A szerzői jogi törvénybe bekerülő reprográfiai jogdíj fogalma több igen lényeges kérdést nyitva hagyott. Az új jogintézményt korábban hatályos szerzői jogi törvényünk nem ismerte, ám azt több EU-ország és az USA joga is alkalmazza. Többek közt ezért is hangoztak el a viták során érvek és ellenérvek mindkét oldalon e fogalommal kapcsolatban és még így is számos lényeges kérdés nyitva maradt. A reprográfia olyan magáncélú másolást jelent, melynek eredményeként papíralapú hordozón megjelenő másolat jön létre. Arra nézve, hogy a jogdíjat ki viselje, több megoldás képzelhető el, Magyarországon ezt a jogdíjat a jogalkotó a készülékekre és a készülékek üzemeltetésére telepítette. A jogdíj azokat a szerzőket és kiadókat illeti, akiknek műveit, kiadványait - például irodalmi műveket, folyóiratokat, kottákat, képzőművészeti alkotásokat, fotókat - ilyen módon többszörözik. Már a reprográfiára vonatkozó szabályok hatálybalépése is egy évvel kitolódott a törvény többi rendelkezésének hatálybalépéséhez viszonyítva, ezek a szabályok tehát csupán ez év szeptember 1-jétől alkalmazhatóak. Nyitva maradt a kérdés, hogy a jogdíjakat ki fogja beszedni. Abban az esetben, ha külön közös jogkezelő szervezet nem jönne létre erre a célra, ez a feladat az irodalmi és zeneművek közös jogkezelését végző Artisjus Egyesületre várt volna. Az új közös jogkezelő szervezetet - a Magyar Reprográfiai Szövetséget - végül a törvény vonatkozó részének hatálybalépésével egyidejűleg, vagyis 2000. szeptember elsejével a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának vezetője nyilvántartásba vette. A mondhatni "100 forintos kérdés" azonban, amelyhez képest az összes többi eltörpült, az volt, hogy mely készülékek is lesznek pontosan azok, amelyeket ez a díj terhelni fog. A törvény szerint a díjat a reprográfiára szolgáló készülék gyártójának, külföldön gyártott készülék esetén a vám fizetésére kötelezettnek, valamint a reprográfiára szolgáló készüléket ellenérték fejében üzemeltetőnek kell megfizetnie. A reprográfiára szolgáló készülékek felsorolását a szerzői jogi törvény egy a későbbiekben megalkotandó kormányrendelet feladatává tette. Már a törvényalkotás során erős nyomás érvényesült az érdekképviseletek részéről, ami a jelek szerint a kormányrendeletet sikerrel tudta befolyásolni. A rendelet végül a Magyar Közlöny 2000/93. számában jelent meg, meglehetős meglepetést keltve az érintettek körében. Az ugyanis nem tekinti reprográfiára szolgáló készüléknek a nyomtatókat és a faxokat, amelyekből külföldön ezeknek a társaságoknak a legnagyobb bevételük származik, és csupán a hagyományos fénymásoló készülékeket sorolja ebbe a körbe. Hogy a fizetési kötelezettség a nyomtatókészülékek gyártói, illetve importőrei számára is nyilvánvaló volt, azt mutatja, hogy nem egy közülük maga jelentkezett azzal, hogy jogdíjat akar fizetni. A meghatározás elméleti szempontból is erősen vitatható, hiszen a szerzői jogi törvény 18. paragrafus (2) bekezdése nevesítve is tartalmazza a nyomtatással történő rögzítést és másolatkészítést mint többszörözést. Az internet szerepének bővülésével, ahol az irodalmi művek, képzőművészeti alkotások letöltése tömeges és lehetőség van a letöltött anyag kinyomtatására, ez a döntés pont azon a területen fosztja meg a szerzőket a többszörözéshez fűződő díjigényük érvényesítésének lehetőségétől, ahol a felhasználás növekedése leginkább várható. (Nem keverendő össze ez a szerzői jogdíj az interneten szerzői művet elhelyező tartalomszolgáltató által fizetendő szerzői jogdíjjal, amelyre vonatkozó fizetési kötelezettség jelenleg is fennáll.) További és bizonyára nem is az utolsó nyitott kérdés, hogy mennyi lesz a fizetendő szerzői jogdíj összege. A törvény szerint ezt a létrejött új szervezetnek kell megállapítania, a kulturális miniszterhez jóváhagyásra beterjesztenie, majd a Magyar Közlönyben közzétennie, ahogyan az a többi közös jogkezelő szervezet díjszabása esetében is történik. Ha figyelembe vesszük, hogy az új szövetség munkaszervezetének kialakítása most kezdődött meg, ennek elkészítése, majd a szerzői jogdíjak beszedésének megkezdése bizonyára igénybe vesz még némi időt. FRANK EDIT JOGÁSZ