat. Ezek a képletek "igazságosak" is: az egyén mozgásterét meghagyva védik a kollektív érdeket, a kiutalási alap biztonságát. A táblázatunkban levő példákon követhető a "bűvös" értékszám által kordában tartott "trükközés" hatása a hozamra és a hitel nagyságára. A példák ugyan a Fundamenta algoritmusa alapján készültek, többletinformációt azonban nem nyernénk a többi pénztár azonos logikát és minimális eltérést mutató számsoraival sem. Alapfeltételezésünk továbbá, hogy a szerződések a minimális (100 ezer forintos) szerződéses összeget megcélozva indultak. Így nem estünk késedelembe, és a felszámított számlanyitási díj kezdeti alacsony hányada a belső megtérülési rátát is kevésbé rontja. Az elérhető szerződéses összegként azt az értéket mutatjuk (kerekítés nélkül), amire a feltételezett betételhelyezés mellett pontosan teljesül a minimális értékszám. A gyakorlatban ez természetesen lefelé kerekítendő. A korrigált hozam számításához 12 százalékos majdani piaci hitelkamatot feltételezve kalkuláltuk a hitel nyereségtartalmát (vagyis a kedvező kamatozású hitel jelenértékét a folyósítás időpontjában). Kiindulásul figyeljük meg az egyenletes, havi ötezer forintos megtakarítást 49 hónapon keresztül (1. változat). Ugyanezt a 245 ezer forintot fizettük be - más ütemezésben - a másik négy példa esetében is. Mint az a diagramokon is összehasonlítható, a megtakarítási egyenlegek (befizetés + kamat) csak alig különböznek a 3 százalékos betéti kamat miatt. A hitelek nagysága és futamideje viszont nagy szórást mutat. Ezek a szerződésmodellek is mutatják, hogy ha a megtakarítási szakasz második felére esik a betételhelyezések súlypontja, nem érhető el az 50-50 százalékos megtakarítás-hitel arány, ellenben magasabb lehet a hozam. Ezt biztosítja a hosszasan előkészített szabályozás. Ennek ellenére vannak, akik "trükközésnek" tekintik azt, ha a polgár gondolkodva él a keretfeltételek szabta lehetőséggel, és például a végén növeli meg jelentősen befizetéseit. (Ezt tanúsítja a PM illetékesének a HVG-ben idézett megfogalmazása, miszerint "E trükköket egyelőre valóban nem zártuk ki...".) A megtakarítási formát mindenesetre úgy alakították ki, hogy mások érdeksérelme nélkül, rugalmasan igazítható legyen az egyéni adottságokhoz vagy preferenciákhoz, ami nem feltétlenül trükk. A belső megtérülési ráta (egyfajta hozam) használata eleve feltételezi az azonos hozamú újrabefektetés lehetőségét. Az infláció remélt, további csökkenése esetén a "hozam vagy hitel" kérdés kevésbé lesz lényeges. Ha ugyanis az egyéb megtakarítási lehetőségekhez képest - a kis különbség miatt - kevésbé minősül ésszerűtlennek 3 százalékos kamat mellett parkoltatni a pénzt, és ha e konstrukció bizalomra, alapvető értelme megértésre talál, a trükkök, játékok jelentéktelenek maradnak. Már csak a dolog nagyságrendi korlátai, a viszonylag csekély összegek miatt is. BANCSIK EDIT