A Skála-Coop igazgatósága bejelentette, hogy Imre István lemondott a Skála-csoport tényleges kereskedelmi tevékenységét végző S&C Áruházlánc Rt. igazgatósági tagságáról. Imre a testület elnöke volt idáig, utódja Hans Jürgen Schlef lett. A volt elnök továbbra is megmarad a Skála-Coop Rt. igazgatóságának élén, és - mint a bejelentés kiemeli - tanácsadóként is kapcsolatban marad a Skálával. Minden bizonnyal a távozással van összefüggésben az a bejelentés is, amely szerint az S&C Áruházlánc Rt. 6666 darab Skála-részvényt vásárol, „munkaszerződéssel kapcsolatos kötelezettségek teljesítése céljából". A NAPI Gazdaság megbízható forrásból úgy értesült, hogy Imre a Skála it-elnöki posztját csak megbízatásának április végi lejártáig őrzi meg, kapcsolata utána megszűnik a csoporttal. Imre - a pannonplastos Fehér Erzsébet és a fotexes Várszegi Gábor mellett - a legrégibb tőzsdei cégvezetők közé tartozott, 1986 őszén került az akkor még szövetkezeti tulajdonban lévő Skála élére, Demján Sándor utódjaként, és megmaradt posztján a német Tengelmann 1989-es beszállása után is. A Skála - bár 1995-ben megszüntette az addigra veszteséget hozó nagykereskedelmi tevékenységet, bérbe adta élelmiszerrészlegeit a Tengelmann-nak és 1998-ban megszerezte az örök rivális, a Centrum feletti ellenőrzést - láthatóan nem találja helyét az ezredforduló magyar kiskereskedelmében. A bevásárlóközpontok és hipermarketek térnyerésével szerepe csökkent, 2000-ben várhatóan az 1999-esnél nominálisan is kisebb árbevétellel kénytelen megelégedni. Különösen a műszaki cikkek eladása esett vissza - az első félévben 32 százalékkal (NAPI Gazdaság, 2000. augusztus 4., 11-14. oldal) -, és a lánc viszonylag magas költségszintje miatt (mintegy 2600 alkalmazottja van) idén jelentős veszteség várható. Nem kizárt, hogy a Tengelmann és Imre Istvánútjai ezért váltak külön. Az évtizedek óta családi kézben lévő Tengelmann-csoport befektetéseinek átrendezése hónapok óta napirenden van. A Tengelmann több részletben, 1989-1996 között mintegy 110-120 millió márkáért szerezte meg a Skála 54,83 százalékát. E csomagtól megfigyelők szerint kevesebb pénzért nem, de ennyiért az adott helyzetben valószínűleg kész lenne megválni (NAPI Gazdaság, 2000. október 6., 11-12. oldal). A Skála ingatlan vagyona alapján 30-40 milliárd forintot érhet, így a többségi pakettért kifizetendő 15-16 milliárd forintnak megfelelő összeg (még ha az a névértékre vetítve irreálisan magas, 400-450 százalékos árfolyamot is jelentene) nem tűnik lehetetlennek. Vélhetően erre játszik a német Balaton-csoport is, amely - partnereivel együtt - tavaly nyáron 10 százalékot meghaladó, de a 25 százalékot valószínűleg el nem érő pakettet szerzett a Skálában. Egyáltalán nem kizárt, hogy a személyi változás egy alaposabb átrendeződés előjele, ám az már kérdéses, hogy mindebből miként profitálhatnak a Skála kisbefektetői. K. G. T.