Június végén az Országgyűlés egy, a hazai pénzügyi szektor számára komoly következményekkel járó döntést hozott meg – kiterjesztette a pénzügyi tranzakciós illetéket az elektronikus pénzforgalmat bonyolító szolgáltatókra is. Ez a lépés a digitális banki szereplők és fintechek újrafazonírozását indíthatja el, és az ügyfelek számára is változásokat hozhat a pénzhasználat terén.

A módosítás lényege, hogy mostantól nemcsak a klasszikus banki utalásokra, hanem az e‑pénzes tranzakciókra is kiterjesztik a pénzügyi tranzakciós illetéket. Ez olyan, eddig „láthatatlan” pénzmozgásokat is bevon az adózás körébe, amelyek a digitális pénzügyi ökoszisztémában már régóta mindennaposak:

  • például amikor egy felhasználó a Revoluton keresztül forintot küld egy másik magyar felhasználónak;
  • vagy amikor a magyar BinX rendszerében egy másik BinX-számlára utal egy partnerének.

Pénzmozgás nem történik a gyakorlatban, hanem a fintech a nála vezetett számlák között „átvezeti” az összeget.

Bankok vs fintechek

A hagyományos bankok az elmúlt néhány évben – főleg 2020 óta – versenyhátrányba kerültek bizonyos területeken, hiszen ők minden ügyféltranzakció után tranzakciós illetéket fizetnek, míg a digitális szolgáltatók ezt – jogilag szabályosan – eddig megkerülhették.

Az új szabályozás alapján azonban az illeték minden olyan esetben kivetésre kerül, amikor a fizető fél pénzforgalmi számlájáról pénzt terhelnek, függetlenül attól, hogy az utalás bankon vagy fintech-platformon keresztül történik.

A döntéshozó ezzel valószínűleg „igazságosabb tehermegosztást” szeretne kialakítani a pénzügyi szolgáltatók között, és persze, növelni is kívánják a lassan elvérző központi költségvetés bevételeit.

Kapcsolódó

Bár a tranzakciós illeték eredetileg válságkezelő eszközként indult még 2023-ban, azóta szerves részévé vált a költségvetésnek – évente mintegy 250–300 milliárd forint bevételt hoz. A 2025-ös költségvetés tervezetének egyik nagy meglepetése volt egyébként, hogy a kormány közel 590 milliárd forint bevételt vár a tranzakciós illetékből. Ez alapján feltételezhető, hogy már korábban számoltak azzal, hogy a fintecheket is megadóztatják.

Most, hogy a digitális pénzmozgások volumene is elérte a kritikus tömeget, logikus lépésnek tűnhet ezek bevonása a közteherviselésbe. A Revolut pont hétfőn jelentette be, hogy átlépte a 2 millió felhasználói határt Magyarországon.

Reflektorfényben a szektor

A változás különösen érzékenyen érinti a Revolutot, akik Magyarországon rendkívül népszerűek, az ügyfélszámból is látszik. Gyors, olcsó és gyakran díjmentes utalásokat kínálnak, forintban és más devizanemekben is. Pont emiatt kedvelik sokan, és már nemcsak a fiatalok, hanem az idősebb korosztály képviselői is szép számmal képviseltetik magukat a felhasználók között.

Mivel a tranzakciók jó része a rendszerén belül zajlik le, gyakorlatilag kivonták magukat a magyar illetékrendszer hatálya alól, mindezt anélkül, hogy bármit is megszegtek volna. Most azonban a Revolutnak és másoknak – akár a Barion és a PayPal is ilyen résztvevője ennek a történetnek – is fizetnie kell.

Jelenleg a bankoknak 20 ezer forint feletti összegekre kell 0,45 százalékos tranzakciós illetéket fizetniük.

Hasonló a helyzet a hazai fejlesztésű BinX-szel, amely egyre népszerűbb a hazai kis- és középvállalkozások (kkv-k) körében. Naponta 4–8 milliárd forintnyi tranzakciót bonyolítanak, és mivel nem nyújtanak klasszikus hiteleket, hanem a befolyt összegeket a jegybanknál közvetlenül elhelyezett számlákon és állampapírokban tartják, a bevételük jelentős része kamatjövedelemből származik. 

A cég eddig csak a bankkártyás tranzakciók után fizetett illetéket, a mostani változással azonban az összes egyenlegmozgás után meg kell fizetniük a 0,45 százalékos tranzakciós illetéket. A vállalat nem hárítja át az új költségeket az ügyfelekre – ez az ügyfélmegtartás szempontjából érthető lépés. A Revolutot is kerestük, azonban nem kívántak nyilatkozni a témában.

Bonyolult technikai háttér, nyitott kérdések

Bár a szabályozás célja világos, a gyakorlatban számos technikai és jogértelmezési kérdés vetődik fel. Az egyik legnagyobb dilemma az, hogy mi számít pontosan illetékköteles tranzakciónak az olyan platformokon, ahol a pénz valójában nem hagyja el a szolgáltató rendszerét.

A NAV-nak és az MNB-nek valószínűleg pontos iránymutatást kell majd adnia arra, hogy hogyan kell értelmezni a „számláról történő terhelést” egy digitális pénzügyi szolgáltató esetében.

A jelenlegi szabályozás nem tiltja, de a piaci verseny miatt a legtöbben valószínűleg óvatosan fognak eljárni, és nem, vagy csak részben hárítják át a tranzakciós illetéket az ügyfelekre.

Igazságosabb rendszer vagy sokkal inkább visszalépés az innovációban?

Bár a tranzakciós illeték kiterjesztése kiegyenlítheti a mezőnyt a hagyományos bankok és a fintechek között – legalábbis fiskális értelemben –, könnyen lehet, hogy ez visszaveti a digitális innováció lendületét is. Ez nem meglepő ugyanakkor, hiszen

  • a készpénzt alkotmányos joggá tette a kormány;
  • a bankjegyekben és érmékben bonyolított fizetési forgalom pedig négy-öt évvel ezelőtt még majdnem 400 milliárd forintnyi extra költséget okozott a büdzsének.

Ezen költséget az elektronikus csatornák további terjedésével tovább lehetne csökkenteni, de úgy tűnik, nem ezt tervezi az Orbán-kormány.

Emellett egy másik fontos dilemma, hogy a fintech-szolgáltatások egyik legnagyobb vonzereje az volt, hogy gyorsabbak, olcsóbbak és rugalmasabbak voltak, mint a hagyományos banki alternatívák. Ha ezek a szolgáltatások is „bankosodni” kezdenek – díjakkal, illetékekkel, adminisztratív terhekkel –, akkor csökkenhet az előnyük, és a szektor elveszítheti korábbi dinamizmusát.